Erdei szobráról döntenek

Ma dönt a képviselő-testület arról, hol helyezzék el Makón az 1910-ben született Erdei Ferenc szobrát, amit még Hadik Magda készített és ajándékozott a városnak a makói születésű tudós-politikus halálának évében, 1971-ben. A süttői mészkőtalapzaton álló bronz alkotás először a művelődési házban állt, 1988-tól pedig a nevét viselő iskola külső udvarán, de onnan 1998-ban el kellett távolítani, mert kaput nyitottak a Posta utcára és útban volt. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus javaslatára viszont a szobor – felújítása után – az idei, jubileu-
mi évben a Pulitzer-kollégium előtti szökőkútnál lévő, díszkővel burkolt kör alakú tér közepére kerülhet a raktárból.

A szoborkérdés azért vált ki vitákat, mert Erdei Ferenc megítélése ma már korántsem olyan egységes, mint annak idején volt. Míg egyesek továbbra is az író-szociológust, agrártudóst látják benne, mások a régi rendszer törvénytelenségeiért is felelős belügyminisztert, akinek a nevéhez az erőszakos téeszesítés is köthető. Az is felmerült, hogy a megyei fenntartású Makói Oktatási Központ tagintézményeként működő szakiskola megszabadul nevétől, és felveszi az alapító Návay Lajosét. Nem tudni, ebből lesz-e valami, Horváth Zoltán MOK-igazgató mindenesetre inkább tudna közösséget vállalni Návay szellemiségével, mint Erdeiével.

Erdeinek amúgy már van köztéri szobra Makón, a nevét viselő téren, nem messze a szülői háztól – utóbbin emléktábla is van, amit az Erdei Ferenc Társaság minden évben megkoszorúz. A civilszervezet elnöke, Szabó Lajos büszke erre. Megtudtuk: a centenáriumra konferenciával és kötet kiadásával is készülnek. A Hagymaház falán ugyancsak látható egy Erdei-arcmás bronzból öntött dombormű formájában, a régi Hagymaházat ugyanis az Erdei vezette hagymakertész-szövetkezet építtette. Mi több, volt olyan ötlet, hogy ő legyen a Maros-híd névadója is.

Ki volt Erdei Ferenc?

Erdei Ferenc szociológus, a népi írók csoportjának tagja, politikus 1910. december 24-én született Makón. Erdei 1945 után többször miniszter, 1956-ban pedig miniszterelnök-helyettes volt. A Wikipédia szerint a jelentős irodalmi munkássága és akadémiai tagsága mellett felelős a Rákosi-érában szovjet mintára bevezetett kuláklistákért, a padlássöprésekért és a falvakban történt atrocitásokért. Később nagy szerepe volt a mezőgazdaság 1959-es újbóli kollektivizálásában. 1971. május 11-én halt meg Budapesten.