De nehéz

Le merném fogadni, nincs olyan élő ember az országban, aki ne ismerné Peti dilemmáját: áll a ház előtt, iskolába kellene mennie, de szívesebben csatangolna egy szimpatikus kislány után. Demjén Rózsi slágere tavaly múlt ötven éves, a De nehéz az iskolatáska a Bergendy zenekar 1973-as Hétfő című albumán jelent meg.

Az pedig, hogy a gyerek melyik útra lép, még ma is komoly téttel bír. Úgyhogy szépen nő a nyomás a szülőkön, pláne így iskolaválasztás környékén. Az óvodák kapuin egymást érik az általános iskolák plakátjai, sorjáznak a „nyitogatók”, „csipegetők”, „ismerkedők”. Anya és apa meg kapkodhatja a fejét, hogy akkor most a többtannyelvű üzbég-portugál-finn-japán iskola, az emelt tesiórás dzsúdó-asztalitenisz szakos suli vagy inkább a pantomim-dzsesszbalett párost kínáló intézmény lenne a legmegfelelőbb a csemetéknek.

És miközben iskoláról iskolára vándorol az egyre inkább meggyötört szülőpár, hónuk alatt az először az idegen környezettől lebénult, majd a sok ingertől hirtelen túlstimulált utódaikkal, a fejükben pörög a logisztika, hogy ha az egyik helyet választják, akkor onnan viszonylag kevés idő átérni különórára, viszont ha a másikat, akkor oda meg az edzés van közelebb, a harmadikhoz meg a házunk.

Számításba kell venni, hogy a leendő intézmény ne legyen túl messzire egyik várható úti céltól sem, legyen jó a termek felszereltsége, továbbá előnyös, ha nemrég volt felújítva az iskola, emellett pedig legyenek kedvesek és szimpatikusak a tanító nénik.

Szóval mialatt anya és apa agya az emberi teljesítőképesség maximumán pörög, hogy a lehető legoptimálisabb megoldást hozza meg drága gyermeke jövője szempontjából, a csemete csak annyit dünnyög: ő leginkább a Teljesen Hétköznapi Általános Iskolába járna, mert oda megy a legjobb barátja is.

De nehéz az iskolatáska...