Molnár Ferenc komédiáját mutatják be pénteken a Nagyszínházban - Galéria

Ahogy Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója fogalmazott, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című műve 1926-ban indult hódító útjára. Azóta hazánk valamennyi színházában többször műsorra tűzték már. Pénteken Bezerédi Zoltán rendezésében éled újjá a nagyszínház színpadán az örök klasszikus. A siker titkát a rendező Molnár zseniális dramaturgiai érzékében határozta meg. Ösztönös érzékkel csavarja körbe bemutatott élettörténeteivel a nézői szíveket, és ha csiklandozza, ha összeszorítja, garantáltan eléri a kívánt hatást. A Játék a kastélyban előbbi virtuóz példája. 

Minek köszönhető a darab közel évszázados népszerűsége, az állandó „táblás házak”?

Rózsa és tövis

Egyrészt, hogy Molnár ezzel a háromfelvonásos, műfaja szerint anekdotával könnyen emészthető ínyencséget alkotott. Nem terheli meg a gyomrot-lelket, nem feszeget súlyos társadalmi kérdéseket, kellemes, könnyed felüdülést kínál. Örök aktuális téma adja az alapkonfliktust, mégpedig a szerelem. Annak is a legtöbb ember által már elszenvedni kényszerült oldala, amely szerint „nincsen rózsa tövis nélkül”, avagy 'nincsen kifacsart citrom indok nélkül'. 

Ahogy az előadásban is elhangzik, egy fiú nem akkor érik férfivá, amikor meghódít egy nőt. „Férfivé bennünket az asszonyoknál nem az első győzelem avat, hanem az első vereség” – mondja Gál Ádámnak a darabban. Utóbbi a fiatal és tehetséges komponista (Krausz Gergő), aki lángoló szerelemmel viseltet az ünnepelt primadonna, Annie (Menczel Andrea) iránt. Házasságra készülnek. Ám a fiatalember egy szerencsétlen véletlen folytán két szerzőtársával, Turaival (Gömöri Krisztián) és Gállal (Kárász Zénó) fültanúja lesz egy kínos-bájos beszélgetésnek, amelyből kiderül, hogy a mátka erénye korántsem olyan feddhetetlen, mint azt a vőlegénye addig gondolta. Az illőnél lényegesen szorosabb viszonyt ápol egykori színészkollégájával, a korosodó Almádyval (Borovics Tamás). 

Hibák és küzdelmek

Másrészt Molnár lehengerlő leleményességgel, a komikum ritka széles tárházának alkalmazásával világít rá arra, hogy „nem eszik olyan forrón a kását”. Hogy ami eltörött, olykor jó szándékkal és némi furfanggal talán még összeragasztható.

Az üdítő élményt fokozza az 1920-as évek elegáns miliője, a humort a szellemes aforizmák bősége és a rendező leleménye, Molnár zsenialitását a Szegedi Nemzeti Színház színészeinek pazar játéka. 

„Kérlek szépen, nőt sohase szabad meglepni. Mindig telegrafálni kell jó előre. Ahányszor én még az életben ilyen kedves meglepetést csináltam egy hölgynek, végül mindig én lepődtem meg” – fogalmazza meg a darab egyik leggyakrabban idézett 'életbölcsességét' Gál. 

Játék a játékban

Az előadás mindemellett folyamatosan kikacsint a nézők felé, mintegy cinkosul hívva a közönséget. Bepillantást enged a színházcsinálás kulisszatitkaiba. Ahogy Bezerédi Zoltán fogalmazott, a színházi világ legbensőségesebb és legextrémebb pillanatait mutatja be. A menyasszony ingatagsága ugyanis a leleményes Turainak köszönhetően egy színdarabbal lepleződik, amelynek révén igazi színház a színházban, dráma a drámában, játék a játékban élmény vár a nézőkre. Valóság és látszat, igazság és hazugság összekuszálódik, és csak a közönség bogozhatja ki, hogy mi az igaz és mi a valódi.