Futballválogatottat szerveztek maguknak a makói romák

– Kiskorom óta együtt focizok ezekkel a srácokkal. Honvédban, az egykori disznópiacnál van egy nagy üres terület, ott rúgtuk a bőrt, néha reggeltől estig – emlékezik a makói roma válogatott 26 éves csatára, Poczok Zsolt. Szakmája szerint targoncagép-kezelő, egyébként focizott a Maros UFC-ben is, de idővel abbahagyta. Most, a csapat szervezésének hírére kezdte újra. – Nagyon jó ötletnek tartom ezt a csapatot, korábban nekem is eszembe jutott, hogy szervezni kellene egy hasonlót – mondta, miközben az edzés előtt, a Rudnay utcai műfüves pálya mellett beszélgettünk. – Összetartó társaság vagyunk, 110 százalékot akarunk nyújtani. Ha kell, én hátra is megyek – mondta lelkesen.

A makói roma válogatottat egy jelenleg Bécsben felszolgálóként dolgozó, de onnan rendszeresen, hetente hazajáró makói fiatalember, Horváth Gergő gyűjtötte egybe. Ahogy láttuk, alapos edzést vezetett a gárdának, ami nem csoda: NB II-es labdarúgómúltja van, játszott a makói csapatban, de Szegeden, Túrkevén és Mosonmagyaróváron is – kapusként. Mosolyogva jegyzi meg: becenevén, Pumpiként alighanem még ma is sok szurkoló emlékszik rá. A roma csapat ötlete már 2013-ban is megfordult a fejében, akkor azonban nem sikerült az ügynek támogatókat megnyerni, így nem lett belőle semmi. Most más a helyzet: az edzés előtt a fiúknak például ki tudta osztani az egységes csapatmezt. A hófehér felsőn a makói roma válogatott felirat olvasható, s az egyik támogató emblémája mellett látható rajta a kék és zöld sávból álló, vörös kerékkel kiegészített zászló is.

– Az a célom, hogy példát mutassunk a romák, egyúttal a magyarok felé is – mondja. Tisztességes, dolgozó, tanuló fiatalok játszhatnak náluk, de természetesen szempont a tehetség is. Mint fogalmaz, a foci népszerű, könnyen hidat tud teremteni az emberek között, nekik pedig lehetőséget ad arra, hogy megmutassák, mit tudnak. Reményei szerint ebből elindulhat egy pozitív folyamat. A most 12 fős, huszonéves, nagyrészt honvédos keret tagjai közül egyébként többen fociznak más egyesületekben is. – Három-négy hete indultunk. Most készülünk, edzünk, aztán kezdetként szeretnénk helyi, környékbeli amatőr labdarúgótornákon indulni, hogy összerázódjunk. Természetesen igyekszünk jól szerepelni, de nem az a fő célunk, hogy minden kupát elnyerjünk. Azt akarom, hogy a makói roma válogatott tagjának lenni kiváltság legyen – mondja.