Régi fényében ragyog a százharminc éves testhönálló

– A viseletrestaurálást sorolom a kedvenc feladataim közé, ezért örömmel kezdtem neki az egykori makói középparaszt, polgárlány talán esküvőre készült selyemruhájának a restaurálásához – mondta lapunknak Katkóné Bagi Éva textilrestaurátor.

Hozzátette, a több mint százéves ruhát tulajdonosa kellően megkopott, szakadt állapotban, szekrényében őrizgette, majd pár generáció múltán a múzeumban kötött ki.

Menyasszonyi viselet

– Csaknem negyven darab „testhönállónk” van több korszakból, elnevezésük a szabásuk vonalára utal.

A restaurált darab 1889 körül készült. Langó Mártonné Szigeti Katalin menyasszonyi viselete volt, akkoriban színes viseletben vezették oltár elé a menyasszonyokat.

Ugyanilyen színű anyagból készülhetett a fiatalasszony szoknyája, és valószínűleg színben vele harmonizáló kö­tény tartozott hozzá – sorolta lapunknak Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Múzeum igazgatója. Hangsúlyozta, szemmel láthatóan kicsi méretű ez a „testhönálló”, a századfordulón 16 évesen mentek férjhez a lányok, negyvenévesen már öregasszonynak számítottak.

Alaposan megkopott

– A fölsőrész téglavörös taftselyemből készült, ez egy rendkívül tetszetős, de sajnos nem időtálló, sérülékeny textília. A selyemszövés során a láncfonalak közé kötegelve szövik a sodratlan selyemszálakat, a taft hatás érdekében pedig fémsókkal kezelik, így kapnak a szövetek ropogósan kemény, fényes felületet.

A kiképzésből következik, hogy idővel, különösen, ha száraz levegőjű helyen tárolódnak, a selyemszálak porrá válva hullnak ki a szövetből.

A mi esetünkben is ez a folyamat játszódott le – hangsúlyozta Katkóné Bagi Éva.

Selyem és lencérna

– Hernyóselyem alátámasztóval, és a halasi csipkéhez használt lenből gyártott finom vékonyságú cérnával dolgoztam, azért, hogy a fölsőrész könnyedségét megőrizzük alátámasztás után is, amely ezután elbírja majd a saját és a vászonbélés súlyát.

Miután a szabásmintát levettem, medencében kifektetve, desztillált vizes tisztításnak vetettem alá. Formára szárítás után rádolgoztam az előzőleg hasonló színűre festett alátámasztó anyagra, és a szükséges helyeken varrásos lefogó öltésekkel építettem össze a darabokat. Végül kézi öltésekkel alakítottam ki a végső formát – tette hozzá.