Szökőévente bukkan fel olyan tehetség, mint Tatár Botond

Tavaly és idén is az Év Trubadúrjának választotta a pályakezdő költők felkarolásával is foglalkozó online portál, az Irodalmi Rádió Tatár Botondot, áprilisban pedig a szegedi fiatalember első verseskötetét is kiadta. Kedden ezt mutatták be a Radnóti Caféban – stílusosan éppen a szerző névnapján. A zsúfolásig megtelt kávézóban a kötet szerkesztője, Zsoldos Árpád beszélgetett az ifjú költővel.

A Szegedi Tudományegyetem elsőéves orvostanhallgatójának első verseskötete a Mámor és halál címet kapta. A bevezető programvers után pontosan száz költemény szerepel benne a halál, a szerelem, a mámor és a szép napok tematika köré csoportosítva. Ezekből többet a szerző és a szerkesztő olvasott fel, meglepetésvendégként azonban a Szegedi Nemzeti Színház színművésze, Szívós László is előadott egy csokornyi verset, amelyeket ő válogatott ki a kötetből.

– Szeged olyan hely, ahol a kultúra mindig élen járt. Tatár Botond egy olyan költő, aki méltán folytatja a megkezdett utat, és akiben szépen összecseng az eddigi magyar irodalom és visszhangoznak a klasszikusok sorai – értékelte a fiatalember munkásságát Zsoldos Árpád, aki szerint ezek a versek nem modernek és nem akarnak frappánsak lenni, ugyanakkor megdobogtatják a szívünket.

A rendezvényen az ifjú költő elmesélte, középiskolai magyartanára, Dalma néni parancsolt rá, hogy adja be pályázatra az addig csak a fióknak írt verseit. Így jutott el az Irodalmi Rádióhoz is, az ott elért sikerei adták aztán az önbizalmat, hogy megjelentessen egy verseskötetet.

– Szökőévente találkozik a kiadó olyan szerzővel, mint Botond. Csak lapátoljuk a földet és egyszer csak előbukkan a gyémánt – fogalmazott Zsoldos Árpád.

Kérdésünkre, milyen érzés hivatalosan is költővé válni, Tatár Botond azt válaszolta, nem tudja még, hogy ez mit jelent, de nem is akar nagy nyomást magára vállalni.

– Én csak szórakoztatni szeretnék a verseimmel, azaz gondolatokat ébreszteni, gondolkodtatni – mondta. Mindenesetre elárulta: további két kötetnyi verse van még, amelyeket szívesen publikálna, így remélhetőleg sokat hallhatunk még róla.