Ezért vonult vissza hamarabb Ilyés Ferenc – Interjú

– Sérülés miatt kihagyta a MOL-Pick Szeged elleni szerda esti mérkőzést. Hogy van?

– Sajnos még csak nézőként sem tudtam részt venni a meccsen, mert múlt szerdán a Veszprémi KKFT elleni találkozón ráestek a lábamra, és belsőtérdszalag-szakadást szenvedtem. Öröm az ürömben, hogy műteni nem kell, de hat hétig rögzítve van és mankózom, utána pedig indulhat a gyógytorna.

– Mennyire befolyásolta ez a sérülés a visszavonulását?

– Csak annyiban, hogy így öt mérkőzéssel hamarabb következett be. A szezon végén mindenképpen befejeztem volna az aktív játékos-pályafutásomat. Kár, hogy egy sérüléssel ér véget.

– Jelenlegi klubja, a Grundfos Tatabánya KC visszavonultatja a mezszámát, a 18-ast. Mit érzett, amikor megtudta?

– Meglepődtem, mert nem számítottam rá, de óriási megtiszteltetés. Öt évet játszottam itt, Szegeden például ennek a dupláját. Nagyon jólesett ez a gesztus.

– Marad a klub kötelékében?

– Igen, megbeszéltük a klubbal, hogy maradok, és kívülről segítem a csapat munkáját. Konkrét munkakörről még nem esett szó, az elnök úr azt mondta, mindenképpen számol velem. Én sem gondolkod­tam rajta, hogyan szeretném folytatni, a lényeg, hogy maradhatok a kézilabda mellett. Örülök, hogy erre Tatabányán kaptam lehetőséget, mert családias, jó hangulat öve­­zi a klubot.

– Azon kevés játékosok egyike, aki mindhárom hazai nagy csapatban játszott. Szegeden, Veszprémben és Tatabányán is közönségkedvenc volt. Mi a titka?

– Nincs titkom, a hozzáállásom foghatta meg őket. Mindig dolgoztam, szívvel-lélekkel játszottam, ezt képviseltem az utolsó pillanatig. Próbáltam velük közvetlen is lenni, hiszen nekünk, játékosoknak az a dol­­gunk, hogy megköszönjük a tá­mogatásukat.

– Bajnoki címet és EHF-kupát is nyert a Szegeddel. Utóbbit éppen kedden hét éve. Melyik áll közelebb a szívéhez?

– A 2007-es bajnoki cím maga a csoda volt és egy fantasztikus élmény, örültem, hogy aranyéremmel búcsúzhattam. Amikor pedig visszajöttem, a nemzetközi siker egy felejthetetlen emléket adott, hiszen egy nagyon szerethető, jó csapatot alkottunk. Hihetetlen, hogy már eltelt azóta hét esztendő.

– A nemzeti csapattal kétszer végzett a negyedik helyen az olimpián, míg világbajnokságon egyszer ötödikként. 229-szeres válogatott, mi a legmeghatározóbb élménye?

– 2003 decemberében debütáltam, majd 2004-ben már az első világversenyemen ve­hettem részt. Athénban még nagyon fiatal voltam, kevesebb szerep jutott nekem. 2012-ben Londonban fantasztikus társaság jött össze, alig vártuk, hogy induljunk. Erre a tornára igazán beért az 1981–1985-ös korosztály, amely egy újabb elődöntős szereplésben csúcsosodott ki.

– Szegeden és Tatabányán is im­pozáns aréna épül. Mennyire fáj a szíve, hogy immár nem játszhat bennük?

– Tényleg gyönyörűek, de nem gondoltam erre. Talán majd ősszel, amikor besétálok, valószínűleg bevillan, hogy de jó lenne pályára lépni élesben.

– Van hiányérzete?

– Nincs! Hosszú éveken át játszhattam, sok minden történt velem. Ha majd egyszer nosztalgiázom, lesz miből. A nagy álmom, hogy a Bundesligában is kipróbálhassam ma­­gam, szintén teljesült.

– Idén rengeteg problémája volt a klubjának. Ezek tudatában miként értékeli a szezont?

– Rettentően nehéz idénye volt a Tatabányának a koronavírus-járvány miatt, valamint az anyagi problémák is fennállnak. Ezen dolgozik a vezetőség, hogy a következő szezonban már ne görgessen maga előtt a klub tartozásokat. Most viszont a legfontosabb, hogy holnap nyerjünk Orosházán, és akkor bebiztosítjuk a bronzérmünket az NB I.-ben.

– Hamarosan jön a bajnoki döntő a MOL-PICK Szeged és a Telekom Veszprém között. Mire számít?

– Nehéz mit mondani, közel vannak egymáshoz tudásban. A Szegednek most több ideje van felkészülni a Veszprémre, ez plusz lehet. Utóbbi Nantes- ban nem teljesített jól, de ebből nem lehet kiindulni a döntőt illetően. Kiélezett mérkőzésekre számítok, a MOL-Pick csak akkor nyerhet bajnokságot, ha nyerni tud Veszprémben vagy nagyon közel lesz hozzá.