Délmagyar logó

2019. 03. 22. péntek - Beáta, Izolda 1°C | 17°C Még több cikk.

Makón is dolgoztak egykor papucsosok: az egyik mester fia, Szani István még őriz néhány tárgyat

Makó - Bánkódik a makói Szani István amiatt, hogy amikor a szegedi papucs kultuszáról olvas, sehol sem említik, hogy makói mesterek is készítettek ilyen lábbelit. Az egyik az ő édesapja volt.
– Édesapám még a hetvenes években is árulta saját készítésű papucsait a makói piacon – idézte fel a múltat a 83 esztendős, makói Szani István. Azért kereste fel makói szerkesztőségünket, hogy elmondja: bántja, hogy miközben a szegedi papucskészítő mesterek előtt időről időre tisztelegnek – a napokban is olvasott lapunkban egy megemlékezést –, a hasonló makói mesterekről szó sem esik, elfeledkeztek róluk. Pedig ők is ugyanazt a mesterséget, szakmai tudást képviselték, mint megyeszékhelybeli kollégáik, mi több, papucsaik is pontosan ugyanolyanok voltak.

Szani István azért ismeri az egykori makói papucsosok világát, mert bár maga nem vette át tőle a stafétát, jól emlékszik azokra az időkre, amikor hasonló nevű édesapja ezzel foglalkozott. Hogy mennyi lábbeli kerülhetett ki a keze alól, azt megbecsülni sem tudja – mondta, miközben elmesélte, emlékezete szerint mi a kifordított technikával készült szegedi papucs titka.
Nem csoda, hogy a múlt ködébe veszett a makói papucsosok emléke: Szani István is csak néhány tárgyat őriz édesapjától. Fotó: Szabó Imre
Nem csoda, hogy a múlt ködébe veszett a makói papucsosok emléke: Szani István is csak néhány tárgyat őriz édesapjától. Fotó: Szabó Imre
– Apámmal együtt majdnem tucatnyian voltak, akik ezt a mesterséget űzték Makón. Többek között édesapám testvére is – mesélte. 

Ő maga azért nem lett papucskészítő, mert ahhoz nagyon sokat kell egy helyben ülni, ő pedig más természetű ember. Lakatos lett – egyébként egyszer, közel másfél évtizede már bemutattuk lapunkban, mint a régi karbidlámpák gyűjtőjét. Az édesapja 1900-ban született és 1978-ban halt meg. Úgy tudja, nagyjából ebben az időszakban áldozott le végleg a kézműves papucskészítésnek, persze nem csak Makón, egyszerűen azért, mert nem tudta állni a versenyt a könnyűipari konkurenciával.
A makói Szani István édesapja.
A makói Szani István édesapja.
 Ahhoz persze, hogy a makói papucskészítőknek is ugyanúgy emléket állítsanak, mint például a szegedi Rátkai Sándornak, kellenének abból az időből megmaradt rekvizítumok is. Ilyenek viszont, legalábbis Szani István tudomása szerint, nemigen maradtak a városban. Nekünk is csak néhány szerszámot tudott megmutatni, amelyeket még az édesapja használt, illetve egy mintadarabot és néhány hímzett szövetet.

– Annak idején nem tartottuk fontosnak megőrizni ezeket. Ma már sajnálom, hogy ezekkel együtt a hajdani makói papucskészítő mesterek emléke is odaveszett – jegyezte meg.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Török kisteherautó hozta az irakiakat, Csanádpalotáig

A román és magyar rendőrség közösen ellenőrizte az autót, a csoport a raktérből került elő. Tovább olvasom