A magyar széppróza napján az egyik legnagyobb regényírónkra emlékezünk

– Már évtizedek óta ünnepeljük a magyar költészet napját, József Attila születésnapján, ezért két éve arra gondoltak, hogy a szépprózáról is meg kellene emlékezni. A közéletben vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy Esterházy Péter vagy Jókai Mór születésnapja legyen az ikonikus időpont, végül utóbbi alkotó mellett döntöttek. Így február 18-án emlékezünk meg a magyar próza napjáról – mondta Bíró-Balogh Tamás. Az irodalomtörténész maga is többször tett javaslatot a témában.

– Szegeden már hagyománya van annak, hogy megünnepeljük a szegedi próza nap­­ját. Ezt pedig Dugonics And­­rás születése napján tesszük, hiszen ő írta meg az első ma­­gyar regényt. A Szeged című várostörténeti folyóiratban volt is ilyen melléklet, amely ezen a jeles napon jelent meg – mutatott rá Bíró-Balogh Tamás. Az irodalomtörténész arra emlékeztetett, hogy Jókai Mór és Es­terházy Péter is vitathatatlanul hatalmas prózaírónk volt.

A Kőszívű ember fiai

– Jókai első regényét, a Hétköznapokat 1846-ban publikálta először. Néhány versét leszámítva egész pályáján megmaradt prózaírónak. Írt novellákat, esszéket, humorisztikus je­­leneteket, de akkor is őt mint regényírót tartjuk számon a magyar irodalomban – érvelt az irodalomtörténész, aki említett is néhány regényt, amely valamilyen módon legtöbbünk életét érintette.

– A kőszívű ember fiait talán szinte mindenki ismeri, viszont olvasóinak a nyolcvan százaléka nem szereti. Ennek talán az lehet az oka, hogy olyan a regényhez való viszonyunk, mint a filmhez. Ma már a fiatalok nem tudnak megnézni egy kilencvenes években készült filmet, mert teljesen más a vá­­gástechnikája és a tempója. A hosszú, elnyújtott jelenetek ugyanúgy unalmasak nekik, mint A kőszívű ember fiaiban hosszasan körbeírt jelenetek. Klasszikus Jókai a Fekete gyémántok, és én kifejezetten szerettem A jövő század regényét. A kor sci-fije.

Személyes kedvenc

– Személyes kedvencem Az arany ember. Hallatlanul mo­dern regény. Megmutatkozik benne népi utópia, énhasadás, kettős élet, egyfajta kritikája a kapitalizmusnak, és szerelmi szállal is találkozunk. Nekünk nem Az arany ember volt a kötelező olvasmány a gimnáziumban, hanem a Sárga rózsa, amely egy „eastern regény”, de többek között azért is az előbbit emeltem ki, mert van benne egy modern prózatechnikai csavar, ami nagyon tetszik; az író beleírja magát. Egyértelműen megelőlegezi Kosztolányi Dezső Édes Annájának utolsó jelenetét, amelyben Kosztolányi jelenik meg. Ez egy nagyon modern csavar – avatott be Bíró-Balogh Tamás.

Jókai önkultusza

Jókai Mór hosszú életű, termékeny író volt, akinek a munkássága hat évtizedet ölel fel. 1904-ben halt meg, de még abban az évben is jelentek meg munkái. Alkotásai több korstílust is felöleltek; például a romantikát, a realizmust és a naturalizmust. Mindig haladt a korral, és időnként meg tudott újulni.

– Olyan alkotó volt, aki na­gyon tudatosan használta az önkultuszépítést, mégpedig a fényképei által. Jókai Mór ta­lálta ki, és ő volt az, aki először osztott dedikált fényképeket olvasóinak. Vizuálisan is hatni akart rájuk, ez egy nagyon fontos marketingfogás volt a részéről. Már életében készült róla életműsorozat, egy kultusz vette körül. És azt is be merte vállalni, hogy idős fejjel elvette a nálánál sok évtizeddel fiatalabb Nagy Bellát. Vállalva ezzel a családi kitagadást, a társadalmi visszhangot és a megbotránkozást – fejezte be az irodalomtörténész.