A természetbe hívogat Fehér József gyermekverskötete

A világ nem egészen olyan, mint ami­lyen lehetne. Megváltoztatni nem tudjuk, de szavainkkal hitet, reményt, erőt és kitartást adhatunk az embereknek. Íróként, költőként megmutathatjuk nekik, hogy a reménytelen hely­zetből is van kivezető út – nyilatkozta még évekkel ezelőtt a Vásárhelyi látóhatár folyóiratnak a hódmezővásárhelyi Fehér József író, költő, újságíró. A most 73 esztendős alkotót az idő múlása sem tántorítja el világjobbító szándékától és attól, hogy ehhez az irodalmat hívja segítségül. Ahogy mondta: az irodalom küldetése utat mutatni, hozzá hitet és erőt adni az embereknek. Mert hisz a szavak erejében, a világot megváltoztatni tudó, a mindennapokat megszépítő szeretet és jóság nagy harmóniájában.

Szeretetet és hitvallást

A nemrégiben megjelent, sorban az ötödik gyermekverskötetét a napokban mutatták be népes közönség előtt a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében. 

 – nyilatkozta lapunknak Fehér József alkotói gyakorlatáról. Majd elmesélte azt is: aki írásra született, annak mindig adnia kell másoknak, akár szeretetet, akár hitvallást. Legutóbbi, a természet és a hagyományok ihletésében született Hívogató című verseskötetével a legkisebbekre, az óvodásokra és az alsó tagozatosokra gondolt, mert szerinte velük kell megszerettetni a költészetet, a csodálatos magyar nyelvünket. Az emberiségnek szépre, jóra van szüksége, és amikor kilépünk a természetbe ne vegyük magától értetődőnek, hogy nyílnak a virágok, zöldellnek a fák. Figyeljünk és tudjuk minden pillanatban, hogy ez értünk van.

Irodalomszerető gazdálkodók

Gyerekverset írni Fehér József szerint a legnagyobb öröm. A ritmusos, rímes költeményekben lévő költői képek és eszközök a szívükig, a lelkükbe hatolnak, szépséggel, szeretettel töltik meg az egész lényüket, fejlesztve a képzeletüket is. Az 1950-ben Hódmezővásárhelyen született alkotó gyermekkorát egy Székkutas határában lévő tanyán töltötte és leginkább gazdálkodó szüleinek köszönheti, hogy az írói pályát választotta. Mert bár édesanyja orvosnak, édesapja viszont agronómusnak szánta, olyannyira megszerettették vele az irodalmat, hogy szinte akaratlanul eldöntötték fiuk hivatását. Gyermekkori versei még a kézzel írott, gimnáziumi újságba is bekerültek.