Fránya betegségek-gyógyszeradagolási tippek

Amikor Ricsi először lett igazán beteg, elmúlt egy éves. Addig láza sem volt, még az oltásokat követően is legfeljebb 37,8-at mutatott a hőmérő. Aztán jött egy torokgyulladás, 38,8-as lázzal, ráadásul se enni, se inni nem volt hajlandó. A gyógyszert is csak erőszakkal tudtuk neki beadni, amit viszont a legtöbbször kihányt. Három napig csak a joghurtot fogadta el, abból is csak pár kanállal. Aki átélte, tudja milyen rémisztő ez.  

A következő alkalommal már rutinosabbak voltunk, a gyógyszert belekevertük a joghurtba. E mellé még üveges bébikaját vettünk, amit főtt krumplival turmixoltam össze. Így le-lecsúszott pár falat. Ami még bevált: lehet kapni a boltokban puffasztott kukoricadarát - amit kukiként ismer a köznyelv - ezt szivesen ette. Én meg szivesen adtam, mert nem tartalmaz mesterséges anyagokat és mivel sós, elég sokat ivott is rá, így a folyadékpótlás ügye is rendeződött.

Sajnos volt olyan eset, amikor már nem tudtuk elkerülni az antibiotikumot. Nem tudom mások hogy vannak vele, de a mi csemeténket nem hatotta meg, hogy eperízű. Nem volt hajlandó lenyelni belőle egy cseppet sem. Próbáltuk ennivalóba, gyümölcslébe keverni, de hiába. Mintha tudta volna mire megy ki a játék. A forradalmi áttörést az adagoló pohárka jelentette. Úgy csináltam, mintha nem akarnám odaadni. Aztán úgy, hogy odaadom, "de nagyon óvatosan, két kézzel kell fogni". A harmadik fázisban már ihatott belőle - mint egy feles pohárból - és ez nagyon tetszett neki. Azóta is ezt a módszert alkalmazzuk, ha gyógyszert kell neki adni...