Szívre is mehet a cukor

– A küzdelmet már akkor meg kell kezdeni, amikor még nyoma sincs a szívbetegségnek.

– A cél hosszú távon a normális vércukor-, a normális vérnyomás-, az ideális zsír- és koleszterinérték, valamint a testsúly csökkentése.

– Ha elérjük céljainkat, az eredmény a hosszú, szövődménymentes élet lehet.

– Kialakult szívbetegségnél is,

a speciális kezelés mellett, életbevágóan fontos az előbbi célok elérése a további romlás megállítása érdekében.

Rosszul beállított cukorbetegségben a magasabb vércukorhoz sokszor társuló magas vérnyomás, kóros zsírértékek már korán károsíthatják az érbelhártyát.

Felgyorsult érelmeszesedés

Koleszterint tartalmazó apró felrakódások, plakkok alakulnak ki az egész érrendszerben és a koszorúerekben is. Ha ezekbe kalcium rakódik le, akkor beszélünk érelmeszesedésről. A plakkok növekedése érszűkületet okoz. Kezdetben a „lágy" plakkok nagyon sérülékenyek, instabilak, könnyen megrepedhetnek már akkor is, amikor még éren belül nem okoznak jelentős szűkületet. A plakkrepedés, bevérzés és ennek következtében kialakult helyi vérrög a korábban teljesen panaszmentes betegnél hirtelen elzárja a koszorúeret, szívizomelhalás (szívinfarktus) következik be.

Szívizom-károsodás

A tartósan rossz cukoranyagcsere közvetlenül károsítja a szívizmot, gyengül a szív összehúzódó képessége. Emellett a szívizom közötti rugalmas rostok „elcukrosodása", más néven glikációja merevebbé teszi a szívkamrák falait. Mindkét eltérés a szívelégtelenség kialakulásának irányába hat. Egyértelműen bebizonyított, hogy a szív beidegzésének károsodása (neuropátia) igen jelentős tényező lehet a cukorbetegeknél előforduló különböző szívbetegségek kialakulásában.

Az idegek károsodása

A lassítóidegek csökkent működése relatív gyorsítóideg-túlsúlyt okoz, emiatt nyugalomban és éjszaka gyorsabb a szívműködés. A percenkénti szívösszehúzódások számának növekedése folyamatosan nagyobb terhet ró a szívre, csökkenti a nagyerek rugalmasságát, és felgyorsítja az érelmeszesedés folyamatát is.

Az érzőidegek károsodása miatt az átmeneti koszorúér-keringési zavar és a koszorúér-elzáródás következtében kialakult szívizomelhalás (szívinfarktus) gyakran fájdalom nélkül jelentkezik, ez a korai felismerést és a kezelést megnehezítheti. A vegetatív idegrendszeri tónus kiegyensúlyozatlansága megnöveli a rosszindulatú szívritmuszavarok fellépésének kockázatát. Ezenkívül a beidegzési zavar előbb a szív tágulékonyságát csökkenti, a későbbiekben a szívizom összehúzódási erejét is, így szívelégtelenséghez vezethet.

(Szerzőnk belgyógyász, kardiológus főorvos, diabetológus)