A legek előadása: Verdi Otellója Szegeden – José Curával

A Szegedi Nemzeti Színház produkciója létrejöttének története, illetve a címszereplő sztárral kötött szerződés részletei is mutatják: az előadás mindenképpen az idei évad szenzációja. Úgy is mondhatnánk: máris reflektorfénybe állította a szegedi operajátszás értékeit.

Világszenzációként jellemezte több nyilatkozatában is [namelink name="Székhelyi József"], a Szegedi Nemzeti Színház direktora Verdi Otello című operájának bemutatóját, ugyanis a címszerepet José Cura énekli. A világhírű argentin tenor 2008. április 9-én és 11-én Magyarországon elsőként a Tisza-parti városban mutatkozik be színpadi előadáson.

Macsó művész

– Déli típus, mediterrán alkatú művész José Cura. Rendkívüli intelligenciájú, sokoldalú művész. Buenos Airesben, a Tetro Colon zenei iskolájában 21 évesen indította énektanulmányait, az ottani kórus tagja volt, de szólókarriert ajánlottak fel számára. Univerzális teljesítményre képes, amit bizonyít, hogy idén júliusban Riekában Leoncavallo művének, a Bajazzóknak nemcsak rendezője volt, hanem a főszerepet is ő énekelte, miközben az előadás díszlet- és jelmeztervezőjeként is bemutatkozott – meséli Bokor Roland, aki az argentin művész első magyarországi bemutatkozásának, 2000. júliusi Erkel színházbeli fellépésének ugyanúgy szervezője volt, mint a jövő év áprilisi Tisza-parti föllépésének.

Tízezres jegyár

José Cura szegedi Otellójára már árulják a jegyeket. A Szegedi Nemzeti Színház 2008. április 9-i (szerdai) és 11-i (pénteki) előadására a legolcsóbb belépő (a kakasülőre, a harmadik emelet oldalszékeire) 9 ezer 900 forint; a legdrágább jegy (a földszint első nyolc sorába és a páholyokba) 19 ezer 900 forintba kerül.

Macsónak tűnik kinézete alapján, mégis: családcentrikusságáról nevezetes José Cura. Magánéletéről nem nyilatkozik. A nyilvánosságnak csak annyit enged tudni, hogy az 1990-es évek elején áttelepedett Európába, Madridban él feleségével és három imádott gyermekével.

– Fantasztikus operakarrierje kezdetén Ács János, az Olaszországban élő karnagy ajánlotta figyelmembe Curát – emlékszik az első találkozásra Bokor Roland. – Több koncertet is szerveztem számára Magyarországon, de például Moszkvában is. Beszélgetéseink során fölmerült: szívesen bemutatkozna színpadi szerepben is. Ezt említettem – többek között – [namelink name="Székhelyi József"] színidirektornak. S amikor kiderült, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata műsorra tűzi az Otellót, nyilvánvalóvá vált: Cura itt egyik legkedvesebb szerepében mutatkozhatna be. Amikor meséltem neki Szegedről, az itteni teátrumról és a társulat hagyományairól, akkor megerősödött az elhatározás – lévén, hogy partnerei jórészt itteni művészek –: José Cura fellépésével reflektorfénybe állítja a szegedi operajátszás értékeit.

Az idegen otthontalansága

A XXI. század tenorjaként is emlegetett Cura első magyarországi színpadi rendezője a szegedi születésű, az itteni színházat énekesként is jól ismerő, most épp a velencei akadémia végzős hallgatója, Anger Ferenc.

A Szegedi Szabadtéri Játékok meghívására 2001-ben csak néhány órát töltött a Tisza-parti városban José Cura. Fotó: Karnok Csaba
– A partitúrából építkezünk. Ugyanakkor a szegedi előadás mind látványában, mind dramaturgiailag arra keresi a választ, hogy miért éppen Velencében, e másfél négyzetkilométernyi szigetvilág Ciprusra „exportált" zárt közösségében játszódik e viszonylag hétköznapi történet. A velencei életérzés része, ahogyan a „bennszülöttek" az idegenekkel viselkednek. Otello idegensége és e zárt közösségbe való beilleszkedési vágya kap hangsúlyt. A „couleur locale" érzékeltetése nyilvánvalóvá teszi: nem véletlen, hogy minden abba az irányba mutat, hogy Desdemonával kialakult kapcsolata tragédiába torkollik – magyarázza értelmezésének lényegét a Verdi-operát vizsgarendezésként színpadra állító Anger Ferenc. Elárulta: a próbafolyamat kezdetétől konzultálnak Curával, akinek így nem lesz nehéz magáévá tennie a rendezői koncepciót, beállnia a kész előadásba. – Kaptunk a színpadon három órát, hogy egy világot teremtsünk, egy univerzumot nyújtsuk a közönségnek. Ez nagyon szép feladat!

