Cigánykérdés: előítéletek és esélyek

– A cigányság nem egységes massza, nincs egységes cigány kultúra, nincs egységes cigány életforma. Minden olyan állítás, amely úgy kezdődik, hogy a cigányok ilyenek vagy olyanok, a cigányokra ez vagy az jellemző, nem állja meg a helyét. Nemcsak azért, mert hatalmas különbségek vannak a cigány társadalomban, de közös nevezőt is nagyon nehéz, szinte lehetetlen találni. Amit a többségi társadalom cigány sajátosságnak tekint, és jelentős részében ilyen alapon bélyegez meg, az az esetek túlnyomó többségében a mélyszegénység következménye. Vagyis az, amiért a cigányokkal kapcsolatban a többségben mindenféle ellenérzések fogalmazódnak meg, annak a gyökerei a szegénységben rejlenek, és nem abban, hogy cigányokról van szó – így kezdte a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Közéleti Akadémiáján a cigányokról szóló előadását nemrégiben [namelink name="Havas Gábor"] szociológus, az MTA Szociológiai Intézetének egykori munkatársa.

Végleg leszakadnak?

Több hazai és nemzetközi jogvédő szervezet is honlapja felfüggesztésével tiltakozott nemrégiben az alaptörvény negyedik módosítása miatt, mert szerintük olyan változások léptek életbe, amelyek aránytalanul nagy hatásúak lesznek a legszegényebbekre és a legsérülékenyebb társadalmi csoportokra, így különösen a romákra. A törvénymódosítással hozzányúlnak az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi törvényhez is. A módosítás értelmében a jövőben nem tiltják majd az elkülönített osztályok működtetését, ami a tiltakozók szerint a roma gyerekek végleges leszakadásához vezet. [namelink name="Mohácsi Erzsébet"], az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnöke szerint ezzel újra törvényesítik a „C" (azaz cigány) osztályokat. [namelink name="Balog Zoltán"] emberierőforrás-miniszter úgy nyilatkozott a napokban az ügyben, hogy az iskolai elkülönítés nem szegregáció, hanem felzárkóztatás, amit támogatni kell.

Keleten maradtak rések, pozíciók

Már a XV. században éltek itt cigányok, és a XX. század elején is vándoroltak be csoportok Magyarországra. Nyugat-Európába is eljutottak a cigányok a XV. században. Ott már kiépült, kifinomult társadalmi munkamegosztás működött, amelyben a cigányok nem nagyon találták a helyüket. Választhattak: vagy beolvadnak a társadalomba, vagy kívül maradnak. Ekkor nyugaton nagyon kemény rendeletek is születtek, annak lehetőségét is megfogalmazták, hogy ki lehet végezni a kóbor cigányokat. Ma sokkal kisebb számban élnek cigányok Nyugaton, mint Keleten. Kívül maradásuk bizonyítéka, hogy még ma is vannak vándorló csoportok a nyugati országokban. Közép-Kelet-Európában nem volt annyira kifinomult a társadalmi munkamegosztás, maradtak rések és pozíciók. A cigányok nem épültek be teljesen a helyi társadalomba, de nem is maradtak kívül.

Újparasztok, vályogvetők, sztárprímások

1773-ban a Mária Terézia-féle összeírások kapcsán egy Kiskunhalason kelt „a cigányok és újparasztok állapotára vonatkozó" dokumentumból kiderül, hogy a kovácsmester, juhász és szántóvető cigányok már elfogadott tagjai voltak a helyi társadalomnak. A cigányok jelentős része beolvadt a többségi társadalomba, sőt akadtak, akik teljesen felszívódtak, már nem tartották nyilván a származásukat, mert életmódjukban idomultak a helyi környezethez. 1893-ban ismételten összeírták a cigányokat, amiből kiderült: a cigányok közel 90 százaléka már letelepedett Magyarországon, és csak 3 százalékuk kóbor cigány. 1893-ban 274 ezer cigányt számoltak össze, amiből csak 60 ezer élt a mai Magyarország területén, a többség Erdélyben lakott. A felmérések szerint a cigányok között több volt a magyar anyanyelvű, mint a teljes népességben. Foglalkozását tekintve muzsikus volt a legtöbb, majd kovács és üstfoldozó, vályogvető, téglaégető, teknővájó, kosárfonó és földműves. A falusi iparos cigányok, a kontárok nem intézményes formában, hanem elleséssel tanulták a mesterségüket. Havas Gábor szerint az összeírásból az a kép rajzolódott ki, van egy felemás, nem teljes, de mégis csak létező integrálódás a többségi társadalomba. Különböző csoportok alakultak ki nagy különbségekkel, hiszen a muzsikus cigányok között akadtak fővárosi sztárprímások és falusi zenészek is. A két háború közötti időszakban erősen romlott a cigányok helyzete Magyarországon.

