A kulturált vita nem személyeskedésről szól

Vita: ez az, gondolhatnánk, amiben Magyarországon nincs hiány. Minek még tanítani is? – merül fel, amikor azokról a kezdeményezésekről hallunk, hogy a vita, a disputa tanulását az oktatásba is beemelnék, ahogy teszik ezt régóta Angliában vagy az Egyesült Államokban. Nálunk azonban a vitatkozásról sokaknak az jut eszébe: amikor elfogynak az érvek, szóba kerülnek egymás felmenői. Személyeskedésbe fullad a vélemények ütköztetése, legyen szó politikáról, zenei ízlésről, környezetvédelemről vagy bármi más vitás témáról.

Barack Obama és Mitt Romney kezet fog október 3-ai vitájuk után. A vitának nem elengedhetetlen része a személyeskedés, az ellenséges hangnem: a lényeg az érvek kulturált ütköztetése.

Néhány alapszabály a kulturált vitához

A vita során a felek nem akadályozhatják egymást álláspontjuk kifejtésében vagy egy adott állásponttal kapcsolatos kétségeik kifejtésében. Az álláspontot előterjesztő félnek meg kell védenie álláspontját, ha a másik fél úgy kívánja. Az álláspontot támadó félnek azt az álláspontot kell támadnia, amelyet a másik fél valóban képvisel, és a védő fél csak olyan érvekkel védekezhet, amelyek valóban kapcsolódnak álláspontjához – személyeskedés kizárva. Egyik fél sem tulajdoníthat olyasmit a másik félnek, ami mellett az nem kötelezte el magát. A védőnek fel kell adnia álláspontját, ha nem sikerült megvédenie azt; ellenkező esetben viszont a támadónak kell feladnia az állásponttal kapcsolatos kétségeit.

Éppen ezért van arra szükség, hogy minél többen elsajátíthassák a kulturált vita technikáját: a vitára ugyanis szükség van ahhoz, hogy érdekeinket képviselve felelős állampolgárokká válhassunk, de közben meghallgassuk, figyelembe vegyük mások érveit is. Mire jó az később, ha egy fiatal felkészülten tud vitázni, képviselni a véleményét felnőttként? – erről kérdeztük Mikó Gábort, aki a nemzetközi Demokratikus Ifjúság Alapítvány disputatrénereként tevékenykedik. Három éve járják az országot a Szólj bele! – párbeszéd helyben-programmal, amely a vita útján igyekszik bevonni a helyi döntésekbe a fiatalokat, „összehozva" őket a döntéshozókkal.

A jó vita nyitottabbá tesz

– Azok a fiatalok, akik jól tudják képviselni a saját érdekeiket, nyitottak mások érdekeire is. A vita ugyanis a több szempontúságot fejleszti – ez az egyik legfontosabb előnye. Aki sokat vitázik, egy idő után toleránsabbá is válik, hiszen képes megvizsgálni más nézőpontokból is azt az állítást, gondolatot, amit hall – magyarázta a tréner. A tolerancia nagy előnye pedig az, hogy aki érzékenyebb a problémákra, illetve képes meglátni mások gondjait, egy idő után aktívabb állampolgárrá is válik – mert sok esetben látja azt is, hogyan lehet megoldani ezeket a gondokat. Nem cél tehát a vita, hanem eszköz.

