Szegedi hírek

2024.03.15. 17:30

Szeged retró: az első piros betűs március 15-e – Retró videó csak a delmagyar.hu-n

Különleges esztendő volt 1989. Még a szocializmusban éltünk, de már recsegett-ropogott az egypártrendszer. Ez volt az az év, amikor újból piros betűs ünnep lett március 15-e. Szegeden rögtön két nagygyűlést is tartottak. A 35 évvel ezelőtti mozgalmas napot Király Zoltánnal, a korszak egyik legnépszerűbb országgyűlési képviselőjével, valamint Raffay Ernővel, akkoriban talán a legolvasottabb történésszel elevenítjük fel.

Jeszenszky Zoltán

Király Zoltán beszél a Móra Ferenc Múzeum főbejárata 1989. március 15-én. Archív fotó: MTI

Nem feledhetjük, hogy az 1948-tól meghatározó politikai hatalom lett légyen az szélsőséges, avagy mérsékelt racionális diktatúra évtizedekig kisajátította legnagyobb nemzeti ünnepünket. Hol eltorzítva, saját céljai szerint használva, hol pedig hallgatásra kényszerítve róla polgárai többségét. Nem feledhetjük, hogy ez a politikai hatalom évtizedeken át kiskorúsította és megalázta a nemzetet, mert ez a hatalom nem volt sem európai, sem demokratikus, sem parlamentáris. Az európaiságunk a Balkánra szorult, a demokrácia jelzős szerkezetben, a parlament a hatalmi kalap bokrétacsokrában. Évtizedekig szenvedtük mindezek hiányát 

– mondta 1989. március 15-én több ezer ember előtt Király Zoltán a Móra Ferenc Múzeum előtt Szegeden.

Sosem látott tömeg március 15-én

Király Zoltán 35 év távlatából még mindig élénken emlékszik arra a napra. A múzeum előtt állítólag tízezer ember volt, ilyen nagygyűlésre korábban évtizedekig nem volt példa.

– Ott állni a múzeumlépcső tetején majdnem ugyanúgy, mint ahogy 1848-ban Petőfi, Vasvári, Irinyiék álltak a Nemzeti Múzeum lépcsősorának tetején, egy felemelő érzés volt – nyilatkozta a Délmagyarországnak. Az akkor elhangzó beszédét két nappal korábban írta kézzel, másnap gépelte le, mert neki otthon nem volt írógépe.

RAFFAY Ernõ
Raffay Ernõ történész. Fotó: Bruzák Noémi

– 1988 novemberében 15 képviselőtársammal együtt benyújtottam a Parlamentben a demokrácia-csomagtervet, amelyben tulajdonképpen benne volt a többpártrendszer igénye, a köztársasági elnök jogintézménye, tehát egy alkotmányos rendszerváltásnak a kerete. Ennek híre ment, bármennyire is próbáltak engem is eltüntetni a Magyar Televízió híradásaiból, tehát akkor – már elnézést, hogy így mondom – egy rettentően népszerű parlamenti képviselő voltam az országban, a „szegedi képviselő” – folytatta a múltidézést.

Névjegy: Király Zoltán

Újságíró, rádiós és televíziós szerkesztő-riporter, 1985 és 1994 között országgyűlési képviselő. Király Zoltán 1948-ban született Kiskunfélegyházán. A József Attila Tudományegyetemen (ma Szegedi Tudományegyetem) tanult, és a Petőfi Népe újságírója lett. Dolgozott a Magyar Rádió szolnoki stúdiójában, majd 1978 és 1991 között a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere volt. Kizárásáig tagja volt az MSZMP-nek, később megfordult az MDF-ben és az MSZP-ben is. Harmadik diplomáját 73 évesen szerezte sportmédia szakon.

Körsétát tettek a belvárosban 

Az ellenzék közös, március 15-i megemlékezését a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség, a Független Kisgazda- és Polgári Párt, a Fidesz, a Körgát Klub, valamint a Galiba Kör szegedi csoportjai szervezték. A Délmagyarország korabeli tudósítója szerint még a környékbeli településekről is özönlöttek rá az emberek. Újságírók, fotóriporterek és operatőrök is nyüzsögtek a téren. Szabó István ma már történelmi felvételeit a delmagyar.hu oldalon tekinthetik meg.

Király Zoltán beszéde után az ünneplők a Dóm téri Petőfi-szoborhoz vonultak, onnan az egyetemi könyvtár (ma rektori hivatal) Dugonics téri épületéhez, ahol a Szabad Demokraták Szövetsége nevében, a tavaly elhunyt Tamás Gáspár Miklós mondott beszédet. A megemlékezés a Klauzál téren folytatódott, ahol az MDF nevében Raffay Ernő szólt az ünneplőkhöz.

Akkoriban 41 éves fiatal egyetemi docens voltam, a szegedi egyetem bölcsészkarán az egyik töritanszéken

 – idézte fel lapunknak azt a régi-régi márciust Raffay.