Szeged 2029-ig felszámolja a telepeket

Szeged önkormányzata 2008-
ban fogadta el az antiszegregációs tervet, amely 2029-ig ad programot az elkülönítés megszüntetésére, így többek között a Cserepes sori és a dorozsmai Árpa és Búza utcai szegregátum helyzetének rendezésére. Már korábban bezárták Szegeden a Kolozsvári téri iskolát, ahová többségében roma gyerekek jártak, és a mentori program segítségével integrálták a város más iskoláiba a diákokat. A Cserepes sori romatelepen évente két lakás kiüresítése a cél. A városi közgyűlés pénteken nagy többséggel fogadta el a terv felülvizsgálatáról szóló előterjesztést. Ebben egyebek mellett az áll, hogy a Cserepes sori szegregátumban 6 társasházban 64 lakás található, ezek közül 2012 végéig 16 lakás ürült ki. Jelenleg a Cserepes sori szegregátumban 28 bérlő, 20 tulajdonos és 16 üres lakás van. Egyik társasházban sem üresedett meg valamennyi lakás, így egyelőre nem tudják lebontani az épületeket. Az önkormányzat költségvetésében elkülönített keretekből segíti azokat a szervezeteket, amelyek a roma közösség érdekében dolgoznak. Idén például a romatanoda 2 millió forint támogatást kapott a várostól. Szegeden 4000 gyermek kap rendszeres gyermekvédelmi támogatást, egyötödük halmozottan hátrányos helyzetű. Tavaly 54 Cserepes sori és 32 Árpa utcai gyermek kapott rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, ami a pénzbeli támogatás mellett ingyenes étkeztetést és tankönyvet jelent. Tavaly a nyári szünetben a szegregátumban élők közül 29 család gyermeke számára biztosított egyszeri meleg étkezést az önkormányzat. Az antiszegregációs programban a Cserepes soriak szűrővizsgálatokon vehettek részt, tavaly karácsonykor pedig 76 csomagot osztott ki az önkormányzat a két romatelepen.

Mindenki állami alkalmazott a diktatúrában

1945 után az egész magyar társadalom bérmunkás státuszba került. Mindenkit megfosztottak az önállóságától a diktatúrában. Mindenkit betereltek a vállalati munkaviszonyba, mindenki állami alkalmazott lett állami függőségben. Megindult az erőteljes iparfejlesztés, amibe a cigányokat is bevonta a hatalom, de előbb megfosztotta őket az azonosságtudatuktól. Egy 1971-es felmérés szerint a munkaképes cigány férfiak 85 százaléka volt foglalkoztatott. Ez az arány a teljes népességben 87 százalék volt. Az oláh cigányokat nem sikerült bepasszírozni a rendszerbe, mert ők azt tartották magukról, hogy többek és jobbak, mint a gádzsók, a nem cigányok – mondta Havas Gábor. Nagyon erős differenciálódás ment végbe a Kádár-rendszerben is a cigányok között. Voltak, akik ki tudtak lépni a szegénységből, a nyolcvanas években már vállalkoztak az iparban vagy a mezőgazdaságban. A Kádár-rendszerben bőven lehetett munkát találni nyolc általánossal, amiért elfogadható bért fizettek. – Ma más a helyzet. Egy kutatásban megkérdeztük a hatodikos cigány gyermekek szüleit a továbbtanulással kapcsolatban. Kevesen adták volna a gyermeküket érettségit adó középiskolába, viszont azt fontosnak tartották, hogy elsősorban vendéglátó-ipari vagy kereskedelmi szakmát tanuljon a gyerekük. Egyre több cigánycsalád, elsősorban a mélyszegénységben élők – ilyen a cigányok egyharmada – ismerik fel, hogy a gyermek iskoláztatása nélkül nem sokra lehet jutni a mai világban – mondta Havas Gábor. Hangsúlyozta: egyértelműen bizonyítható: a szegregáció, a kirekesztés, elkülönítés súlyosan hátráltatja a cigánygyerekek felzárkóztatását. A gettóiskolákból alig tanulnak tovább a diákok. Az érettségit adó középiskolában továbbtanuló cigánydiákok száma a 90-es évek közepétől mostanáig 10 százalékról 30 százalékra emelkedett.

– Most, hogy korlátozzák a gimnáziumba felvehető gyermekek számát, félek, rossz irányba változik a trend, amely 15 éven át egyenletesen emelkedett – mondta a szociológus. A 2011-es népszámlálási adatok szerint nemcsak a romák, de valamennyi nemzetiség száma jelentősen megnőtt. A 2001-es 205 ezerről 315 ezerre nőtt a magukat a roma kisebbséghez sorolók száma. A szociológusok szerint a valós adatok ennél is sokkal magasabbak. A romák számát általában 7-800 ezerre teszik.

A középosztály ítélete

– Az előítéleteknek könyvtárnyi irodalmuk van, amiről órákat lehetne beszélni. Úgy látom, hogy annak a támogatói körnek, amely cigányellenes megmozdulásokon vesz részt, tekintélyes része a leszakadt szegénységhez tartozik. Mondhatjuk, érdekütközés van. De az is lehet, hogy azzal, hogy leszólja, semmibe veszi, alacsonyabb rendűnek tartja a cigányokat, magát akarja magasabbra emelni, magának akar öntudati töltést adni. A rendszerváltás után nagyon sok egzisztencia megrendült. A középosztályból is sokan csúsztak le, és megjelent a félelem, hogy „én is oda kerülhetek". A középosztály mindig hajlamos a szegényeket morális alapon megítélni. Azt mondja, azért vannak a szegények abban a helyzetben, amiben vannak, mert bizonyos erények hiányoznak belőlük. Ha mélyebben belemegyünk abba, milyen erények hiányoznak a szegényekből, és milyenek a középosztálybeliekből, akkor nem biztos, hogy az derül ki, mennyire erényes egyik vagy másik. Bizonyos dolgokban persze erényes, amire hivatkozhat is, de másban nem biztos, hogy az. Így nem indokolt a morális felsőbbrendűség. Nem indokolt, hogy azt állítsuk, csak azért nem jut többre, mert részeges, lumpen. Ennél sokkal többről van szó, még ha vannak esetek, hogy ez is belejátszik, de nem ez a meghatározó – hangsúlyozta Havas Gábor.

* * *