Könyvajánló – J. M. Coetzee: A lengyel

Witold Walczykiewicz zongoraművész Barcelonába érkezik, hogy Chopint játsszon egy kis zeneértő, gazdag körnek, akik kíváncsiak arra, milyen az a játék, amely a világon történelmileg a leghitelesebb Chopin-előadásnak tűnik. A szótlan, furcsa Witold meglepően ridegen, szárazon játssza Chopint, mégis amikor a koncertet szervező Beatrizszal találkozik, olyan, mintha valami kinyílna benne. Úgy érzi, valamire rátalált. Lehet nevezni békének, szerelemnek, vagy egy sokkal teljesebb, mélyebb dolognak. Halálosan beleszeret ebbe a vonzó, művészetkedvelő asszonyba, aki Witold barcelonai koncertjének szervezésében segédkezik. Beatriz férjnél van, és eleinte nem tesz rá mélyebb hatást Witold, a művész közeledése nyomán azonban apránként bevonódik a férfi világába.

Vajon hogyan dönt az ötvenéves Beatriz, aki ugyan nem tökéletes, de számára épp kielégítő házasságban él? Hogyan fogadja a nála jóval idősebb zongorista heves udvarlását, aki olyan éteri szerelmet érez iránta, akár az Isteni színjáték szerzője az ő Beatricéje iránt? Mit lehet kezdeni azzal, ha egy idősödő nőt valaki arra kér, szökjön el vele Brazíliába, és az a valaki még verset is ír hozzá? Főként, ha ez a szenvedély már nem tudható be a hormonok puszta játékának? Milyen rejtett érzéseket fedezhet fel magában egy asszony, aki már a szexualitásról és gyengédségről is jó régen lemondott, és csak a gyerekei boldogulása és a komolyzenei koncertek szervezése tölti ki az életét? Lehet még egyszer tele a szíve? Van realitása kettejük szerelmének? Ha igen, pontosan mik az erőviszonyok? Beatriz diktál, mert ő az, aki úrrá lesz saját érzésein? Vagy Witold, aki olyan intenzitással álmodja meg ezt a köteléket, hogy az megelevenedik?

A Nobel-díjas író remeklése végigköveti a lengyel zongorista zuhanásszerű lendületét, amellyel beleveti magát egy mindent átformáló szenvedélybe.