Festékkel szórt hittérítés

Egyik kedves ismerősömhöz igyekezvén a minap, a Szent Ferenc utcában bukkantam a képen látható gyöngyszemre. Vélhetően egy fiatal szívből-kézből csordult túl a vallásos elköteleződés, mert nyugdíjas graffitissel még nem akadt dolgom. Bár elképzelhető, hogy szép korba lépett egy street art generáció, amelynek egyik tagját már nem a megszokott rongálási vágy, düh vagy társadalomkritika, hanem a hitvalló szándék motiválta egy utcai üzenet elhelyezésére.

A helyválasztás vitathatatlanul stílusos. Háttérben a katolikus iskolával, az Isten-tisztelet szó már-már belesimul a környezetbe, ám talán ez mégis túlzás. Nehéz lenne követ dobni az alkotóra, hiszen a szándék kétségkívül nemes volt, jóllehet akadnak szelídebb módjai is a térítésnek. Az üzenet sem világos, hiszen nehéz eldönteni, hogy az alkotó Isten tiszteletére buzdítja vagy az istentisztelet alkalmára hívja a járókelőket. Utóbbi esetében igazán megjelölhette volna a helyszínt, hiszen így igencsak nehéz dolga akad annak, akinek lelkében a felirat láttán célba ér a meghívás.

Másodsorban azért sem lehet rosszalló véleménnyel illeti az alkotót, mert az elektromos kapcsolódoboz oldalán apró betűvel a következő intelem olvasható: „plakát felragasztása tilos!”. A művész cáfolhatatlanul betartotta az iránymutatást.