Nyolcvanéves a legendás edző, Antal Andor

– A születésnapi bulin is szóltam a rossz és jó főnökeimről, most csak az utóbbiakról beszéljünk. Az egyesületi elnökök közül Halász Antalt és Ludvig Zoltánt, illetve Bárkányi István szakosztályvezetőt kell megemlíteni, valamint a MÁV helyi igazgatóhelyettesével, Sajtos Péterrel is jó volt a kapcsolatom. Ők mindenben segítettek – mondta a 80. életévét január 22-én betöltött Antal Andor, aki ebből 59 évig és 3 hónapig képviselte a Szegedi VSE piros-kék színét versenyző, edző, vezetőedző és szakosztályvezető minőségben.

Kirakták a falra

– Tősgyökeres szögediek vagyunk, de mivel édesapám a városban dolgozott vasutasként az 1679-ben alapított kunszentmiklósi gimnáziumban érettségiztem. Négy éve ötünket, egykori diákokat, akik a sportban sikeresek voltunk, kiraktak a falra, vagyis emléktáblán örökítettek meg. Nagy megtiszteltetés – mesélte, közbeszúrva, harmadikban hazakerültek a szülei Szegedre, ő maradt a gimiben, de minden hétvégén „tűztem haza az Algyő közeli Rákóczi-telepre, nagyapám tanyájára”. 1962-ben az érettségi után jött vissza végleg Szegedre.

Apai unszolásra

Mikor hazakerült, édesapja felvetette, miért nem sportol komolyabban, profiként. A legendás Kakuszi Ferenc lett a trénere, először futtatta, majd első versenyén, Kecskeméten a gyaloglók között indította. Jól sikerült a debütálás, és a mester azt jósolta, az ifjúsági bajnokságon 3. lesz, megtörtént, és az újabb jövendölés is beteljesedett, ami abból állt, hogy a következő évben megnyeri a korosztályos ob-t.

– Ezzel eldőlt a sorsom, az életem. A felnőtt mezőnyben is jól ment, három-három aranyat, ezüstöt és bronzot nyertem a bajnokságokon, tizenegyszeres válogatott voltam, Helsinkiben az Európa-bajnokságon 11. lettem – sorolta Andor. Szomorúan említette meg, hogy 1972-ben esélye volt a müncheni olimpiai indulásra, de előtte nem sokkal izomszakadást szenvedett. 

– Cserébe vihettem az olimpiai lángot, talán 1 kilométert futottam vele. Nagy élmény volt, de az ötkarikás szereplést nem pótolta – mondta.

Fiatalon profi edző

– Kakuszi Feri bácsi 1974-ben nyugdíjba ment, és azt javasolta nekem és a klubnak, hogy én legyek az új vezetőedző. Kicsit gondolkodtam, de éltem a lehetőséggel, elfogadtam az állást, így 1975. január 1-től profi edző lettem. A mester mellett olyan kiválóságokkal dolgozhattam, mint Lovas Ferenc, Monostori Tibor, Kertész Ferenc és Zsedényi István – emlékezett a kezdetekre. Pályafutása során 326 korosztályos és felnőtt bajnoki címet szereztek tanítványai, és ezzel a „csomaggal” valószínűleg az SZVSE valaha volt legeredményesebb trénere. Az a mai napig bántja, hogy elköszönésekor egy üveg bort, vagy egy cserép virágot sem kapott.

Visnyei Márta és Dudás Gyula

A fiatal tréner első magyar bajnoki aranyát Visnyei Márta „szállította” mezei futásban, utána még legalább hat elsőség következett. 

– Végtelenül rendes, tisztelettudó és tehetséges ember volt, akit óvatosan kellett terhelni, mert könnyen sérült. Igyekeztem vigyázni rá, nagyon szerettem és szeretem – mondta mosolyogva.

A következő a 16 bajnokságot nyerő Dudás Gyula gyalogló volt, állami gondozottként intézetben nevelkedett, egy vesével került a sportba. Antal Andort mai napig apjaként tiszteli, szereti és ő is fogadott fiaként emlegeti tanítványát, akinek mindkét esküvőjére, lakodalmára meghívták. Gyula igazi figura, élete példa, bajnokságok sorát nyerte, kijutott két olimpiára, járt Európa- és világbajnokságon, utóbbin Tokióban 11. helyen végzett.

– Minden cikkben, te is sokat írtál róla, megemlíti, mennyire hálás, milyen sokat köszönhet nekem. Ez jól esik. Éppen ezért állítom, nem az elért eredményekre vagyok büszke, hanem arra, hogy versenyzőim a civil életben is megállták a helyüket – mondta. Míg mesélt többször megemlítette feleségét, Katát – „azt szerette, ha így szólítjuk” –, hivatkozott rá, idézte mondatait, gondolatait, véleményét. Ilyenkor kicsit botlott a hangja – két éve vesztette el. A születésnapi bulin is sokat beszélt róla.

