Nők, akik bátran vállalják a küzdelmet

– Vészhelyzetben az adrenalin hatással van az egész szervezetre – véráramlásra, anyagcserére, idegrendszerre –, ezt Cannon-féle vészreakciónak nevezzük. Kevésbé figyelünk a környezetünkre, mert az adott problémára koncentrálunk. A nők ilyen helyzetben ösztönösen inkább a menekülésre koncentrálnak, nem a konkrét harcra. Erre rakódik még rá, hogy a szocializációs fejlődés során – már az óvodában – arra tanítják őket, hogy ne bántsanak senkit. Azt látom, hogy elég kevés nő merné úgy igazán elsikítani magát, ha szükséges lenne. Arra kell biztatni őket, hogy igenis egy nagy sikításnak ereje van. A támadó ugyanis megijed, mert lebukhat miatta. Az ehhez hasonló pszichés gátakat tudatosan meg kell tanulni legyőzni, mert ösztönösen nem fog menni.

– Volt egy rossz tapasztalatom, amikor a nagyobbik lányom, Lili született. Átéreztem, hogy valójában milyen kiszolgáltatott egy nő, hát még, ha kisgyerekkel van. Egy kiélezett szituációban, ha még el is tudnál futni, nem teszed, hiszen a babakocsit, a gyerekeidet nem hagyod ott. Úgy gondoltam, hogy az engem ért frusztrációnak úgy vetek véget, hogy harcművészetet és önvédelmet tanulok – avat be [namelink name="dr. Bjelik Annamária"].

A biológus kutató édesanyát kérdeztük a konkrét szituációról, de nem szerette volna elmesélni. Mióta úgy érzi, meg tudja védeni magát, az önbizalma is megnőtt. Nem esik kétségbe, ha esetleg olyan társaság mellett kell elhaladnia, akik fogalmazzunk úgy: nem szimpatikusak.

– Még jobban kihúzom magam, és nyugodtan, határozottan elsétálok. Ez tényleg működik – árulta el. [namelink name="Acsai Borbála"] azért kezdett el négy és fél évvel ezelőtt kungfuzni és közben női önvédelmet tanulni, mert még az általános iskolában diáktársai sokat piszkálták. Közben egy nagyon jó társaság alakult a tréningeken, szeret idejárni. – Nem kétséges, a testmozgás is jót tesz, de az önbizalmam is lényegesen megnőtt – mutat rá a 18 éves középiskolás.

Megismerni testünk, szellemünk határait

Kovács Eszter kungfumestertől megtudjuk, hogy az általános iskolás lányokat a szüleik íratják be, ők tartják ezt fontosnak. Felső korhatár pedig nincs, nyugdíjas korú hölgy is tanul náluk női önvédelmet. Őket általában a lányaik csábítják el, együtt iratkoznak be.

- Az első beszélgetések során ki szokott derülni, hogy bizony vannak olyan nők, akik senkit sem mernének megütni, még akkor sem, ha megtámadnák őket. A hozzáállásuk azonban egy-két hét alatt rengeteget változik. Kicsit magabiztosabbak lesznek, és felismerik, hogy a családjuk és önmaguk védelmében igenis hozzá tudnának szokni a gondolathoz – világít rá Kovács Eszter.

Hozzáteszi: ezeknek a nőknek nagyon fontos lenne megismerniük testük határait, képességeiket, és rengeteg önbizalommal felvértezni magukat. Természetesen a harciasabb, a harcművészetekben jártasabb nőknek is hasznos ezeket a speciálisabb fogásokat megmutatni. Eszter és szintén kungfumester férje, [namelink name="dr. Kovács Milán"] is fontosnak tartja nemcsak a fizikai, hanem a mentális edzettséget is.

– Utóbbi szempontjából már az is előrelépés, ha a nők fejben le tudják játszani egy támadás során kialakuló lehetséges szituációkat. Illetve már néhány önvédelmi fogás olyan magabiztosságot ad, hogy a nő többé látszatra sem lesz áldozat. Sőt, képes lenne határozottan támadója szemébe nézni – vallja Milán. A baleseti sebészként dolgozó kungfumester úgy látja, megelőzési szándékkal szinte soha senki nem tanul önvédelmet.

Alapvető ösztön az optimizmus

– Aki még nem élt át erőszakos szituációt, egyszerűen nem is gondol rá, hogy ez megtörténhet. Ha valaki nem a mozgás miatt jön, akkor azért, mert fél valamitől, valakitől. De általánosságban elmondható, hogy az a nő, aki nem tart semmitől, aerobikra megy. Egy kicsit úgy működik ez, mint a daganatos betegségeknél: akinek még nem volt, valamiért biztos benne, hogy vele ez nem történhet meg. Az emberek alapvető ösztöne az optimizmus, ebben a kérdésben is. Hiába hallják a híradóban olykor, hogy valakit megtámadtak, nem képzelik bele magukat ilyen helyzetekbe. Nagy hiba, hiszen a statisztikák azt mutatják, hogy egy magyar nőnek 18 százalék esélye van arra, hogy élete során valamilyen erőszakos bűncselekmény áldozata lesz – magyarázza Kovács Milán.

Fotó: DM

Az is ad egyfajta magabiztosságot, ha a gyengébbik nem tisztába van azzal, hogy egyébként jogilag mi számít jogos önvédelemnek. Így fel mernek erélyesebben lépni, és nem félnek, hogy esetleg túlzottan megsérül „az ellenfél". Illetve a harc nélküli harcművészet ismerete is nagyon fontos lehet. Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy milyen nagy ereje lehet a testbeszédüknek egy veszélyes szituációban. Esetleg hogyan lehet pont ezzel a tudással elkerülni egy támadást. Az ugyanis, hogy valaki az önvédelmi technikákat az utcán alkalmazza, már a legvégső megoldás.

 Érdemes a veszélyt messziről elkerülni

– Alapszabály, hogy ne mászkáljunk késő este, kihalt utcákon. Ha látunk egy kétes csoportot, amelynek tagjai belénk köthetnek, igyekezzünk elkerülni őket. Ha azt vesszük észre, hogy követnek, először ne hazarohanjunk, hanem menjünk be egy forgalmas étterembe vagy kávézóba. Tartsunk telefont a kezünkben, és ha lehet beszélgessünk egy ismerősünkkel, adjunk személyleírást a kétes alakokról. A családunk vagy a barátaink mindig tudják, hogy hová megyünk, mikor érünk haza, hiszen ha esetleg tovább vagyunk távol, akkor elkezdenek keresni bennünket. Ha már éles a szituáció, és látjuk, valaki ránk akar támadni, kiabáljuk torkunkszakadtából például azt, hogy álljon meg. Ha elég önbizalmunk van, akár nagyot az arcába csaphatunk – erre biztosan nem számít. És arra sem, ha hozzávágjuk a táskánkat – na ilyet sem csinálnak sokan ösztönösen. Tudni kell, hogy a támadó is mindig fél, hogy esetleg nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan eltervezte. Az említettekkel kizökkentjük. Ezért fontos, hogy a nők első reakciója hatásos legyen, megdöntse a támadóban kialakult képet.