Délmagyar logó

2019. 04. 20. szombat - Tivadar Még több cikk.

Újabb búcsúlevél Teleki Páltól

Újabb búcsúlevél Teleki Páltól
Még bizonyosabb, hogy önkezével vetett véget életének.

Teleki Pál eddig ismeretlen búcsúlevelét is tartalmazza az az iratanyag, amely a múlt héten került Budapest Főváros Levéltárába. Ennek hátteréről Ablonczy Balázs történészt kérdeztük, aki szerint a dokumentum erősíti azt az álláspontot, hogy az egykori miniszterelnök önkezével vetett véget életének.


– A hírekben az szerepelt, hogy az iratanyag az ön közvetítésével került a levéltárba. Elmesélné, hogyan történt ez?
– Teleki Pál egykori titkárának, Incze Péternek a családja megkeresett, hogy segítsek nekik a levéltárral való kapcsolatfelvételben. Ismertük egymást, mert a 2005-ös, Telekiről szóló könyvemhez náluk is gyűjtöttem anyagot, akkor azonban csak fényképeket mutattak. Úgy érezték, most jött el az idő, hogy az iratokkal a nyilvánosság elé lépjenek.

– Tudták, hogy milyen értékes dokumentumokról van szó?
– Az volt a benyomásom, hogy ereklyeként őrizték az iratanyagot.
 
Ablonczy Balázs: „A világ nem fekete-fehér. Teleki Pál politikájának voltak előremutató, saját korát meghaladó elemei. De odaállt kirekesztő törvények mellé, s nem kényszerből, hanem büszkén.
A kettőt együtt kell nézni." Fotók: MTI/Mónus Márton

Öt kormányfő titkákra

– Incze Péter hogyan került ilyen szoros kapcsolatba a politikussal?
– Viszonylag szegény székely családból származott. Az első világháború után az új határokon belül telepedett le, s jogra kezdett járni Szegedre. Tagja volt a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének, amelynek tanár-elnöki posztját Teleki Pál töltötte be. Innen ismerhették egymást. Incze 1922-től dolgozott Teleki mellett, hol magántitkárként, hol tisztviselőként, sőt, egy darabig együtt is lakott a Teleki családdal a József nádor téri palotában. A harmincas évek közepén került a miniszterelnökségre és 1938-tól 1944-ig, Imrédy Bélától Sztójay Döméig az összes magyar miniszterelnök titkára volt. Az, hogy Magyarország német megszállása után, a Sztójay-kormány idején is a posztján maradt, felkeltette a szovjet államvédelem figyelmét, s őt internálták, családját pedig zaklatták. Később – miután több nyelven beszélt – mezőgazdasági szakfordítóként kereste a kenyerét. Nem túl idősen, 1960-ban halt meg Budapesten.


Akik közel álltak Telekihez, olyan emberre emlékeztek, mint akinek voltak nagyon sötét, de nagyon közvetlen pillanatai is.

– A búcsúlevél minden kétséget kizáróan biztossá teszi vagy csak erősíti azt az álláspontot, hogy Teleki Pál önkezével vetett véget az életének?
– Óvatosan úgy fogalmaznék, hogy erősíti. Eddig Teleki Pál két búcsúlevele volt ismert, mindkettőt Horthy Miklós kormányzónak írta halála éjszakáján, 1941. április 3-án. Az egyik a híressé vált sorokat tartalmazza, többek között azt, hogy „szószegők lettünk" és „a gazemberek oldalára álltunk". A másikban az szerepel, hogy ha öngyilkossági kísérlete nem sikerülne és még élne, lemond posztjáról. Tudjuk, hogy írt búcsúlevelet a feleségének is – ami azonban eddig nem került elő –, és voltak utalások arra, hogy a titkárának is. Incze Péter most ismertté vált hagyatékában két olyan levél van, amelyben Teleki a saját halálával foglalkozik. Az egyikben – amit a húszas évek végén írt és néhány évente újradátumozott – két dologról rendelkezett: a temetéséről és a könyvtáráról. A másikat lehet búcsúlevélnek mondani, bár nem biztos, hogy az utolsó éjszaka született. Ebben egyértelműen utal a saját halálára. Ami talán még többet nyom a latban, az a boríték, amire azt írta rá: „Inczének! Sürgősen!!"
 
