Az ünnep réme nem a grincs, hanem a karácsonyfatalp

„A karácsonyi készülődés." - így hangzott kolléganőnk válasza, amikor feltettük a kérdést: mi a karácsonyi készülődés legkritikusabb pontja? Ennél azért pontosabban próbáltuk meghatározni, mik azok a közös élmények, amelyek a 21. századi magyar háztartásokban szétbombázzák az ünnep előtti napokat. Ha nagyon távolról akarunk indulni, a vásárlásnál kezdjük.

„A vásárlás engem teljesen kikészít, nem szeretem a nagy üzletek értelmetlenül széles kínálatát, de ideges leszek a kis boltok bratyizós hangulatától is, meg attól is, ha 10 helyre kell elmennem, hogy mindent beszerezzek – mondta Andrea, Renáta pedig a bevásárlóközpontok vicces-tragikomikus hangulatát emelte ki: „Úristen, mindjárt karácsony, mit vegyek?" Magával a kötelező ajándékozással is vannak komoly bajok Szilvia szerint. „Szerintem a "kötelező" ajándékozás a leggázabb. Megszámolni sem tudom apám hány szett tusfürdő-borotvahab-zokni-parfüm, anyám meg konyharuha-fogókesztyű-harisnya kombót kapott már. Ha nem tudunk igazi meglepetést adni, inkább ne adjunk semmit." "Nálam a készülődés pont örömteli. Együtt vagyunk, közben a gyerekek őrjöngenek. Viszont a kényszeres ajándékozástól megkaparom magam" - tudtuk meg Emőke véleményét.

A tömeget például nem szeretjük. A kényszer-ajándékozást sem. Fotó: Karnok Csaba

Ráadásul a bevásárlóközpontokban a lökdösődő tömeg mellett a zene is sokkol, hatszázmilliószor hallott, és elsőre sem szeretett karácsonyi dalok formájában. Nem csoda, hogy többen említették az ünnepi „muzsikát", mint az ünnepi hangulat igazi elrontóját.

Ha már bevásároltunk és hazahurcoltuk a zsákmányt, meg kell tisztítani a lakást, de pincétől a padlásig ám, és a függönyök is ki legyenek mosva! Valamiféle átok száll arra, aki nem portalanítja az összes könyvespolc minden zugát - erre enged következtetni a mélység, amellyel a karácsonyi nagytakarítás hagyománya beleivódott a magyarságba. Még ott van két porszem, Mariskám, hogy húznál máris haza, gondolja Mariskám a vendégről, akinek az anyósa mondta két órája a saját otthonában, hogy te Juliskám! Ott van még két porszem… A nagyobb gyerekek tudnának segíteni a megfáradt szülőknek, de velük is csak a baj van, nem halad a meló, soha nem lesz kész semmi, armageddon, idén elmarad a karácsony.

Banksy graffitije. Önt is idegesíti a karácsonyi nagytakarítás?

„Akinek nem tetszik, hogy nem mosok függönyt, ne jöjjön ide!" - így Éva egy kisgyerek mellett, a kétgyerekes Csilla pedig még keményebb: „Takarítás. Két gyerekkel kb. havat lapátolni hóesésben, vagy valami hasonló tök felesleges cselekedet. Most ott tartok, hogy ami nincs a helyén azt kivágom a kukába! Lesz itt rend karácsony estére!"

Kész a takarítás, összevesztünk már majdnem mindenkivel, aki nem halad olyan ütemben, ahogy szerintünk kellene – vagy velünk vesztek össze ugyanezért. Na de mi lesz az ünnepi menüvel? Az smafu, mint stresszforrás? Dehogy – a sütésen jó sokat lehet idegeskedni. Hányszor hallottuk a nagymamától, hogy nem lett szép a sütemény! Atyaég, kilátszik a töltelék! Persze van, akit a halászlé stresszel, de azért jellemzőbb a bejgli. „Most lesz először gyerekes szenteste, eddig mindig mentünk végig az ünnepek alatt, egyértelműen a kaja és a süti. " - írja Andrea, de van, aki ezt rövidre zárja: „Ha elszúrom a vacsorát, eszünk krumplit. Ajándék nincs. Fa nincs. Stressz sincs, együttlevés van."

Az árus így jobban halad, ha nagy a tömeg - otthon ne próbáljuk ki! Fotó: Karnok Csaba

A sütés-főzés sok családban nagyrészt a nők feladata, hacsak nem rendelik meg az egész karácsonyi menüt. Nem biztos, hogy kevesebbe kerül, mint mindent megvenni, elkészíteni, mert hát az idő is pénz – arról nem is beszélve, mennyire jót tesz az ételrendelés az idegrendszernek.

„Engem eléggé tud zavarni, amikor valakinek ez az időszak csak problémákról tud szólni, s késztetést is érez, hogy ezt másnál is elérje, kiváltképp, ha az látványosan és vérlázítóan megéli az ünnep ünnep jellegét" - kaptuk meg kérdésünkre a kritikát. Nem akarunk ott lenni, amikor a hozzászóló befaragja a fát a talpba.

Általában a férfiakra vár az ünnep démona: a karácsonyfatalp. A fát valahogy bele kell erőltetni, nincs mese, és olyan sincs, hogy megközelítőleg is passzolna. Ennek a feladatnak megfontoltan kell nekilátni, írhatnánk, de családi és baráti körben szerzett tapasztalatok szerint ritkán megúszható az anyázás – úgyhogy mindegy. „Nálunk a fafaragás volt a legkritikusabb pont, míg nem anyu kitalálta a lakótelepi fenyőerdőt: a vödrös fenyőt" - tudtuk meg, szintén Andreától, de férfi kollégák közt végzett nem reprezentatív kutatásunk a karácsonyfatalpat hozta ki első helyre. Persze szorosan közelíti a vásárlás. Most jót teszünk a néppel, és megmutatjuk tavalyi cikkünket, amelyben a faragás fortélyairól mesél a téma szakértője. Mióta megjelent, nem tudunk róla, hogy bárki levágta volna a kezét karácsonyfa-faragás közben, tehát érdemes lehet elolvasni.

Ha pedig minden sikerült, vár még ránk egy feladat. Mármint ha van Jézuska-hívő korban lévő gyermekünk. „Attól is félek, hogy elrontok valamit, amiből a Jézuskában még hívő gyerek rájön, hogy átverjük születése óta" - így az indok, miért kell tartani az ajándékcsempészéstől is. Ha van rá mód, érdemes a szabadba terelni a dedeket, majd visszaereszteni a küzdőtérre, amikor az ajándékok már a helyükre kerültek.

Na és Önt mitől veri ki a víz, miközben lázasan készülünk a Megváltó születésére?