Rendtelenség

"Cinikusan legyintünk a bankárcinizmusra, a bíróira, a jogalkotóira."

Tanult barátom nem bírja tovább cérnával, a politikai „elit” legutóbbi tévészereplései kikészítették. „Annyira idegesítenek! Mindegyik! Az képes cigányozni, emez meg olyan pofát ölt a legújabb válságcsomagszöveghez, mint egy bíboros a Szent Sírnál. Legjobb lenne, ha elhúznának! Mind.” Ne csüggedj, mondtam neki, annál, hogy társadalomirányításból az elit elégtelen, szerintem nagyobb a baj.

Például: tizenévvel a bűnesete után elítélték a bankárt – és nem ment tüntető tömeg az utcára. Inkább elképzeltük, hogy a bankár leperkálja azt a 3 millió valamennyit, amire ítélték, majd szaunázik egyet, mert az méregtelenít – és kész. A 3 millió valamennyi elveszik valamelyik állami bukszában – és kész. Tüntetés nincs, de még halovány szöveg se, végtére láttunk mi már hasonlókat, megszámolhatatlant. Cinikusan legyintünk a bankárcinizmusra, a bíróira, a jogalkotóira.

„Folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozunk.” Naponta annyiszor hallja ezt a mondatot a médiamunkás, ahányszor bármely hétköznapi ügyben érdeklődik bármely állami szervezetnél, hivatalnál, intézménynél. Állami szolgáltatóknál. Hova is jutnánk, ha egyszer tényszerűen elénk tárulna, melyik általunk fönntartott hivatal milyen szabályok alapján, miként intézi az ügyeinket? A végén még kiderülne, hogy lassan, szakszerűtlenül, szabálytalanul intézi. Az hiányozna még, hogy az agyilag fejletlen médiamunkás, vagy bárki más elkezdjen felelőst kiabálni! Hát nem jobb a kafkai homály?

Médiamunkás persze nem kap agyvérzést a folytonos alulinformáltságtól, nincs rá ideje. Neki azonnal produkálnia kell – fals vagy félinformációk alapján is. Muszáj. Másnap az olvasó legyint, legföljebb névtelenül beírja a médium internetes oldalára, hogy az újságíró „hüje”. Aki meg ezt a hozzászólást elolvassa, nem kérdi, hogy az illetőt miért nem tanította meg írni-olvasni az adónkból fönntartott hazai közoktatás.

Nem kérdez és pláne nem követel senki semmi ilyesmit. Nem követeli senki, hogy a jogalkotás, a jog alkalmazása, a bűn üldözése, az igazság szolgáltatása – és amúgy általában és egészében az állam működése – követhető, átlátható, ellenőrizhető legyen. Szabályozott. Tisztelhető.

A polgárok közül egészségtelenül sokan hozzászoktak, hogy ez nincs így. Ezért maguk is szabálytalanul, azaz szabályok nélkül élnek, megtalálják a kiskapukat, kerülik a felelősséget. Miért élnének másként, ha az intézményesített felelőtlenség veszi őket körül?

Ez a válság. Akármiről is beszél a hatalmi elit.