Fábry Sándor és Hajós András vitázott a januári sajtótájékoztatón, amelyen a Szóval?! elnevezésű országos, középiskolásoknak szóló vitaversenyt harangozták be. A beharangozó videóban olyan hírességek buzdították vitára a fiatalokat Hajós és Fábry mellett, mint Kiss Tibor, a Quimby frontembere, a Supernemből Papp Szabi, a Hősök zenekar, Ferenczy György és a Kiscsillagból Mihalik Ábel. Fotó: www.szoval.eu
– Nagyon sok olyan témával foglalkozunk a vitatanításban, amely társadalmi kérdéseket feszeget. E témákon keresztül érzékenyebben közelítenek a résztvevők bizonyos társadalmi kérdésekhez, aktívabbak lesznek ezeken a területeken – vette észre [namelink name="Mikó Gábor"], aki sok éve foglalkozik ezzel a területtel: úgy tapasztalta, a fiatalokat, és a pedagógusokat, akiket elérnek, nagyon érdekli a lehetőség. – Ám ez speciális helyzet, hiszen mi meghirdetünk egy programot, és arra már eleve azok jönnek, akiket a téma megfogott. Társadalmilag erre nincsen ekkora nyitottság. A személyes megélésem az, hogy az emberek sokkal zártabban gondolkoznak. A tolerancia hiányát sokszor lehet érzékelni, illetve az hiányzik, hogy aktív állampolgárként közelítsenek egy kérdéshez. Sokkal inkább azt látom, hogy egy mindenható államot várnak, amely megoldja minden problémájukat. Ám az állam nem tud megoldani mindent.

Szólj bele!

Mikó Gábor elmondta: a Szólj bele! – párbeszéd helyben program az Európai Unió társfinanszírozásával zajlik, a Fiatalok lendületben-program keretében. Az elsődleges cél: beindítani a döntéshozók és a fiatalok közötti párbeszédet – Európában egyedülálló módon, disputával. A program idei központi témája: a fiatalok és munkaerőpiac. A DIA disputaprogramja azon dolgozik, hogy a vitát minél szélesebb réteghez juttathassa el. Majdnem 350 tanárt képeztek már egy vagy több alkalommal, és pályázati programmal támogatják helyi események szervezését, amelyben vita valósul meg.

A rendszer öröksége is lehet

Azt, hogy nem csak az idősebb, de a fiatalabb korosztály egy része sem tud igazán vitázni, még a felsőoktatásban is tapasztalták. – Nagyon érdekes, amikor politológushallgatókkal találkozunk az egyetemen, és megkérdezik: hogy miért van szükség arra, hogy vitatkozzunk? Miért nem mondjuk el, hogy mi az igazság? – hozott fel egy szemléletes példát a disputatréner, aki úgy véli: ennek oka távolabbra vezet. Ok lehet az is, hogy igazságként tálalja az oktatási rendszer egy része a kutatók téziseit, ezek azonban nézőpontok, nem örök érvényű igazságok: éppen a vita által, mentén lehetne megvizsgálni, mely kérdésekre mely válaszok felelnek meg jobban, és melyek kevésbé. Emellett a szocialista rendszer generációkon át gyűrűző öröksége is lehet a jelenség: egy igazság létezik, mindenek felett. Mikó Gábor viszont rengeteg pedagógussal találkozik munkája révén, akik már messze nem a frontális tanítási módszert részesítik előnyben. Ahelyett, hogy a katedráról mondanák meg, mi az igaz, a helyes megoldás, megpróbálnak interaktív, diákokat is bevonó oktatási modelleket is megvalósítani – és ebbe is jól beilleszthető a kulturált vita tanulása. Ami mellesleg úgy tanít, hogy sokszor fel sem tűnik. A tréner elmondása szerint az országos vitaversenyen például nagyon sokszor jelzik vissza a diákok, hogy észre sem vették, mennyit tanultak, miközben kutattak egy-egy témában. Ahhoz ugyanis, hogy egy téma mellett vagy ellen tudjanak érvelni, nagyon-nagyon fel kell készülni. Sokat olvasnak, fejlődik a kutatási készségük is, jobban tudják szelektálni azokat az információkat, amelyeket megtalálnak. Ezeknek a készségeknek a tanulmányaik során és a munka világában is nagyon sok hasznát veszik majd. Az élet más területein is sokat segíthet, ha el tudják választani az ocsút a búzától, a hamis információt a hitelestől.

