Elődeink életét segítették a népi megfigyelések

– A népi jóslásokból és hiedelmekből számtalan múltbéli, az emberek életét alapvetően meghatározó szokás kifürkészhető. Az például, hogy eleink pontosan tudták: az időjáráshoz alkalmazkodni kell, nem legyőzni és önhitten semmibe venni a természet erejét – fogalmazta meg lapunknak Terendi Viktória néprajzkutató, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum muzeológusa. Mint elmondta: a január eleji rigmusokkal főként az előttük álló esztendőre koncentráltak, hiszen életben maradásuk feltétele volt a bő termés. Az pedig főként az időjáráson múlt, mi vár rájuk.

Férjkeresők piros kendőben

Egy adott település, vagy akár régió kultúrája sokban függött a gazdasági adottságoktól, és az együtt élők lelkületétől is, ami befolyásolta a kialakuló, a megmaradó és az eltűnő népszokásokat. Azok a kisebb településeken, zártabb kultúrákban maradtak fenn tovább, míg a református, polgárosodó vásárhelyi közösség például elég hamar eltávolodott régi hiedelmeitől. Ugyanakkor még a 20. században is közismert volt az a Piroska napjához köthető mondás, miszerint: Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy – magyarázta Terendi Viktória. Kiemelte azt is: Kiszomboron pedig sokáig fennmaradt annak a népszokásnak az emléke – derült ki Bálint Sándor gyűjtéséből –, hogy Piroska napján piros kendőt kötöttek magukra azok a lányok, akik még abban az esztendőben férjet reméltek maguknak.

Ágnes, Vince és Pál

Ágnes január 21-én ünnepelt napján a kiszombori várandós asszonyok sós vízben mosdottak, hogy a gyerekeik egészségesek legyenek. De ahhoz a naphoz köthető az az időjósló rigmus is, hogy „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”. Ami egyúttal jelzi, hogy a szőlőtermelők életében fontosak voltak a népi megfigyelések, hiszen sok múlhatott a megfelelő időjáráson. A január 22-i szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermést jósoltak. Vince alakja ugyanakkor összefonódott azzal, hogy ő a tél legyőzője, a tavasz köszöntője.

Január végi Lucapogácsa

– A január 25-én érkező Pál a következő szintén nagyon fontos időjósló nap – hangsúlyozta a néprajzkutató. E napot Pálfordulónak, Szeged környékén Jóraforduló Pálnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, hogy a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg és lett belőle Pál apostol. A néphit szerint január 25-e az időjárás-, a termés- és haláljóslás napja. A szentesiek a Pál napi szeles időből például különösen rosszat jósoltak, úgy tartották: „Ha szeles Pálfordulás, akkor lévén hadakozás”. 

Ismeretes az úgynevezett haláljóslás a pálpogácsával. Ilyenkor a családtagoknak szánt pogácsákba libatollat tűztek, majd akinek a tolla megperzselődött sütés közben, arra betegség, akié megégett, arra halál várt a következő esztendőben. Az Alföldön ez a pogácsa lucapogácsa néven ismeretes. Terendi Viktória felelevenítette azt a párhuzamot is, hogy a klárafalviak ezen a napon a bő haszon reményében megpiszkálták libáikat, hogy azok szaporán tojjanak. De Pálhoz kapcsolódik az a tapasztalat is, hogy ha napján még megvan a fele étel, fele tüzelő, fele bor, akkor kihúzza a család a telet. Ami egyértelműen jelzi, hogy bár az előző év végén mondhatni dőzsöltek a régiek is az ünnepek idején, azért mégis takarékoskodással készültek arra az esetre, ha elhúzódna a tél.