Ötcsillagos szegedi napok

Izgalmas együttműködésnek nevezte a szegedi színház és a Cura szerződéseit megkötő és az abban foglaltakat teljesíttető cég kapcsolatát [namelink name="Nagy László"]. A szegedi teátrum kommunikációs vezetője elárulta: José Cura Amerikából érkezik. A budapesti reptérről külön, az itteni tartózkodása alatt végig rendelkezésére álló autóba ül, hogy az első előadása előtt néhány nappal – várhatóan 2008. április 7-én – Szegedre érkezzen. A Tisza-parti városban a világhíresség számára az ötcsillagos hotelnek megfelelő színvonalú szolgáltatásokat is magába foglaló ellátás jár. A művész testőrt is igényelhet. Külön színházi öltözőjében – többek között – szénsavmentes ásványvizet; forró vizet, mellette English Breakfast mentateát, friss gyümölcsöt, tisztálkodási lehetőséget kell biztosítani.

Szereposztás

Giuseppe Verdi Otellójának 2008. áprilisi szegedi előadásában majdnem minden közreműködő és karakter „kettős" és „hármas" szereposztású – kivéve természetesen az amúgy szegedi születésű rendezőt, Anger Ferencet; a jelmezeket megálmodó Papp Janót, a díszlettervező Szendrényi Évát, valamint a világítástervező Bányai Tamást. A Szegedi Nemzeti Színház honlapján található információk alapján már tudjuk, vezényel: [namelink name="Pál Tamás"], továbbá [namelink name="Molnár László"] és [namelink name="Koczka Ferenc"]. A címszerepben két meghívott művész lép színpadra: José Cura és Wendler Attila. A főbb karakterek közül Jagót: Réti Attila és Kelemen Zoltán alakítja; Cassio: Kóbor Tamás és Hajdu András (meghívott művész); Desdemona: [namelink name="Vajda Júlia"] Liszt-díjas, Wittinger Gertrúd, valamint Rálik Szilvia (meghívott művész).

– José Curának nincsenek sztárallűrjei – jelenti ki hazai impresszáriója, Bokor Roland. Mikor szokásairól kérdeztük, példaként említi, hogy a művész gyakran ölt magára fekete színt. Szegeden egyébként kemény munka, napi 2-3 próba, illetve két előadás vár a művészre. Ha marad szabadideje, akkor Bokor Roland szívesen elkísérné az argentin tenort – például a kiváló akusztikájú zsinagógába, a szabadtéri nézőtértől mentesen szépséges arcát mutató Dóm térre.

Jose Cura fellépti díját a már aláírt szerződés szerint nem árulhatja el a szegedi színház. Az itteni többnapos tartózkodása, a produkcióval kapcsolatos próbák és az előadás jelentette teljesítményért nyugat-európai mércéjű honoráriumot kap. A honorárium összegét 100 ezer euróra, vagyis 25 millió forintra becsüli a Szegedi Operabarátok Egyesülete.

Curáról a momus.hu internetes komolyzenei magazin fórumozós közönsége elismeri, hogy a vendégművész 15 éve a nemzetközi operaélvonalhoz tartozik, ebből 13 éve a „sztártenori" státus is kijár neki. Itt olvastuk azt is, hogy Curát rövidesen meghallgathatjuk Pollioneként a Normában, Gruberova partnereként, ugyanis a Bartók Rádió november 16-án közvetíti a Bécsi Staatsoperből az operát. Ez persze nem pótolhatja szegedi előadás élményét, hiszen Magyarországon, színpadon, teljes szerepben korábban még nem volt szerencsénk José Curához. Tehát áprilisban alkalom kínálkozik arra, hogy személyesen megismerjük Cura-Otellót!