2023.11.05. 16:20
Szívüket-lelküket adják, fizetségük a taps
A színjátszás igen hosszú múltra tekinthet vissza Csongrádon, 1860 óta vannak feljegyzések az amatőr társulatokról és aktívan működtek is a 2000-es évekig. Akkor hosszabb időre hullott le a függöny, volt egy néhány éves szünet, majd 2010-ben indult újra a Csongrádi Színtársulat, mondhatni példátlan sikerrel.
A felnőttek is szeretnek játszani, például a Fájós fogú oroszlánt. Fotók: Csongrádi Színtársulat
A műkedvelő csoport Ferentzi Katalin drámapedagógus vezetésével helyben is zajos sikereket arat, elég a legutóbbi bemutatójuk, A dzsungel könyve musical fogadtatására gondolni, azonban a társulat már kilépett szűkebb pátriájából, a tagok – kibővülve tánckarral, kórussal – olyan dolgokat visznek véghez, amelyeket már nem csupán a csongrádi közönség szeretne látni.
Bedő Tamás polgármester kérte fel Ferentzi Katalint, hogy élessze fel a felnőtt színjátszó csoportot, aki diákokkal országos sikereket ért el. A 43. Csongrádi Napok megnyitójára szintén a városvezető kérte fel Katalint. A dzsungel könyvére azért esett a választása, mert ilyen alkalomra a közönségnek valami nagyszabású előadással kell szolgálni, és ismerte is a musicalt, 15 éve már részlegesen megrendezte gyerekekkel. Az alig több mint tíztagú alapgárda nem volt elegendő, kibővültek hát 70 fősre, a 33 tagú kórust Varga Izabella vezényelte, a főleg fitneszes gyerekekből álló tánckart Kátai Judit koreografálta.
Viharos sikert arattak
Ekkora társulatot természetesen óriási kihívás irányítani, rendezni, de már nem csodálkozunk, a csapatot kihívások sora jellemzi. Katalin összeállított egy próbarendet, amelyben hetekre előre beosztotta a szereplőket, ez csak így működött. Eleinte külön próbáltak a színészek, a kórus és a tánckar, a közös próbákat júniusban kezdték el.
Többen is megkönnyeztük, mert akkor láttuk, hogy összeállt a darab
– emlékezett vissza a rendező.
Az ugyanakkor bosszantó volt, hogy az ekkora munkabefektetéssel elkészült darabot félő volt, hogy nem tudják előadni a Csongrádi Napokon.
Övön aluli ütés volt az időjárástól, hogy előtte három hétig egy szem eső nem esett, de aznap estére hatalmas vihar támadt
– mondta. A rendkívüli idő ellenére ugyan némi csúszással, de sikerült megtartani az előadást. Sőt, a nagy érdeklődésre való tekintettel másnap újrázott a társulat, így a két napon közel kétezren láthatták A dzsungel könyvét Csongrádon.
Amatőrök, vagy mégsem?
A társulat amatőrökből tevődik össze, de ez a fogalmat érdemes körbejárni.
A színészet nem a tanult szakmája egyiküknek sem. Pedagógus, mérnök, intézményvezető, újságíró, fitneszedző, postás is van soraikban. Az alakuláskor tartottam beszédórákat, mozgástréningeket, drámaórákat célzottan a színpadi működéshez. Mert ez elengedhetetlen, a színpadra lépésnek vannak szabályai. Drámapedagógus, gyermekszínjátszó-rendező végzettséggel be tudom vinni ezeket a technikákat a mindennapos munkába, mint például a Beugró szituációs társas játékot, amelyet azért jó gyakorolni, mert a színpadon előfordulhat váratlan helyzet, nem fagyhat le a színész
– magyarázta mosolyogva a rendező.
A sok határidős feladat miatt ezek a játékok kicsit elsikkadtak a próbáinkon, pedig nagyon élvezzük mindannyian, és a felnőttekről is elmondható, nem csak a gyerekekről, hogy szeretnek játszani
– állapította meg Katalin. Az amatőrségről még elmondta, ez az a helyzet, amikor az ember nem teszi oda magát teljesen, ez lehet sajátja akár egy főiskolát végzett profi színésznek is, aki nem tiszteli meg a közönségét.
A társulatom tagjait az jellemzi, hogy amikor felmennek a színpadra, teljes mértékben adják tudásukkal és tehetségükkel azt, amit elsajátítottak, ahogy felépítették a karaktereket
– hangsúlyozta.
