Sorozatkritika

2022.10.14. 12:17

Sorozatkritika - Dopesick

A 2000-es évek elején az Egyesült Államok polgárainak tömege vált gyógyszerfüggővé. Ami egyszerű fájdalomcsillapításnak indult, az végül olyan brutális kábítószer lett, amiről szinte képtelenség volt leszokni.

Lass Péter

Ha nem lenne ez az egész történet mérhetetlenül szomorú, stílszerűen azt mondanám, hogy a Dopesick című sorozat éppoly addiktív, mint az a szer, amiről szól. Az OxyContin elnevezésű fájdalomcsillapítót még a 90-es évek végén dobta piacra az amerikai Purdue Pharma. Azzal reklámozták, hogy a lehető legjobb fájdalomcsillapító, hiszen úgy szünteti meg a fájdalmunkat, hogy közben nem okoz függőséget. Miután a cég megkapta az ezt igazoló hivatalos pecsétet az FDA-től (az USA gyógyszerügyi hivatala), az orvoslátogató ügynökök országjárásba kezdtek, hogy minél több orvoshoz és klinikára eljuthasson ez a csodagyógyszer. Az orvosok ezután rendre az OxyContint írták fel a betegeiknek, annál is inkább, mivel úgy tapasztalták, a gyógyszer valóban hatásos. A betegek örültek, hogy végre elmúlt a fájdalmuk. A fájdalom elmúltával azonban nem várt tünetek jelentkeztek. A betegeknek hiányozni kezdett a gyógyszer, pontosabban az általa okozott nyugtató, már-már euforikus érzés. A betegek függők lettek. Nem egy, nem kettő beteg, hanem szinte mindenki, akinek az orvosa akár egyszer is OxyContint írt fel. Aki nem a gyógyszert adagolta túl, az a heroin felé fordult, és abba halt bele.

 

A Dopesick az elmúlt évek egyik legkomolyabb, egészségügyi témát körüljáró minisorozata. Olyasmi, mint amilyen A kibukott is lehetett volna több odafigyeléssel, sokrétűbb szemlélettel. Alkotója az a Danny Strong, aki mind rendezőként (Salinger), mind íróként (Versenyben az elnökségért) felvillantotta már a tehetségét. Ha A kibukott esetében úgy fogalmaztam, a sorozat jobban működne egy hosszabb filmként, a Dopesickról azt kell mondanom, úgy jó, ahogy van. Strong és alkotótársai több oldalról közelítenek a téma felé, és minden oldalt gazdag és mély tartalommal töltenek meg. Egyrészt látjuk magát a gyógyszeripari vállalatot, ahogyan igyekszik minél többet és többet kihozni az OxyContin terjesztési-eladási lehetőségeiből. Másrészt nyomon követjük az ügyészeket is, ahogyan próbálnak fogást találni a cégen. Harmadrészt megismerkedünk egy háziorvossal is, aki először „csak” a betegeit teszi függővé, majd ő maga is függővé válik. A negyedik szál a kábítószerre szakosodott rendőri csoport (DEA) nyomozása. És végül, de nem utolsósorban azoknak a munkájába is bepillantást nyerhetünk, akiket a Purdue Pharma azért alkalmaz, hogy minél több helyen „terjesszék az igét”. Azaz hazudjanak az orvosoknak.

Ahogyan A kibukott esetében, a kulcsszó itt is a hazugság. Hazugság a meggazdagodásért, és ha közben életek mennek tönkre, hát az sem baj. Csak ne tudódjon ki! Az egész folyamat a következőképpen történik: az előállító cég hazudik a reklámügynökeinek. A reklámügynökök hazudnak az orvosoknak, az orvosok pedig a betegeknek. Ez a hazugságláncolat taszította egész Amerikát a gyógyszerfüggőségbe. A Dopesick valamennyi, fent említett cselekményszálról kellő részletgazdagsággal mesél, miközben nem téved el a sűrűben, vagyis az események végig követhetőek. A fentiekben vázolt hazugságláncolat gépezetébe olykor porszem kerül, amikor egy-egy reklámügynökben és/vagy orvosban megszólal a lelkiismeret, és – félretéve a pénzéhséget – inkább köp a cég körül szimatoló ügyészeknek. Az, hogy az OxyContin okozta egészségügyi katasztrófa nem tart mind a mai napig, ennek az egy-két lelkiismeretes embernek köszönhető.

Nehéz megmondani, melyik szál a legkidolgozottabb. A jólelkű, ám később függővé váló háziorvos szerepében brillírozó Michael Keaton minden egyes jelenete nagyot üt, az ő személyes drámája kétségkívül a minisorozat egyik csúcsa. A Dopesick ezen kívül is remekül teljesít a kisiklott emberi sorsok drámai ábrázolása terén. Ezzel szemben áll a cég vezetőinek teljes embertelensége. Ők egyetlen dolgot szeretnek: a pénzt. Semmi más nem számít. Michael Stuhlbarg hátborzongató a cég egyik vezetőjének a szerepében. Mocskos keze a legfelsőbb vezetőkig elér, hallgatásért cserébe szinte bárkit meg tud venni. Szinte. A kevés kivételekhez tartozik egy-két mindenre elszánt ügyész, illetve a Rosario Dawson által alakított rendőrnő. A reklámügynököt alakító Will Poultert érdemes még megemlíteni, az ő személyes drámája is rengeteget hozzáad a sorozathoz.

A Dopesick nyolc epizódból áll, a részek játékideje hatvan perc körül mozog. Akit esetleg eltántorítana az, hogy a sorozat az egyes részeken belül sokszor ugrik ide-oda az időben, adjon több esélyt a műnek, és higgye el, minden érthető lesz, megéri figyelni rá. Úgy a harmadik-negyedik epizód környékén már nyugtázhatjuk, hogy itt nem lesz alvás mindaddig, amíg a sorozat végére nem értünk. 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában