Nem maradhatnak emlékek a hamvszóró parcellában - a temető technikai okokra hivatkozik

– A Belvárosi temető szóróparcellája különleges hely Szegeden is: szívbe markoló – és praktikus. Az elhamvasztott halott hamvait vízsugárral itt szórják szét. Itt adják vissza a természetnek. Jeltelenül és visszakereshetetlenül – írta szerkesztőségünknek szegedi olvasónk. Lengyel András hozzáteszi, akit „szétszórnak", többé nincs, jel sem őrzi emlékét. Személytelen semmivé válik, aki pedig valakinek nagyon is fontos, még most is, amikor hona már csak a nemlét.

A temetkezési vállalat szabályzata nem teszi lehetővé emlékjel állítását, jegyzi meg levélírónk. A cégnek jogosítványa is van ehhez. Az élet azonban nagy úr, ahogy Ady írta: „az élet él s élni akar", és megteremti a maga halálrítusait. A szóróparcellában is – eddig a cég szemhunyása mellett – megjelentek a kis emlékjelek: kövek, táblák, köröttük virág, mécses, az emlékezés megannyi gesztusa.

A temetkezési vállalat hirdetményt tett közzé. Fotók: Karnok Csaba

– Tavaly elhunyt feleségemnek én is faragtattam egy kis gránitkövet, nevével, évszámaival – fogalmazott Lengyel András. – A hamvasztást és a szétszórást a feleségem kérte, kívánságának tettünk eleget, amikor ezt a formát választottuk. Nem tudtam azonban elviselni, hogy semmi ne jelölje a helyet, ahol végleg semmivé foszlott.

Legalább egy kis jel, az emlékezés és az emlékeztetés kis jele kellett, hogy valamennyire megbirkózhassam hiánya szorongató érzésével. Én ugyan már nem tudok kimenni hozzá a temetőbe, de gyerekeink, kollégái, tanítványai, ismerősei, ha úgy gondolják, egy percre kiugorhatnak hozzá. A jel jelzi, hová menjenek. És ez számomra megnyugtató. Emberi.

„Most a temetkezési vállalat hirdetményt tett közzé: november 30-áig mindent el kell »takarítani« a szóróparcellából, mert aki nem viszi el, amit oda letett, azt ők tüntetik el. Véglegesen. Ehhez, szögezzük le, joga van a cégnek, nem vitathatjuk el. De talán érdemes lenne meggondolniuk, hogy az élet logikája, amely emléket állít az itt, közöttünk jártaknak, még a temetőben is nagyobb hatalom, mint a biznisz. Mert morális törvény s egyben az emberi közösségek fönnmaradásának záloga, hogy – éppen az élők érdekében – maradjon személyes, ami lényege szerint személyes volt. Az ember, aki élt, ne váljon személytelen, nagyüzemi logika martalékává, ne takarítsák el még ittléte jelét is. A halál – előbb hozzátartozóinké, majd a sajátunké is – a legszemélyesebb történés minden ember életében. S ezt a személyességet, büntetlenül, nem adhatjuk föl"– zárja levelét olvasónk.

Ahogy a testamentum látja

Érdeklődésünkre Molnár Tamás, a Szegedi Környezetgazdálkodási Nkft. Testamentum temetkezési divíziójának vezetője azt a tájékoztatást adta, hogy a hamvszóró eredetileg jeltelen temetkezési helynek készült. A rá helyezett virágok, táblák és más emléktárgyak akadályozzák a víz és vele a hamvak mélybe jutását. Ilyen technikai okból kérik a hozzátartozókat, hogy távolítsák el azokat. Jel állítására biztosítanak lehetőséget. A szóró körül, biztonságos távolságban emléktáblákat helyeztek el. Ezekre felvésethetik a rokonok, barátok az elhunyt nevét és évszámait. A vésés árát kell kifizetni, ami 10 évre 20 ezer forint plusz áfa.