A kiegyensúlyozottság volt a kulcs

– Hogyan élte meg ez a fantasztikus szezont, aminek a végén bronzérmet nyert a csapattal?

– Nagyon nehéz ezt összegezni! Rengeteg érzelem dúlt bennem a Debrecen elleni második meccset követően, akkor rögtön nem is tudtam ünnepelni. Mostanra érzem, hogy óriási munkát végeztünk el és hatalmas dolgot hajtottunk végre. A negyedik helyet is egy fantasztikus eredménynek tartottam volna, de egy érem az mégiscsak egy érem. Hogy ezt sikerült elérni, az egy hatalmas dolog, nagyon büszke és boldog vagyok, hogy megnyertük a bronzcsatát.

– Mi lehetett a kulcsa ennek a szereplésnek?

– Kiegyensúlyozottan tudtunk teljesíteni az egész sze­­zonban. Az idény elején akadtak ugyan még rosszabb meccseink, de ezt követően végig jól tudtunk teljesíteni, nem voltak komoly hullámvölgyeink. Nagyon jó karaktert mutattunk az egész szezon során, remek volt a kémia a csapaton belül, és persze keményen dolgozott mindenki. Én szeretek szabad kezet adni a játékosoknak a pályán, ez az én stílusom. Persze vannak feladatok és kötöttségek, de így mindenki kihozhatta magából a maximumot.

– Mikor érezte először, hogy nagy eredményt érhetnek el?

– Az első szombathelyi meccsen, októberben. Egy Bajnokok Ligájában szereplő, erős csapattól csak hosszabbítás után kaptunk ki. Úgy gondoltam, ha ilyen teljesítményre képesek vagyunk, akkor jó szezonunk lehet, ez volt az első jel, hogy nagy dolog van kialakulóban.

– Govens Darrinnel dolgozott már együtt korábban. Hogy sikerült őt leigazolni?

– Dzseletovics, Dickey és Brown már itt volt, kerestünk egy irányítót. Kicsit szerencsénk is volt, mert egy Svédországban játszó amerikai irányítóval már megegyeztünk, őt is egy remek játékosnak tartom. Csakhogy az utolsó pillanatban a barátnője közbeszólt, mert nem szeretett volna Magyarországra költözni, így nem igazoltuk le. Otthon voltam Szerbiában, mikor Darrin felhívott, és elmondta, velem szeretne dolgozni, az Albában nem sikerült jól a legutóbbi éve. Ezt követően egyeztettünk Kardos Péter elnökkel, és sikerült megegyeznünk.

– Mi volt ön számára a legnehezebb dolog a szezon során, amivel szembesültek?

– Nem tudtuk, mit hoz a holnap. Ott volt a koronavírus-járvány, nem voltak szurkolóink, ez mind nehézség volt. Volt olyan, amikor elvégeztük a heti munkát, és már szinte elindultunk, de nem tudtuk, mi a helyzet a másik csapatnál. Szerencsére minket nem érintett komolyan a vírus, de ez rányomta a bélyegét az egész szezonra. Jó döntésnek tartom ugyanakkor, hogy Magyarországon nem szakadtak félbe a bajnokságok, örülök, hogy le tudtuk játszani a szezont. Nehéz volt a szurkolók nélkül, de legalább volt egy kis élet.

– Mit tart a legjobb döntésének?

– Azt, hogy Bognár Kristófot leigazoltuk. Kissé szerencsénk is volt, mert a DEAC nem tartott rá igényt, a mi rendszerünkbe pedig pontosan ő hiányzott, meg is mutatta, hogy mit jelentett nekünk az ő szerződtetése. Ismerem a Falcóból, nagyon örülök, hogy egy ilyen szezont tudott nálunk produkálni.

– Tervezi már a következő szezon csapatát?

– Most tartok egy kis pihenőt, de hamarosan beindul az átigazolási piac. Szeretnénk egyben tartani a csapat gerincét, tudom, hogy ez nehéz feladat. Remélem, minél több játékossal sikerül megegyeznünk, utána pedig meglátjuk, hogy hol kell építkeznünk. Nemcsak a légiósokra gondolok, a magyar játékosok teljesítménye is fontos volt. Keller Iván például megmutatta, mire is képes azok után, hogy az Albában nem tartottak rá igényt, vagy Kerpel-Fronius Gáspár, az A csoport legfiatalabb csapatkapitánya, aki sérülés után bizonyítani tudta, hogy lehet rá számítani.