– Az egyik legfontosabb cél, nemcsak Csongrád megyében – amit mi Kuomocsingnak neveztünk a Komócsinokról –, hanem az országosan is azt akartuk, hogy egy nyugati típusú világ legyen. Hát, ez utólag egy nagy tévedés volt, de elvben akkoriban mindenki liberális demokráciát akart – folytatta Raffay Ernő. A történész által emlegetett Komócsin testvérpár – Mihály és Zoltán – a pártállami diktatúra nagy hatalmú politikusai voltak.

operatőr: Szabó István

Névjegy: Raffay Ernő

Történész, 1989 és 1994 között az MDF országgyűlési képviselője, Antall József kormányában a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. Raffay Ernő 1948-ban született Borjádon. A József Attila Tudományegyetemen (ma Szegedi Tudományegyetem) történelem–Kelet-Európa története szakon diplomázott. 1977 és 1993 között a szegedi egyetem bölcsészkarán tanított, majd rövid ideig a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum főigazgatója, 1994-től nyugdíjazásáig a Károli Gáspár Református Egyetem tanára volt.

Amikor kicsapta a biztosítékot

– Bihari Mihállyal – akivel együtt csináltuk a demokrácia-csomagtervet – épp arról beszélgettünk egyszer, hogy ha 1988-ban bárki azt mondja, hogy itt két év múlva egészen új rendszer lesz, azt nem hittük volna el, meg azt mondtuk volna, hogy ne szórakozzon – mondta Király Zoltán.

– Az MDF-nek alapvetően két célja volt. Egyrészt, hogy antikommunista fordulat legyen, másrészt az idegen megszállás alatt lévő magyarok sorsában valamilyen javulás álljon be – folytatta Raffay Ernő.

A korabeli Délmagyarország szerint a MDF szónoka arról beszélt, „Elég volt Ázsiából, csatlakozzunk Európához! Legyünk reformerek, ahogy a reformkor nagyjai voltak. A nemzet nem veszítheti el önbizalmát, önérzetét. Éljen a független, demokratikus Magyarország!” Raffay csak utólag tudta meg, hogy a szovjet csapatok kivonását követelő szónoklata az állambiztonsági szolgálatok berkein belül is kicsapta a biztosítékot.

Az első piros betűs március 15-én nemcsak az akkoriban zászlót bontó pártok, civil szervezetek ünnepeltek. A „hivatalos” központi ünnepséget a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága, a Szeged Megyei Város Tanácsa, az MSZMP és a KISZ helyi szervezete rendezte a Klauzál téren, ahol Grasselly Gyula akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke mondott beszédet, és ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház művészei adtak műsort.

A kor bestsellere

Egy történelmi monográfia volt a korszak egyik legfelkapottabb műve. Valamikor 1989/90 fordulóján jelent meg a Trianon titkai, avagy hogyan bántak el az országunkkal… című kötet, ami akkora siker lett, hogy Raffay szerint végül hét kiadásban, 250 ezer példányban jelent meg.

A politika két arca

Harmincöt év távlatából az motoszkál az ember fejében, hogy mit gondolnak a korszak főhősei, megérte-e a civil szakmát a politikára cserélni?

Király Zoltán 35 év távlatából még mindig élénken emlékszik 1989. március 15-ére. Archív Fotó: Frank Yvette

– Ha őszinte akarok lenni, nem. Nem sikerült. Egy dolog sikerült, hogy még most is emlékeznek rám, ez a jó érzés, de a politikai célkitűzéseket én nem tudtam megvalósítani – válaszolta némi töprengés után Király Zoltán. A legendás képviselő ma már csak a médiából követi a közéletet. Mindennap három napilapot – egy kormányt támogató és egy ellenzéki újságot, valamint sportújságot – olvassa. A televíziózásról lemondott, legfeljebb akkor térne vissza a képernyőre, ha valamelyik közszolgálati csatornán újraindulna a legendás Ablak című műsor, ma már a nyugdíjas korosztálynak.

Raffay is felemásan gondol vissza azokra az évekre, amikor „elkapta a politika”.

Részben megérte, mert nagyon sok tapasztalatot szereztem és rendkívül sok embert megismertem az egész világon. Tárgyaltam Amerikától Bukarestig bezárólag mindenhol, ugyanakkor nagy tapasztalat volt, hogy a politika miként csinál az emberekből, sok-sok emberből – hát, hogy mondjam – nem túl jellemes embert, pénzre, pozícióra hajtó embereket

 – tette hozzá rezignáltan.

– Tönkreteszi az embert, a történészi pályám így is majdnem kisiklott, de aztán sikerült visszaállítanom. Történészként fogok meghalni, úgy néz ki – ezzel zárta beszélgetésünket. 

Az a legendás 1989-es március 15-e azóta bevonult a történelemkönyvekbe. Sok akkoriban megfogalmazott követelés valóra vált. A pártállam hamarosan ment, a többpártrendszer és a parlamentáris demokrácia jött – de ez már egy másik történet.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában