A Sorstalanság Manhattanben

Tavaly ilyenkor számoltunk be róla, hogy a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján a Szegedről indult [namelink name="Boncz Ádám"] színművésztől hallhatta a New York-i TheaterLab közönsége a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényének felolvasó-színházi adaptációját.

A Kolozsvárott élő erdélyi magyar drámaíróval, Visky Andrással közösen írta Ádám a monodrámát, amely Tim Wilkinson regényfordítását felhasználva igyekszik Kertész különleges nyelvét is pontosan, hitelesen visszaadni angolul.

 Marozsán Erika is részt vett a premieren

A Sorstalanság New York-i bemutatóját alapítványok és magánemberek támogatták. [namelink name="Orsós László Jakab"], a Magyar Intézet korábbi vezetője és [namelink name="Marozsán Erika"] is elment a premierre. Több neves amerikai rendező, színházi szakember is bejelentkezett a sorozat valamelyik előadására. Boncz Ádám úgy érzi, legfontosabb célját, Kertész Imre regényének amerikai népszerűsítését máris elérte. A pozitív fogadtatást látva abban bízik, további előadásokat is tarthat majd nemcsak New Yorkban, hanem Chicagóban és Baltimore-ban is. A következő hónapokban az Oedipus király film noir-szerű színpadi verziójában lép majd fel, mellette művészeti menedzsmenttel is foglalkozik, több projektben is dolgozik.

Ezt a darabot mutatták be Gia Forakis rendezésében igazi színházi produkcióként szerda este Manhattanben, a Here Arts Centerben. A produkció zeneszerzője [namelink name="Varga Bálint"], társproducere [namelink name="Máthé Dorottya"]. Az öt előadásból álló, vasárnap estig tartó sorozattal Magyarország náci megszállásának 70. évfordulójára és a holokauszt áldozataira is emlékeznek New Yorkban.

– Pótszékes telt házunk volt szerdán a stúdiószínháznak számító Here Arts Centerben. Borzasztóan izgultam, hogyan fogadják majd a színpadi verziót, bár tavaly a felolvasó-színházi változattal már teszteltük a közönséget, és akkor úgy tűnt, tetszett a nézőknek. Most is nagyon jól sikerült a bemutató, rengeteg gratulációt kaptam utána. A The New York Times színházi ajánlójába is bekerültünk, kicsit furcsa volt egy világlapban olvasni a nevem – mesélte Boncz Ádám, akit pénteken Skype-on hívtunk fel Amerikában.

– Különböző stációkon mentem keresztül a hosszú próbaidőszakban. Néhány hónappal ezelőtt még azt mondtam a rendezőnek: nem hiszem, hogy ezt a 25 oldalnyi angol szöveget nem anyanyelvűként képes leszek megtanulni. Azzal biztatott: az ember agya sokkal többre képes, mint amit gondolunk róla. Éjjel-nappal tanultam, végül tényleg belement a fejembe a szöveg. Emlékszem, amikor hat évvel ezelőtt kijöttem New Yorkba, és a Lee Strasberg Theater and Film Institute-ban néztem a színészeket a színpadon, bár jól beszéltem már angolul, mégis úgy éreztem: nem létezik, hogy én is tudok majd angolul játszani. Most pedig 75 percen át beszélek egyedül a színpadon a nézőknek. Nemcsak mentálisan, fizikálisan is nagy kihívás ez a mozgáscentrikus produkció. Ráadásul épp az előadás végén, amikor a történet főhőse, Köves Gyuri visszatér Budapestre, van még egy hosszú és fontos monológ a sorsról és sorstalanságról. Figyelnem kell, hogy maradjon rá elegendő energiám – fogalmazott Ádám, aki a bemutató előtt „lágerfrizurát" csináltatott magának.

– Bementem egy borbélyhoz, és kértem, dúrja le a hajam. Visszakérdezett: Kettessel? Nem tudtam, hogy az mit jelent, de rávágtam: persze, kettessel. Soha nem volt rövid hajam, amikor a fodrász belevágta az első csíkot a 2 milliméteres géppel, megrettentem. Rögtön eszembe jutott az a rész, amikor Gyuri arról beszél: csoportjuknak azt a felét, amelyiknek először levágták a haját, vitték egyenesen a gázkamrába.

Boncz Ádám Köves Gyuri szerepében a Sorstalanságból készült monodrámában, a Here Arts Center színpadán. Fotó: Ina Stinus
Ádám már három éve foglalkozik a Sorstalansággal, azóta sokszor beszélt telefonon Kertész Imrével.

– Tavaly nyáron személyesen is meglátogattam budapesti otthonában, ahol végigbeszélgettünk egy délutánt. Fantasztikus élmény volt, mert Imre nemcsak kitűnő író, hanem csodálatos ember is. Nagyon jólesett, hogy nemcsak jóváhagyta és támogatta a terveimet, hanem őszintén örült a New York-i projektnek. Azóta is rendszeresen beszélünk telefonon, küldött néhány sort a bemutatóra is, amit megjelentettünk a színlapon. Magda, a felesége is roppant kedvesen segít – mondta Ádám.