Évtizedekig is kereshetjük a dobozokban bujkáló ősöket

Tudjuk, hogy egy ilyen folyamatban megkerülhetetlen állomás a levéltár, azt viszont kevésbé, hogy miként vágjunk bele, hogyan kutassunk. Ha Szegedre vezetnek a családfakutatás szálai, akkor a Csongrád-Csanád Megyei Levéltár munkatársai szívesen állnak rendelkezésünkre.

Ne dőljünk be minden családi mesének családfakutatás

– Volt, aki a Tisza árterében szerette volna megkeresni ősei kincsekkel teli titkos barlangját, mások elveszett családi kastélyuk nyomait akarták megtalálni. Ebben természetesen nem tudunk segíteni – magyarázta derűsen Bodor Tímea, a Csongrád-Csanád Megyei Levéltár munkatársa.

Sokszor az emberek olyan furcsa családi legendáriumokat szeretnének bizonyítani, amelyek csupán a képzelet szüleményei. Többen azért kutatnak, hogy nemesi szálakra bukkanjanak, aztán meg kiderül, nemhogy nemesi vérvonaluk, földjük sem volt az ősöknek. családfakutatás

Nézzünk szét a hagyatékban

A levéltári kutatásokra vonatkozik néhány korlátozás: születési kivonatokat csak 1895 előtti időszakból, házasságiakat 1934-től, halottiakat pedig 1980-tól lehet kutatni. Tehát először mindenképpen a családi hagyatékban kell szétnézni. A levéltárosok szerint sokan még a nagyszüleikről sem rendelkeznek megfelelő információkkal, ezeknek pedig csak otthon, esetleg a hivatalokban tudnak utánajárni.

Ajánlatos átnézni a régi fényképek hátoldalait, a családi Bibliákat, végrendeleteket, levelezéseket, képeslapokat, de bármilyen személyes irat nagy segítség lehet. Sőt, a temetőket is érdemes felkeresni. Az sem jelent minden esetben problémát, ha már felszámolták a keresett személy sírhelyét, hiszen a temető irataiból általában visszavezethetők az ott elhantolt személyek adatai.

– Nem kell kétségbeesni, ha mondjuk örökbefogadás történt a családban, mivel a levéltárakban általában vannak árvaszéki iratok. Maradtak fenn börtöntörzs­könyvek is, sőt még a Magyar Vöröskereszt is szívesen segít a hadifogságban meghalt személyek kutatásában – világosított fel Haska Dániel kutató- és ügyfélszolgálati munkatárs.

A tanácsülési jegyzőkönyv volt a kor Facebookja

– Bármilyen hihetetlen is, nagyon sokan bukkantak már családi történetekre a levéltárban. Szeged város irataiba nagyjából a Rákóczi-szabadságharcig lehet visszamenni. Ekkor leégett az egész palánki rész, elvesztek a korábbi iratok, azonban 1723-tól már vannak lélekösszeírások. A városi polgárokról és a fontosabb tisztségeket betöltő személyekről minden esetben találni adatokat. A zsellérekről, napszámosokról nem nagyon maradtak fenn információk, hacsak nem keveredtek valamilyen jogi perbe – mesélte Haska Dániel. családfakutatás

Hozzátette, hogy egy tanácsülési jegyzőkönyvben attól kezdve, hogy valaki trágár megjegyzést tett a szomszédjára a mérleggel csaló mészároson át az adásvételekig számtalan mikro- és makrotörténet megtalálható.

Nem kétnapos munka a családfakutatás

Amikor az emberek rájönnek, hogy több hónapot is rá kell szánni a kutatásra, sok-sok doboznyi iratot kell átnézni, a legtöbben feladják.

– Volt már példa arra, hogy valaki november végén azzal a szándékkal sétált be a levéltárba, hogy ő karácsonyra családfát szeretne ajándékozni szeretteinek. Sokan úgy képzelik, hogy a kutatott hozzátartozó nevét beírjuk valamilyen adatbázisba, és az kidobja, ki volt a keresett személy. Ez nem így működik – magyarázta Bodor Tímea. Elmesélte még, hogy létezik az a másik véglet is, aki mindenképpen mélyre ás a témában, de az nem érdekli, hogy helyes adatokat talál-e. Különösen gyakori ez a Kovács, Szabó, Tóth és hasonló gyakori családnevűek esetében.

Szerencsére vannak sikertörténetek is. Egy szegedi hölgy például svájci nemesi szálakat göngyölített fel, azonban mindehhez komoly családi hagyaték és tízévnyi kutatómunkára volt szükség.

A levéltáros és az internet is segít

Ugyan az intézmény dolgozói nem kutatnak senki helyett sem, ahol tudnak, segítenek. A fordítás és a megfelelő kordokumentumok leltározása mellett levéltár-pedagógiai és felnőtteknek szóló foglalkozásokat is tartanak.

Nagy sikere volt a tavaly induló Hetedíziglen családtörténet-kutató programnak is, amely kézzelfogható tudást adott a levéltári kutatásokhoz. Szegeden több mint 60-an vettek részt benne első körben, azonban a járvány miatt jelenleg kénytelenek szüneteltetni. 2019-ben összesen 210 kutatót és 796 kutatási esetet regisztráltak a Csongrád-Csanád Megyei Levéltárban. Ez a szám az idén csökkent, de a járványhelyzet ellenére sem állt meg teljesen az élet. A 62/425-199-es telefonos ügyfélszolgálatukon és a [email protected] e-mail-címen most is elérhetők.

A neten sem lehetetlen utánajárni az ősöknek, hiszen a www.familysearch.org honlapon egy egyszerű regisztráció után nekifuthatunk a kutatásnak. Hasznos lehet még a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület honlapja is, sőt szegedi tagozatukat is felkereshetjük.

Kutatás a határokon túl

Csongrád-Csanád megyében a családfakutatás során gyakran eljutunk addig a pontig, ahol át kell lépnünk a határt. A trianoni határvesztés adatvesztéssel is járt, tehát a külföldi levéltárak bevonása nélkül nem juthatunk eredményre. A visszajelzések alapján a szerbiai intézmények többsége támogatja a kutatókat, azonban Romániáról ez nem mondható el. Hozzájuk mindenképpen román vagy német nyelven érdemes fordulni.