Kocsmából érkezett a tavasz térségünkbe

Gergely ünnepe volt az első márcusi jeles nap a néphagyományban. Ha aznap havazott, úgy tartották, hogy Gergely megrázta a szakállát. Kulik Melinda néprajzos muzeológus elmondta, ekkor kezdték csíráztatni a paprikamagokat Szegeden. Kicsírázásuk után nedves vászonzsákba rakták a magokat, amit egy rostában a kemence tetejére tettek, vagy a zsákocskát a dunyhába helyezték. Ezen a napon a felnőttek zömmel nem dolgoztak, a gyerekeknek pedig nem kellett iskolába menniük. 

A századforduló előtt szokás volt a Gergely-járás. 

– A csanádapácai fiúk zászlóvivőknek és vitézeknek öltöztek be. A vitézek kezükben egy nyársat és egy kosarat tartottak, úgy jártak házról házra, és  hívták a gyerekeket az iskolába. Cserébe a gazda kolbászt, szalonnát húzott a nyársra, amit aztán a kosarakba tettek – mesélte a muzeológus. 

Algyőn ezen a napon engedték ki a méheket, hogy elkezdjék a beporzást. 

A Sándor, József és Benedek napjaihoz fűződő időjárás jóslást ma is sokan ismerik, amely szerint ők hozzák zsákjukban a meleget. Ám a térségben egy bájos anekdota is kapcsolódott a három jeles naphoz. Eszerint a Jóisten az emberek imádságát hallván leküldte először Sándort, hogy vigye el a Földre a meleget. Sándor útnak is indult, de ahogy leért a Földre, megfáradt, betért egy kocsmába, és ott ragadt. Az emberek tovább imádkoztak serényen a jó időért, mire a Jóisten Józsefet küldte Sándor felkutatására. József el is jutott a kocsmába, ahol leült iszogatni Sándorral. Harmadikként Isten Benedeket küldte a két csibész után, aki azonban szintén a söntés bűvkörében ragadt. Ekkor az Úr megelégelte a három jómadár engedetlenségét, és Szent Mihályt menesztette utánuk, aki korbácsával érkezett a kocsmába. Sándor, József és Benedek annyira megijedt, hogy rögvest fölpattantak, és kiengedték a zsákból a meleget a Földön. 

Kulik Melinda hozzátette, hogy József napja úgynevezett félünnep volt a néphagyományban, amikor az alsótanyaiak elcsöndesedtek, a férfiak nem dolgoztak szerszámmal. Így fejezték ki tiszteletüket Szent József, Jézus nevelőapja iránt. 

Benedek napon pedig hagymát duggattak, amit aztán Szent Bertalan napján, augusztus 24-én szedtek föl. Majd hét napon át szárították a háztetőn, hajnalban és este a harmatnak kellett érnie a hagymákat. 

– Ha valaki tífuszos lett a családban, akkor ezeket a hagymákat főzték meg, és a lét borogatásra használták – mondta az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa. 

Március 25-én ünnepelték Gyümölcsoltó, vagy ahogy vidékünkön nevezték, Testfogadó Boldogasszony napját. A keresztények szerint ugyanis ezen a napon fogadta méhébe Szűz Mária a kis Jézust. 

– mondta a muzeológus.