Több mint száz gombafaj leírásával bővítették a gombászok „sárga könyvét”

A Magyar Természettudományi Múzeum gombagyűjteményének két munkatársa tartott kötetbemutatót csütörtökön a Somogyi-könyvtárban. Vasas Gizella és Locsmándi Csaba másfél évvel ezelőtt kezdte el a Gombászok kézikönyvének megújítását. Az első kiadás egy német gombaszakértő, Ewald Gerhardt tollából született 2006-ban és 1130 gombafaj leírását tartalmazta 1013 színes fotóval illusztrálva. A második kiadás 2017-ben látott napvilágot, a harmadik pedig idén. Az új, átdolgozott és bővített kiadás az előzőhöz képest 117-tel több, összesen 1448 gombafaj közérthető, lényegre törő leírását tartalmazza 1023 színes felvétellel, azok között 104 új gombafotóval.

A szerzők a legújabb tudományos eredmények és gyakorlati tapasztalatok tükrében pontosították és kiegészítették a gombafajok leírásait, illetve az étkezési értékükkel, előfordulásukkal és veszélyeztetettségükkel kapcsolatos információkat is.

– Az évek során nagyon sok változás történt, elsősorban a molekuláris biológiai vizsgálatokra szeretnék itt utalni, amelynek eredményeit már a 2017-es kötetbe bevettük. Már akkor nagyon sok fajnév változott, nemzetségeket vontak össze, választottak szét, új fajok jelentek meg – magyarázta az új kiadás szükségességének okait Locsmándi Csaba.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az új kötet nem kizárólag a gombaspecialistáknak szól, ismeretterjesztő céllal született.

– Olyan könyvet szerettünk volna a gombaszeretők kezébe adni, amelynek segítségével a terepen az alapismeretek birtokában meg tudják határozni az egyes gombafajokat. Mindig is célunk volt, hogy az ismeretterjesztésre helyezzük a hangsúlyt. A gomba-szakellenőri tanfolyamok társasága is nagyon heterogén: vannak, akik csak a beiratkozás évében kezdenek gombákkal foglalkozni, mások viszont már elég jó előismeretekkel rendelkeznek. Mindkét csoportot szerettük volna kiszolgálni – mondta.

A kötet borítóján egy ízletes kucsmagomba, hátulján pedig vörösbarna vargánya képe látható. Az új kiadásban több faj leírását pontosították a szerzők, továbbá naprakésszé tették a gombák tudományos és magyar neveit, ugyanakkor a régi, szinonim neveiket is feltüntették. A fajok étkezési értékei a legújabb tudományos eredményeket tükrözik. Aktualizálták a gombafajok hazai előfordulását és gyakoriságát, bővítették a kislexikont. Az Erdélyben és Felvidéken leggyakrabban előforduló gombafajok leírása is a kötetbe került, nagy gondot fordítottak a védett fajok bemutatására is. A fajtajellemzéseket praktikus, mindenki számára érthető, képes-szöveges határozókulcs és mikroszkópos ábrák egészítik ki, amelyek megkönnyítik az ismeretlen fajok meghatározását. A nemzetségen belüli elkülönítést pedig a hasonló fajok egymás utáni bemutatása segíti. Ugyanakkor Locsmándi Csaba hangsúlyozta, senkinek nem ajánlja, hogy terepen pusztán kép alapján határozzon meg gombafajt.