Színigazgató-jelöltek: Gyüdi Sándor hosszabbításért pályázik

„Hivatásom a zene, de a szegedi művészeti élet egységében, a művészeti ágak egymásra utaltságában hiszek. Összességében másfél évtizede vagyok Szeged két legjelentősebb művészeti intézményének, az ország egyik legnagyobb színházának és egyik legnagyobb zenekarának (ma mindkettő „nemzeti előadó-művészeti szervezet") intézményvezetője; a munkám során szerzett tudással, tapasztalattal ennek a városnak a művészeti életét szeretném szolgálni, gazdagítani. Egyrészt soha nem pályáznék más színház igazgatására, másrészt nem gondolom, hogy mindenáron színigazgatónak kell itt maradnom – a zene és a színház világában számos poszton dolgoznék örömmel és lelkesedéssel. Meggyőződésem szerint a hivatalban lévő intézményvezető alkalmasságát pályázati szituációban is elsősorban a végzett munkája dönti el" – fogalmaz pályázatának szubjektív előszavában [namelink name="Gyüdi Sándor"] karmester, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, aki újabb ötéves mandátum elnyerésének reményében szállt versenybe a direktori posztért.

Gyüdi SándorSzakmai programjának, művészi koncepciójának összeállításakor a színház működését meghatározó dokumentumokra épített, kiemelten figyelt az állammal kötött közszolgáltatási szerződésre és az önkormányzattal kötött fenntartói megállapodásra; a szerződésekben előírt mutatók teljesítését, a vállalt tevékenységek ellátását prioritásnak tekinti. A szegedi teátrum az előadó-művészeti törvény minősítési rendszerében „nemzeti" minősítést kapott, vagyis „a magyar előadó-művészeti életben betöltött szerepe, a művészeti tevékenysége a magyar nemzeti kulturális identitás és hagyományok őrzése, fejlesztése, a kulturális érték- és mintaközvetítés szempontjából kiemelkedő jelentőségű". Gyüdi Sándor pályázatában úgy fogalmaz: „A Szegedi Nemzeti Színház a város egyetlen állandó társulattal rendelkező, hivatásos színháza, ebből következően a város lakóinak sokféle elvárását a lehető legteljesebben ki kell szolgálnia, nem specializálódhat műfajok szerint, nem alakíthat ki sajátos előadói stílust, mint ahogy ezt megtehetik a fővárosi színházak. Mindenkinek adnunk kell valamit, akinek – szándékának megkérdezése nélkül elvett – adója jelenti működésünk legfontosabb anyagi forrását. A néző pedig sokféle, ebből következően sokféle műfajú, előadási stílusú és – valljuk be – sokféle igényszintű előadást kell létrehoznunk. Be kell látni azt is, hogy a közönség jelentős része a színházban a kikapcsolódást keresi, és nehezen vehető rá arra, hogy komolyan elgondolkodtató, mélyen felkavaró, szellemi-lelki bekapcsolódást igénylő előadásokat nézzen. Hiszek abban, hogy a populáris műfajokban, könnyed szórakozást nyújtó darabokban is lehet művészi minőséget produkálni."

A kiegyensúlyozott repertoárra való törekvés és a művészi érték szempontja határozta meg a 2013–14-es évad pályázatában is közreadott előzetes bemutatótervét, amelyben többek között zenés premierként a Simon Boccanegra, a Szerelmi bájital, a Parasztbecsület és a Bajazzók, valamint a Bob herceg, a drámai tagozat műsorán A kis herceg, az Ágacska, a Karnyóné, Az öreg hölgy látogatása, az Othello, a Késdobálók, az Ők tudják, mi a szerelem, továbbá Tasnádi István ősbemutatója és két balettpremier is szerepel. Gyüdi Sándor a jövőben is fontosnak tartja a klasszikusok színpadra állításánál is a korszerű interpretációt. „A tradicionális–modern ellentét bármennyire is hamis, a nézők nem csekély részének szemléletében létező szembeállítás. Mivel a színpadi előadás koncepcióját, a darab interpretációját elsősorban a rendező határozza meg, a korszerű interpretációért a színházi vezetés a megfelelő személy kiválasztásával tehet a legtöbbet." 2008–2013-as direktori ciklusában 27 különböző rendező hozta létre a szegedi produkciókat, köztük a 2 ősbemutatót, a 2 hazai bemutatót és a 4 új, ide készült fordítást. A drámai tagozat vezetését továbbra is [namelink name="Bodolay Géza"] főrendezőre bízná, az operatagozat szakmai irányításában pedig [namelink name="Pál Tamás"] első karmesterre számítana. Az ügyvezető és a művészeti igazgatói poszt is megszűnne; ahogy lapunknak fogalmazott: a szűkebb vezetői csapattól szorosabb együttműködést, egységesebb irányvonalat, hatékonyabb döntési mechanizmust, előrelátóbb tervezést remél.

Gyüdi Sándor eredetileg nem színházi pályára készült, és noha zeneakadémiai diplomájának megszerzésétől kezdve nem dolgozott másutt, mint Szeged két művészeti intézményében, a színházban és a szimfonikus zenekarnál, gondolkodásmódját, egyéniségét nyilvánvalóan meghatározták a szegedi egyetem természettudományi karán végzett tanulmányai, nyelvismerete, külföldi tapasztalatai.

Fontosnak tartja az oktatás minden szintjén a színház bevált, de folytonosan megújítandó pedagógiai tevékenységének folytatását, a külföldi partnerekkel, az Armel-fesztivállal, valamint a határon túli magyar színházakkal és városokkal – a földrajzi-történelmi kapcsolat alapján különösen a vajdaságiakkal – való együttműködés folytatását, erősítését is.

A főigazgatói pályázaton induló jelöltek ismeretében kifejezte örömét, hogy jelentős művészek, komoly egyéniségek áhítják ezt a megbízatást, ami a szegedi színház rangját jelzi. A társulat művészeinek tehetségét, munkatársaik hozzáértését és tapasztalatát az intézmény legfontosabb tőkéjének tartja, de gazdasági értelemben nehéz időszakra számít, ezért óvakodik a megalapozatlan ígérgetéstől. A realitások talaján maradva nem a támogatások és a bevételi lehetőségek bővülésére számít, hanem a források hatékony felhasználásában, a költségek vállalását illetően a felelős gazdálkodásban látja a színház bőséges és színvonalas kínálatának biztosításához, egyben a munkahelyek megőrzéséhez vezető utat. Pályázatának jelmondatául Makó Lajos egy gondolatát választotta, aki ugyan három időszakban is igazgatta a szegedi teátrumot, ám közte kétszer hiába pályázott kinevezésének meghosszabbítására: „A becsvágy erkölcsiségével, s az eszközök tisztaságával működni: ez a célom."