Makó és környéke

2017.08.28. 19:10

Ford T-modellel érkezett a 80 éves korábbi direktor: Szentpéteri Jánosnak partit szervezett zongoraművész lánya

Makó - A Makóról elszármazott zongoraművész, Szentpéteri Csilla szombaton meglepetésbulit szervezett édesapjának, Szentpéteri Jánosnak az egykor általa vezetett szakmunkásképzőbe 80. születésnapjára. Mindketten könnyekig meghatódtak.

Szabó Imre

Lánya, Szentpéteri Csilla zongoraművész nevét meg az egész ország ismeri, sőt határainkon túl is nagyon sokan. A több ezer diák oktatójaként és érdekes könyvek szerzőjeként is ismert édesapa most lett 80 éves, és Csilla úgy gondolta, olyasmivel fogja köszönteni, amit soha életében nem felejt el: meglepetésbulit szervez neki egykori iskolájába, és oda meghívja egykori kollégáit, tanítványait, tisztelőit. Hogy ők mind a mai napig sokan vannak, azt bizonyítja: a szervezés során 378-an jeleztek neki vissza, és közülük 96-an el is tudtak jönni az ünnepségre.


Szentpéteri Csilla azt mondta lapunknak, az egészben jó kéthavi szervezőmunkája volt. A legnehezebb persze az volt, hogy az édesapja a lehető legkevesebbet sejtsen meg belőle. Természetesen nem is sikerült teljesen eltitkolni előle, azt azonban az utolsó pillanatig nem tudta, mekkora ünnepség várja majd. Akkor jött rá, hogy ez egy nem mindennapi köszöntés lesz, amikor meglátta, hogy a házuk háta mögött áll a makói múzeum Ford T-modellje – Csillával együtt ezzel hajtottak az iskolához, amelynek kapujában már várta az integető, éljenző sokaság. Amikor kiszállt a kocsiból, a szemét elfutották a könnyek, és a meghatottságtól alig találta a szavakat. Azért igyekezett mindenkit személyesen is üdvözölni.

Szentpéteri Jánosnak partit szervezett zongoraművész lánya. Fotó: Szabó Imre - GALÉRIA



Odabent a születésnapost az aulában egy róla szóló kiállítás, a díszteremben portréfilmvetítés, majd állófogadás, torta és ajándékok sokasága várta. Csilla hiába rutinos előadóművész, bizony ő is remegő hangon, könnyes szemekkel mondta el köszöntőjében, hogy mi mindent köszönhet az édesapjának. Úgy fogalmazott, édesapja „szigorú börtönparancsnok" volt, de ma már kezet csókol neki mindazért, amire tanította, nevelte, és hogy nélküle nem lenne az, akivé lett. Szentpéteri János pedig, miután felelevenítette, milyenek voltak az oktatással-neveléssel, az erőgépórákkal eltöltött évek, azt mondta, máig hiányzik neki az a légkör, amit az iskolában megtapasztalt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!