Sorozatkritika: Eltérített járat

Az Eltérített járat alkotóinak a becsületére legyen mondva, hogy ők bizony sokat tettek azért, hogy Idris Elbát ne lássuk szuperhősnek már az első pillanattól kezdve. A hétrészes minisorozat kiötlői, Jim Field Smith és George Kay nem nyúltak ahhoz a már sokszor látott kliséhez, hogy a főhős egy volt tengerészgyalogos, aki ha szorult helyzetbe kerül, Marvel-szuperhősöket megszégyenítő módon tesz rendet. Elba karaktere foglalkozását tekintve üzletkötő, aki leginkább ahhoz ért, hogy asszertív kommunikációjával tegyen rendet, ne az öklével. Bevallom, számomra ez a tény önmagában érdekessé tette az Eltérített járatot. Amint a gépet eltérítők tudomást szereznek Sam Nelson (őt játssza Elba) polgári foglalkozásáról, nézőként már dörzsölhetjük is a kezünket a ránk váró izgalmak gondolatától. Egy olyan kiélezett szituációban ugyanis, amikor több ezer méter magasban vagyunk és az életünk terroristák kezében van, minden kimondott és/vagy ki nem mondott szó számít. Ráadásul Sam már az elején leszögezi, mennyire nem érdekli senki más, csak az, hogy ő maga életben maradjon, ezért – ha kell – akár a terroristákkal is összefog, csak hogy a saját bőrét mentse. Ehhez képest persze Sam időről időre tanúbizonyságát teszi annak, hogy nagy szíve van, és képes másokat is megmenteni, akár a terroristák életét is. Profi üzletkötőként jól tudja, hogyan kell olyan helyzetet teremteni, ami win-win, azaz egyaránt jó lehet a rosszfiúknak és az ártatlan utasoknak is. Már az eltérítés kezdetén igazi főszereplővé lép elő, és végig ura marad a helyzetnek. Idris Elba karizmája oly tökéletes, hogy még a legneccesebb helyzetekben is képes higgadtságot, meggyőző nyugodtságot tettetni. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az Eltérített járat ne lenne feszült sorozat. Bár némiképp zavaró, hogy csak nagyjából a miniszéria felénél tudjuk meg, igazából miért teszik azt a terroristák, amit. Addig csak találgatni lehet, mi a valódi szándékuk, hiszen még Samnek sem hajlandók elárulni.

A sorozatban ábrázolt repülőgép útja országokon ível át, konkrétan Dubaiból London felé tartunk. Az akció valós idejű, ami azt jelenti, hogy a hét epizód összjátékideje kvázi megfelel a repülő menetidejének. Jómagam hétről hétre követtem az eseményeket, ahogyan maguk az epizódok elérhetővé váltak, jóllehet az Eltérített járat sokkal hatásosabb, ha egy ültő helyünkben végignézzük a teljes sorozatot. Elbán kívül más ismert arcot nem találunk, de nem ez a lényeg. Örvendetes mindenesetre, hogy mi, magyarok is képviseltetjük magunkat a sorozatban, méghozzá igen számottevő módon, hiszen egy feszült jelenet erejéig még a TEK is megjelenik. Érthetetlen azonban, hogy miért nem tudtak találni egy valóban magyar színésznőt a másodpilóta szerepére, aki a sorozat világában ugyan magyarnak adja ki magát (a vezetékneve rendkívül ötletes: Kovács), egy magyar ajkú rögtön levágja, hogy a hölgy nem magyar (utána is néztem, és kiderült, hogy Anna Kovácsot egy svéd színésznő, bizonyos Kaisa Hammarlund játssza). Még szerencse, hogy a magyar reptéren dolgozókat ténylegesen magyarok játsszák – ennyire azért minket is képesnek tartanak, igazán köszönjük szépen! A legnagyobb izgalmak persze Londonban várnak bennünket, noha addig sem unatkozunk. A sorozat remekül váltakoztatja a feszült és csendesebb jeleneteket. Mindemellett sajnos nem váltja be maradéktalanul azt, amit Elba karaktere ígért, legalábbis számomra kevés volt az igazán kiélezett párbeszéd Sam Nelson és az eltérítők között. Egy-két zseniális húzása persze így is akad Samnek, és talán azzal magyarázható a spórolás, hogy az alkotók tényleg nem akartak egy talpraesett, ám mégiscsak egy egyszerű állampolgárból szuperhőst kreálni.

Ahol megcsúszik a sorozat, az a néhol felbukkanó illogikus lépések. Hőseink olykor olyanokat mondanak vagy tesznek, amik nehezen érthetőek, vagy csak szimplán erőltetettek. A drámai él is lehetne mélyebb, hiszen mindent azért nem lehet eladni Idris Elba bociszemeivel. A befejezés nekem bejött, bár kétségtelen, hogy hagy némi hiányérzetet maga után. Akik szeretik a gépeltérítős filmeket (Liam Neeson-rajongók előnyben), azok igazán értékelni fogják, hogy most egy olyan minisorozatot nézhetnek végig, ami játékidejével 3-4 ütős akciófilmet is kitesz.