Sorozatkritika – Dolores pokla

Az Amazon Prime egyik legfrissebb terméke a mindössze nyolc epizódból álló Dolores pokla. Mivel az epizódok hossza általában még a fél órát sem éri el, az egész sorozat kevesebb mint négy óra alatt ledarálható. Persze itt mindjárt kell is némi kiigazítás, ugyanis amit most végignézhetünk a Prime-on, az még – remélhetőleg – nem a teljes sorozat, pusztán az első évad. Hogy lesz-e folytatás, hivatalosan még nem tudni, de az biztos, hogy a mostani befejezés üvölt a folytatásért. Ez pedig azt jelenti, hogy a készítők – élükön Aaron Markkal, a sorozat kiagyalójával – már az elejétől kezdve bíztak a projekt sikerében, és eleve úgy kanyarították a történéseket, hogy annak a befejezése az egyértelmű folytatás irányába mutasson. Az önbizalom tehát megvan az alkotók részéről, ugyanakkor nem hiányzik a bátorság sem, hiszen a Dolores pokla végig vékony jégen táncol. Ötvözi a fekete humort a gyomorforgató horrorral, ráadásul teszi ezt úgy, mintha mi sem lenne természetesebb.  

A sorozat főszereplője, Dolores Roach tizenhat év után szabadul a börtönből, ahová gyakorlatilag csak azért került, mert elvitte a balhét az igazi bűnösök helyett. Miután szabadlábra kerül, igyekszik mihamarabb munkát találni. Egy étteremben kap bizonyítási lehetőséget, de nem mint szakács és nem mint felszolgáló, hanem mint masszőr. Hála annak, hogy a börtönben sikeresen elsajátította cellatársától a masszírozás minden csínját-bínját, most kamatoztathatja a tudását. Ám kis idő múlva az is kiderül, hogy a masszírozás keményebb fajtáját is eltanulta a börtönben, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy aki felidegesíti Dolorest, az könnyen a nyakát szegheti. Ha a mélyebb pszichológia felől közelítünk, megállapíthatjuk, hogy Dolores egy rendkívül sérült személyiség, aki ha veszélyben érzi magát, akkor az egyetlen kiutat abban látja, ha megöli azt, aki miatt fennáll a veszély. Nem próbál kompromisszumot kötni, nem húzza az időt megbeszéléssel, vitával vagy veszekedéssel, hanem nyakcsigolyát tör. Olyan, mint az a gyermek, aki úgy próbálja elkerülni a konfliktust, hogy becsukja a szemét, mintha ott se lenne, és mintha ettől a mozdulattól egyből meg is oldódna a probléma. Dolores tehát pont ilyen: az ő egyetlen mozdulata az, hogy eltöri a nyakcsigolyádat, ha valami miatt terhesnek érzi a jelenlétedet. Mindegy, hogyan, csak rögtön szabaduljon meg a problémától! Így az az abszurd dolog történik meg, hogy Dolores a börtön után válik bűnös emberré. És mint amikor John D. Rockefeller tette fel a kezét, mondván, csak az első milliójáról ne kérdezzék, körülbelül így van ezzel Dolores is, csak ő nem a milliókban számolja bűnösségét, hanem hullákban. Csak az első holttestről ne kérdezzék, ugyanis a többi halott már az első miatt lett azzá.  

Miután túlvan az első gyilkosságon, Dolores pánikba esik. Attól fél, ismét börtönbe kerül. Szerencséjére ott van neki a munkaadója, Luis, akiről kiderül, hogy szakavatott kannibál. Milyen jól jön a halottak húsa az étterem felvirágoztatásához! Doloresnek tehát aligha kell a holttestek eltűntetésével foglalkoznia. Övé a gyilkosság része, a feldolgozás már Luis reszortja. Persze előbb-utóbb egyre több embernek tűnik fel, hogy valamennyi keresett személyt Doloresék éttermében látták utoljára, és egyszer csak eljön az idő, amikor már a nyomozói szervek, sőt a rendőrség is szaglászni kezd, nemcsak a megölt (és elfogyasztott) emberek rokonai.  

A Dolores pokla legfőbb vonzereje a már említett fekete humorban rejlik. Amikor vicces a sorozat, akkor nagyon vicces, csak persze más meg ne lássa, hogy miken nevetünk. Az abszurd helyzetből adódó komikumra Luis magatartása és beszólásai még rá is tesznek egy-két lapáttal, és ilyenkor Dolores mindig elszégyelli magát, amiért főnöke-szeretője illetlenül viselkedik. Luisnak ugyanis nem jelent gondot emberi hússal megtöltenie az étterem főfogását (és azzal megkínálnia a meggyilkolt személy rokonokait), ugyanakkor erkölcsi aggályai vannak, ha a végtermék fel nem használható része esetleg olyan helyre kerül, amivel terhelhetjük az ökoszisztémát. 
A sorozat magyarra fordított címe remek, ugyanis kétjelentésű. Jelentheti egyfelől azt, hogy aki megismerkedik Doloresszel, az egyenesen a pokolba vesz jegyet, másfelől a főhősnő pokoljárására is utalhat. Dolores tragédiája az, hogy bár nem akar gyilkolni, mégis meg kell tennie, és utána már nincs megállás. A végén már mi sem igazán tudjuk követni, hány embernek kell meghalnia csak azért, mert elkezd gyanakodni Doloresre, és emiatt veszélyt jelenthet a nőre. A sorozat remekül érzékelteti a pánikba esés érzését is, vagyis azt, amit olyankor érzünk, amikor kezd kicsúszni a kezünkből az irányítás. A Justina Machado és Alejandro Hernandez főszereplésével készült sorozat végső soron azoknak ajánlható, akik erősebb gyomorral rendelkeznek és szeretik a morbid humort.