A boríték, amire azt írta rá: „Inczének! Sürgősen!!" A levelet Budapest Főváros Levéltára őrzi.

– Azok, akik azt állítják, hogy Telekit a németek gyilkolták meg másutt, és már holtan vitték a Sándor-palotába, többek között arra hivatkoznak, hogy a lövést senki sem hallotta az épületben. Erre mi lehet a magyarázat?
– A gyilkosság mellett felhozott érvek közül ez az egyedüli, amit érdemes mérlegelni, a többi ugyanis nem tűnik életszerűnek. A palotában a két szobából álló miniszterelnöki lakosztály egy viszonylag félreeső részen, a mai karmelita udvar felé eső oldalon, a Pestre néző sarkon volt, amelytől a személyzet távolabb lakott. Az épület a XIX. század elején épült vastag falakkal, így elképzelhető, hogy az egyetlen dörrenésre senki nem ébredt fel. Fontos ugyanakkor, hogy a személyzet tagjai akkor is egybehangzóan állították, hogy a miniszterelnökhöz nem ment be senki, németek nem bukkantak fel a környéken, a holttestet pedig csak reggel fedezték fel, amikor ehhez már semmi érdekük nem fűződött. Akik életben voltak, még a nyolcvanas években is megerősítették ezt. S a rendőrorvos szintén jó harminc évvel az eset után szintén fenntartotta állítását, hogy öngyilkosság történt.

– Teleki Horthynak írt búcsúlevelében tettének okaként politikai szempontra utalt, arra, hogy Magyarország hozzájárult a Jugoszlávia lerohanására induló német csapatok átengedéséhez és hazánk hadműveletekben való részvételéhez. A mostani levélben viszont ehelyett azt írja magyarázatként, hogy nagyon meggyűlölte az embereket. A kettő között nincs ellentmondás?
– Én nem érzem, hogy lenne. A Horthynak írt kemény mondatokban egyfajta nemzeti önvád fogalmazódik meg, ami Telekitől messze nem állt távol. Az Incze Péternek írt sorokban általános emberundort fejezett ki: fókusza kitágult és már az egész emberiségből lett elege.

Leszűkült mozgástér

– Egyáltalán reális opció lett volna Jugoszlávia ügyében nemet mondani a német kérésre?
– Nem.

– Mert Németország azonnal megszállta volna Magyarországot?
– Igen. És hamarabb következett volna be mindaz a szörnyűség, ami 1944-ben megtörtént.
 
Ablonczy Balázs történész.

– Akkor Teleki mit szeretett volna elérni?
– A látszat ellenére belátta, hogy a németeknek nem lehet ellentmondani, és azt is tudta, hogy a magyar közvéleményt – például a „Nem! Nem! Soha!" vagy a „Mindent vissza!" jelszavaival – évtizedeken keresztül úgy alakították, hogy ne elégedjen meg a határok részleges revíziójával. Teleki nem azt mondta, hogy ne támadjuk meg Jugoszláviát, hanem – a britek felé mentve, amit lehet – többpontos feltételrendszert dolgozott ki, amit a kormányzóval kiegészített kabinetülésen elfogadtak. Ebben az állt, hogy Magyarország addig nem lép fel Jugoszláviával szemben, amíg az fel nem bomlott, az akció során magyar alakulatok nem kerülnek német alárendeltségbe és nem lépik át a Trianon előtti magyar határokat. Teleki a halála előtti délután értesült arról, hogy Horthy ezeket a megszorításokat nem veszi figyelembe és a magyar–német vezérkari tárgyalások fokozására utasította Werth Henrik vezérkari főnököt. Úgy érezte, a kormányzó is elárulta őt. Az első feltétel később aztán formailag teljesült, mert a magyar csapatok csak akkor lendültek támadásba, amikor Zágrábban már kikiáltották Horvátország függetlenségét, a másik kettő viszont nem. Nemcsak arról volt szó ebben a történetben, hogy Magyarország megtámadja-e Jugoszláviát, hanem arról is, hogy a német csapatok magyar területről indíthatnak-e támadást. Érdemes felidézni: 1939 szeptemberében a magyar kormány még megtagadhatta, hogy Németország használjon egy magyar vasútvonalat a Lengyelország elleni hadműveletekhez. Ez jelzi, milyen drámai mértékben szűkült hazánk külpolitikai mozgástere nem egészen két év alatt.

