Joszip Broz Tito 30 éve halt meg

Josip Broz 1892. május 25-én született a Horvátország észak-nyugati részén fekvő Kumrovecben, horvát apától és szlovén anyától. Lakatosinasként került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként került az első világháborús galíciai frontra, ahol orosz fogságba esett, majd a bolsevik párt és a Vörös Gárda tagja lett. Hazatérve 1920-ban a jugoszláv kommunista párt tagja, 1927-ben az immár illegális párt zágrábi titkára lett, majd öt évre börtönbe került. 1934-es szabadulása után Bécsben az illegális kommunista párt politikai bizottságába választották, ekkor vette fel a Tito nevet. 1935-től a moszkvai Komintern-központban dolgozott, s miután az addigi pártvezetés a sztálini tisztogatások áldozatául esett, 1937-től 43 évig ő állt a jugoszláv kommunista párt élén.

A második világháború kitörése után fegyveres felkelésre szólított fel, az 1941-es német megszállás után a partizánerők főparancsnoka lett. 1942 novemberében megalakította a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereget, amely a szovjetekkel együtt verte ki a német megszállókat.

Tito 1946-ban miniszterelnök, 1948-ban a jugoszláv kommunista párt főtitkára, 1953-ban államfő lett. Az országot szovjet módon szervezték át Tito kultuszával, még jugoszláv gulágszigetet is létrehoztak, az Adriai-tengeren a Goli otok lett az internáltak tábora. Oda azok kerültek, akik ellenezték a szakítást Sztálinnal. Tito független külpolitikája miatt került összeütközésbe Moszkvával, végül Sztálin 1948-ban kizárta Jugoszláviát a Kominformból (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztatási Irodája). A propagandaháború, gazdasági bojkott és provokációk közepette az ország a Nyugathoz közeledett, a kapcsolatok rendezésére csak Sztálin halála után, 1955-ben került sor. A mindkét tömbtől egyenlő távolságot tartó Tito és Jugoszlávia a hatvanas évektől az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik vezetője lett. Jean Paul Sartre francia filozófus azt írta róla, hogy "Tito Jugoszláviája filozófiám megvalósulása".

A jugoszláv szocializmusmodell némi liberalizációval járt, a központi szervek hatáskörét és az állami tervezést a munkás-önigazgatás korlátozta. Ugyanakkor folyt a központi vezetés és a hat tagköztársaság birkózása, s hiába épült az 1974-es új alkotmány a hat tagállam és a két tartomány (Vajdaság és Koszovó) egyenlőségére, az alaptörvény kiváltotta a szerbek és a horvátok elégedetlenségét, szította az albán nacionalizmust.

A romló egészségű Tito 1980. május 4-én halt meg a ljubljanai klinikán, május 8-án Belgrádban a Dedinje kerületben levő rezidencia kertjében, a "Virágházban" temették el. 209 delegáció 127 ország képviseletében és 700 ezer polgár kísérte végső nyughelyére. Az állami tévé a temetést élőben közvetítette. Az államszövetség társadalmi, politikai, gazdasági, nemzetiségi ellentétei egyre élesedtek, Jugoszlávia káosz közepette, véres háborúkban esett szét 1992-ben.

Josip Broz Tito megítélése ma is vitatott. Halála után Zágrábban renegát horvátnak, Belgrádban szerbfalónak nevezték. Képe kikerült a belgrádi parlamentből, horvátországi 1948-ban készített emlékművét - amely életnagyságban partizánvezérként ábrázolja - szülőfalujában, Kumrovecben 2004-ben felrobbantották. Antun Augustincic (1900-1979) szobrászművész alkotásának öntőformáját Zágrábban megőrizték, így azonnal újraöntötték és szülőháza - amely ma az ő múzeuma és védett műemlék Staro Selo (Ófalu) házaival együtt - előtt ismét fölállították, s évente születésnapján különböző szervezetek és magánszemélyek megkoszorúzzák.