A Biacsi ikrek és a bocsa

Legnagyobb sikereit, akikkel a paralimpiára is kijutott a tanulásban korlátozott kategóriában versenyző Biacsi ikrekkel, Ilonával és Bernadettel érte el a londoni paralimpiai 3. és 4. hellyel. „Mindenben segítettem nekik, a pályán és azon kívül is, és ebben a misszióban Mózes Ervin barátom, a város korábbi jegyzője is szerepet vállalt”. Azt viszont biztosan kevesen tudják, hogy az első parasportolója Nagypál István volt, ő az 1988-as szöuli paralimpián 1500 méteres síkfutásban lett 4., egy hellyel lecsúszva az életjáradékról.

– A bocsával, ezzel az izgalmas, főleg parasportolóknak szánt bázisjátékkal is kapcsolatba kerültem, Fekete Márta „közvetített ki”, mert Béres Dezső az édesanyjával Szegedre költözött és kerestek valakit, aki segítheti a felkészülését. Eleinte ő tanította nekem a sportágat, de idővel átvettem az irányítást és igyekeztem szakmai elemeket, célzott gyakorlásokat csempészni az addig jobbára játékból álló tréningekbe – mondta párosban paralimpiai 3. pártfogoltjáról.

Vallomás a munkáról

– Mi edzők általában a munkában hiszünk, nehezen és ritkán mondjuk, hogy most pihenj, ne gyötörd magad. Pedig többször kellene, mert egy kis lazítás olykor jobb, eredményesebb, sikeresebb lehet, mint a végsőkig megfeszített munka. Nálam ez bejött, főleg a madárcsontú, vékony, aprócska Visnyei Mártinál, a már említett sérülékenysége miatt – idézte fel.

Ekkor kértem arra, állítsa sorrendbe kedves tanítványait. Húzódozott, nem szívesen vállalkozott rá, de nem engedtem, és ez lett a sorrend: 1. Dudás Gyula, 2. Visnyei Márta, 3. Biacsi ikrek, Ilona és Bernadett, 4. Cseh Katalin. Tovább nem akarta folytatni, azzal indokolva, mindegyik versenyzőjét, neveltjét szerette, mindegyik a kedvence volt. Annyit még megjegyzett: bár elhagyták, nem haragszik Ilire és Bernire, és időnként még most is felvetődik benne: ki kinek köszönhet többet – a paralimpiai helyezések, az életjáradék okán – ő a lányoknak, vagy a lányok neki.

– Egymás nélkül nem értetek volna el ilyen sikereket, ez a parti döntetlen – vetettem közbe. 

– Valószínű. Soha nem felejtem el, amikor hozzám kerültek fogni kellett a kezüket, este is hívtak, ha baj történt, például amikor az aligátorteknős megharapta egyiküket. Majd teljesen önállóvá váltak, Ili jogosítványt is szerzett, bátran beülök mellé a kocsiba. Ez az igazi eredmény. Úgy is mondhatom, van két édes gyermekem, Andor és Imola, egy fogadott fiam, Gyula és két fogadott lányom, Ili és Berni.

Hétvégén egyedül

Négy unokájáról, a hatodikos Mátéról, a Ságváriban másodikos Saroltáról, és a két idősebbről, Patrikról és Rebekáról is sokat mesélt, sorjáztak a sztorik. Antal Andor 80 évesen is aktív, újra a bocsával foglalkozik, a famílián kívül az tölti ki mindennapjait, de szeret kertészkedni is, mindent megtermel – répát, tököt, paprikát, paradicsomot, babot –, amit a gyerekek és az unokák szeretnek. 

– Amikor kisebbek voltak, Saci és Máté a sorok között haladva csemegézett. Mikor megkérdeztem, télen mit eszünk, azt válaszolták, majd veszel Tata. Imádom őket! – mondta nevetve.

– A hétvégéket nem szeretem – váltott. – Nem szeretem, mert akkor teljesen egyedül vagyok. Két éve ment el a feleségem, Kata, aki sokáig szenvedett a betegségtől. Az volt a kívánsága, azt szerette volna, ha látja felnőni az idősebb unokákat, hál’ Istennek még a kicsik is előtte cseperedtek fel. Imádták... Mindig jöttek, sokat mesélt nekik, és ők szájtátva hallgatták… – elhallgatott. Majd csak annyit mondott: – Szia, köszi, hogy gondoltál rám.