Raffaello festménye a Vatikánban: Az Oltáriszentség disputája. Sem a vallás, sem a történelem nem mentes parázs vitáktól, de nem is az a lényeg, hogy ezeket elkerüljük.
Aktívak, ha komolyan veszik őket

Érdemes egy kicsit visszakanyarodni arra a tapasztalatra, hogy a fiatalokat nagyon is érdekli az érdemi vita, a lehetőség, hogy beleszólhatnak a környezetüket érintő döntésekbe. Magyarországon ugyanis évek óta egyre nagyobb problémának tartják, hogy a fiatal korosztály nem érdeklődik a politika, a közélet iránt. Mikó Gábor teljesen másképp élte meg ezt, és a válaszában benne rejlik a megoldás is.

A tévé is segíthetne?

[namelink name="Jakupcsek Gabriella"] egy korábbi interjúnkban nyilatkozta: bár az emberek ki vannak éhezve a párbeszédre, az kiveszett az életből és jórészt a televízióból is. Pedig az olyan beszélgetős műsorok, mint Kepes András Desszertje, vagy az A' la carte, amelyben merőben különböző embereket ültettek egy asztalhoz, esetleg a Szempont, amelyben egy-egy társadalmi kérdés, jelenség kapcsán érvelt egy-egy riporter pro és kontra – sokat segíthetnének a példamutatásban.

– Huszonöt helyszínen jártunk már ezzel a programmal, és rengeteg olyan fiatallal, diákkal találkoztam, akik alig várják, hogy elmondhassák a véleményüket. Azok a fiatalok, akik érzékelik, hogy partnerként vannak kezelve, hogy a véleményük ugyanolyan súllyal esik latba, mint más véleménye, ugyanabban a társaságban, hirtelen kinyílnak. Rengeteg gondolatuk, észrevételük lesz, rengeteg tudás kerül elő, amely eddig lappangott. Amikor megérzik, hogy az ő érveiknek ugyanolyan súlyuk van, mert nem az számít, ki mondja, hanem az, hogy mit mond, és hogyan, milyen módon tudja megvédeni az álláspontját – akkor hirtelen azt érzékeljük, hogy a fiatalok nagyon is érdeklődők, dől belőlük a szó. Ezzel lehet probléma: nehéz megtalálni ma azt a fórumot, formát, ahogyan a fiatalok bevonhatók egy-egy kérdésbe – fejtette ki. Pedig érdemes, hiszen a jelenlegi helyzet oda vezet, hogy gyakran szóba sem állnak egymással azok, akik tudják: nem egyezik a véleményük.

* * *

Vitaoktatás

Az ember azt gondolná, hogy elsősorban a humán tárgyakba lehetne beépíteni a vitakultúra oktatását, ám ez nem így van. Mikó Gábor arra hívta fel a figyelmet: gyakorlatilag bárhová be lehet illeszteni, az a kérdés, képesek vagyunk-e megtalálni azt a tételmondatot, kérdést, amelyről vitatkozni szeretnénk. Sok olyan kérdés rejlik például a földrajzban, a biológiában – mint a környezetvédelem –, amelyből vitatéma lehet. A fizika- és matematikaórákban nehezebb megtalálni a vitás pontokat, de nem lehetetlen: vitára érdemes téma például az űrkutatás, a részecskegyorsítók építése. Persze alaposan végig kell gondolni, körbe kell járni egy-egy kérdést: valóban védhető-e pro és kontra érvekkel? A vitának ugyanis csak akkor van értelme, ha mindkét oldal mellett szólnak súlyos érvek. Lehetetlenné teszi a vitát, ha az egyik oldal nem tud valós érveket felhozni. A versenyszabályzat ki is mondja: nem szűkíthető annyira a tételmondat, hogy a másik fél kiszoruljon a vitából, hiszen onnantól kezdve nem tud érvelni.

Kéne, tuti. Monty Python's Flying Circus: Argument Clinic