– Igen, hiszen addigra Németország már megszállta Lengyelország, valamint Észak- és Nyugat-Európa jó részét.
– S a Szovjetunió elleni hadjárat még nem kezdődött el, az Egyesült Államok sem lépett hadba, Nagy-Britannia pedig egyedül állt szemben Hitlerrel. Ezt a helyzetet kell elképzelnünk.

– A búcsúlevél kapcsán ismét ráirányult a figyelem Teleki ingatag lelkiállapotára, depressziójára. Miben gyökeredzett ez?
– Levelei alapján tartós önértékelési zavarokkal küszködött. Földrajztudósként jegyezték ugyan, de nem végzett földrajz szakot, s emiatt sokszor bizonytalan volt magában. Emellett az első világháborúban a fronton tbc-s lett, aminek következtében a húszas évek elején ki kellett venni az egyik veséjét, és egy csomó, megalázó napi processzusra kényszerült. Élete utolsó két évtizedében nagyon beteg volt testileg, s emiatt valószínűleg lelkileg is az lett. Egy 1921-es öngyilkossági kísérletéről biztosan tudunk. Előfordult, hogy angol levelezőpartnerének megírta: idegösszeomlása volt. 1941 tavaszán a politikai problémák mellett magánéleti gondok is gyötörték: akkor derült ki, hogy édesanyja és felesége is súlyos beteg. Akik közel álltak Telekihez, olyan emberre emlékeztek, mint akinek voltak nagyon sötét, de nagyon közvetlen pillanatai is, s aki például a tanszéki Mikulás-ünnepségen megtáncoltatta a hallgatónőket.
 
Levelei alapján Teleki tartós önértékelési zavarokkal küszködött.

Utak C-be ÉS D-be is

– Öngyilkosságában szerepet játszhatott, hogy úgy érezte, nemcsak a jugoszláv ügyben vallott kudarcot, hanem egész politikája bukott meg?
– Nem tudható, mi járt a fejében az utolsó éjszakán. Én maradnék annál, amit a búcsúleveleiben írt. A jugoszláv ügy volt a katalizátor, ami kiváltotta tettét, miközben sok családi és saját probléma is nyomasztotta.

– És ön hogy ítéli meg a politikáját?
– A világ nem fekete-fehér. Politikájának voltak előremutató, saját korát meghaladó elemei. Idesorolható szociális törvénykezése, az Országos Nép- és Családvédelmi Alap létrehozása, s az, hogy a magyar uralkodó elitből talán ő ment el a legmesszebb a nemzetiségi önkormányzat ügyében. De odaállt kirekesztő törvények mellé, s nem kényszerből, hanem büszkén. A kettőt együtt kell nézni. Az ő első kormánya alatt fogadta el a parlament a zsidóság egyetemi felvételi arányát korlátozó numerus clausus törvényt, második kormánya alatt pedig a második zsidótörvényt, ami alapján 1944-ben a deportálások végbementek. Azt azonban nem lehet megmondani, hogy mit csinált volna akkor. Makkai János, a második zsidótörvény beterjesztője például a Gestapo börtönében kötött ki, mert angol nyelvű rádióadót üzemeltetett a budaörsi repülőtér hangárjában. Az utak nem biztos, hogy A-ból mindig B-be tartanak, el lehet jutni C-be és D-be is.

 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tévé nem pótolja a szülő meséjét

A tévé nem pótolja a szülő meséjét
Mi szolgálja jobban a kisgyermek fejlődését: napi egy rajzfilm vagy az esti mese? A szakértők… Tovább olvasom