Valóban szinte csak dicséretet hallani az előadásaikról, bármerre mennek, áradoznak róluk írásban, szóban. Ezzel a zajos sikerrel, a szívmelengető fogadtatással vajon hogyan birkóznak meg a társulat tagjai, akik azért nem állnak mindennap rutinosan a színpadon?
Úgy gondolom, mivel nekünk ez a fizetségünk, a siker nagyon jól tud esni, inspirálja a játszókat, hogyha érzik a közönség szeretetét, ha érzik, hogy átmegy az üzenet, akkor tapssal, vagy mint legutóbb, felállással jelzik nekünk, és ez felemelő érzés. Megható azt hallani a tagoktól, hogy „Láttad, figyelted? Ott is tapsoltak, ahol eddig nem, észrevették a poént, amit eddig nem”. Ha jól csinálják a színjátszók, ha együtt tudunk létezni a darabbal, kölcsönösen áramlik az energia, az emberek részéről tapssal és más érzelemnyilvánítással, a mi részünkről pedig még intenzívebb, odafigyelősebb játékkal
– magyarázta Ferentzi Katalin.
A dzsungel könyvénél, de kisebb daraboknál is megfigyelte a társulatvezető, milyen kedvvel, odaadással játszanak a szereplők.
Egyre jobban szeretik, amit csinálnak, egyre inkább része az életüknek, és nem nyűgnek élik meg, hanem az önkifejezés olyan formájának, amivel adni tudnak
– osztotta meg a velük kapcsolatos élményét.
Ez már nem öncélú dolog
Azonban nem csak a színjátszók adnak, amit az emberek tőlük kapnak, azt visszaadják a szeretetükkel.
Odajött hozzám egy hölgy, hogy van egy gyönyörű veretes mellénye, amelyet olyan szívesen odaadna a társulatnak, mert csodálja, amit csinálunk, hogy létezik egy ilyen csoport Csongrádon. Ezek nagyon jól esnek nekünk. Sok-sok apró jelét látjuk annak, hogy fontos a színtársulat a városban, és nem csak a városvezetés részéről, akik lehetővé teszik, hogy el tudjunk utazni messzebbre, hanem a közösségnek, az egyszerű embereknek is. Jön egy bácsi, behozza a rézfejű sétapálcáját, néptáncosok három hatalmas dobozzal várnak bennünket népi ruhákkal, a turkálós a vakszemüvegtől a fehér botig mindenféle kelléket összeszed nekünk. Mindez azért van, mert egyrészt próbáljuk a kellékeket, jelmezeket hitelesen megoldani, másrészt ők is azt szeretnék, hogy ez még jobb legyen, és nekik is legyen közük hozzá. Sokat ad ez a közösségi érzés, hogy nem csak nekünk fontos már, nem öncélú, amit csinálunk
– nyugtázta a társulat vezetője.
Krimi, új „szereplővel”
Kapnak egy terápiás kutyát, a Csongrádi ebtanoda vezetője felajánlotta, hogy betanítja, így a következő darabban színre léphet egy új „szereplő”, egy golden retriever is. A négylábú társulati tagnak már ki is néztek egy szerepet, egy angol főúr kísérőjeként képzeli el a rendező.
Erről a következő nagy feladatról, egy krimiről annyit árult el Katalin, hogy már régebben elkezdték próbálni, de tavaly decemberben félretették, mert felkérést kaptak a magyar kultúra napjára a Petőfi-emlékműsorra, nem sokkal később pedig a Csongrádi Napok megnyitójára, A dzsungel könyve mellé nem fért be. Novemberre tervezték a bemutatót, ami egyébként hazánkban ősbemutató lesz, még magyarra sem volt lefordítva ez az Agatha Christie-darab. Azonban ezt is elnapolták áprilisra.
Annyi meghívásunk volt az utóbbi időben, a Fájós fogú oroszlán mesejátéktól egy Kossuth műsoron át a parasztkomédiáig, amelyet még tavaly állítottunk színre, hogy egyszerűen nem fért bele. Sok volt így együtt, a krimi pedig pedig olyan műfaj, egy lélekbúvárkodás, amit fáradtan, kimerülve nem akartunk összecsapni
– mondta.
A dzsungelt nehéz elengedni
A dzsungel könyvéhez hasonló nagyszabású zenés, táncos előadás már ott van a társulatvezető fejében, de amíg nincsenek leszervezve a részletek, addig nem szeretne többet mondani róla.
Ha a dzsungelt kérik valahol, pillanatok alatt össze tudnám szervezni a csapatot, mert mindenki nehezen tette le ezt a darabot, nem akarják elfelejteni
– zárta gondolatait Ferentzi Katalin.
