40 évig hevert a ritka felvétel a szekrényben: Nagy Béla eddig azt sem tudta, mit rögzített 8 milliméteres kamerájával

Egyre népszerűbbek és egymás után kerülnek elő a régi Szegedről készült videók és fényképek. Egy hónappal ezelőtt arról írtunk, hogy felrobbant a net, amikor néhány napon belül vált hihetetlenül népszerűvé a videómegosztó oldalon egy 1986-ban Szegeden felvett kisfilm.

A készítője, Kecskeméti Illés véletlenül találta meg, majd töltötte fel a YouTube-ra (2019. január 26.: Kecskeméti Illés nem hitte volna, hogy ilyen népszerű lesz az 1986-os felvétel – Felrobbant az internet a videótól).

A múlt hét közepén a Szegedi Emlékkereső elnevezésű Facebook-csoport oldalára töltött fel Nagy Gábor egy, az 1970-es évek elején készült filmet, amelyet még édesapja készített. 

Nagy Béla sokáig elfeledett felvételét egy barátja digitalizálta. Fotó: Török János

– Én ezt a kamerát úgy kaptam gimis korom után nem sokkal valakitől, már nem is tudom, kitől. 1965-ben érettségiztem, a 70-es évek körül kaphattam. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem volt jó. A fölhúzó rendszere teljesen tönkrement, úgy, hogy nem lehetett semmire sem használni. És akkor én nekiálltam, és megcsináltam. Szétszedtem, néztem, és megcsináltam. Abban az időben jártam egy ilyen filmklubba, ott volt a színházzal szemben, a Juhász Gyula Művelődési Házban. Próbaképpen, hogy megnézzem, hogy működik, csináltam néhány felvételt. Nem is hívtam elő azokat sokáig, majd eltettem a gépet filmestül együtt a szekrénybe egy dobozban. El volt felejtve, egészen addig, amíg a fiam nemrég meg nem találta. Nem szólt nekem, mert meglepetés volt a születésnapomra. Elvitte Balogh Feri barátomhoz, aki digitalizálta, és zenét is rakott alá – mesélt az elfeledett, majd a Facebookon új életre kelt felvételről a készítője, a 72 éves, sándorfalvi Nagy Béla.

A filmet digitalizáló Balogh zenei aláfestésről is gondoskodott, a The Shadows Apache című zenéje és a Les apaches Guitar Tangója szól, a westernfilmek stílusát idézve.

– Ez egy igazi kordokumentum, amire csak most jöttem rá. Akkor hobbiból, teljesen céltalanul, összevissza vettem fel dolgokat, ahol éppen eszembe jutott, csináltam egy snittet. Már a helyszínekre sem emlékszem. A vége tudom, hogy a volt huszárlaktanya sarkán készült, ott laktunk, és apám jön szembe velem biciklivel. Azt se tudtam, hogy a fiam fölrakta a Facebookra. Végső soron azután, hogy elő lett hívva, nem foglalkoztam én ezzel, azt se tudtam, mi van rajta – mondta nevetve. A rövid filmen legtöbbet a Móra- múzeum és ez előtte lévő park, a Belvárosi híd és a Tisza-part látható.

Nagy Béla édesapjától tanult meg fényképezni. A filmezést hamar abbahagyta, azt mondta, nem volt pénze a drága technikára, inkább a fényképezéssel foglalkozott. 

– Legelőször egy ősrégi harmonikás géppel fényképeztem. Apámé volt, majd lett egy Smena 8-asom. Én magam hívtam elő a fotóimat apám munkahelyén, a Délépnél. A Ságvári-gimnáziumba jártam, ahol én voltam a fényképész, folyamatosan fotóztam a többieket. Volt, hogy egy nap 200–300 képet is előhívtam, mert ha egy képen ott volt tíz osztálytársam, akkor mindnek adni kellett egyet – mondta a lelkes amatőr, Nagy Béla.