Kalyber Joe: minden bonyodalom az iskolából indul

A kilencvenes évek elején érkeztek az addigiak mellé a „szuperhősös képregények". Jól ment a bolt. Talán az újdonság varázsa miatt, talán más oka volt, de sokan olvastak képregényeket. De véget ért az aranykor. A képregény műfaj azonban tovább él. Igaz, néha úgy tűnhet: vegetál, de csak a szemünk elől tűnt el.

– A képregényágazat a 2000-es évek elején fejezte be agóniáját – jelenti ki a 24 éves Pilz Roland szegedi képregényrajzoló. Csökkennek a példányszámok, ritkulnak a számok. – A Supermant és a Batmant összevonták, az X-men talán 30 kiadást ha megért – mondja a Roland, aki most készül megjelentetni saját kiadásban a Kalyber Joe negyedik részét. – Akár rá is írhatnám, hogy nonprofit képregény – összegzi a helyzetet nevetve a szegedi képregényíró és -rajzoló.

Rétegműfaj vagy tömegcikk?

A képregény nem igazán engedheti meg magának azt a luxust, hogy rétegműfaj legyen. Csupa színes oldal, igényes nyomtatás. Nem igazán éri meg az alacsony példányszám. Igaz, a jelenlegi helyzetben a nagy példányszám sem lenne valami nagy ötlet. Az első Kalyber Joe-kötetből még ezret, a második, és a harmadik részből már csak ötszázat nyomtak. Szegeden mindössze egy helyen kapható az a képregény, amely itt Szegeden készül. Pedig szerzőjük nagy kiadókkal áll kapcsolatban.

Pilz Rolandi képregényrajzoló és kedvence: Kalyber Joe.
Fotó: Frank Yvette
– Máshol talán meg tudnék élni ebből, de akár csak az egyik munkafázisból is. Mondjuk a színezésből, és a rajzolásból. A saját képregényemnek azonban írója is vagyok – mondja Roland, aki már a kilencvenes évek közepén szinte gyerekként készítette el az első mindmáig kiadatlan példányt. Persze azokat még nem a nyilvánosságnak szánta.

Heti sztrip a delmagyar.hu-n

A sztripek, azaz a néhány kockás, rövid csattanós sztorik ma is ott láthatók sok újság hátsó oldalán. Akad olyan olvasó, aki a bájos, vicces, vagy éppen elgondolkodtató képsorokkal indítja a napot, illetve az újság átböngészését. Pilcz Roland – akárcsak a regényíró, aki néha verset is ír – a hosszabb, akár 60-80 oldalas történetek mellett ilyen rövid sztripeket is rajzol. Hamarosan lapunk webes verzióján, a delmagyar.hu-n is láthatók lesznek hetente frissülő rajzai. 

Kalyber Joe kalandja

– Hősünk, Kalyber Joe, főiskolás éveit tengeti a Headstone bentlakásos iskolában – kezdi a sztorit Roland. – Végzős hallgatóként tanítási gyakorlaton vesz részt, történetesen egy általános iskolai osztályt vezet be a Headstone-iskola életébe, műhelyeibe. A dolog nem megy gördülékenyen, bár Kalybert ez cseppet sem éri váratlanul. Az viszont igen, hogy ártatlan neveltjei által hamarosan egy olyan könyv kerül a birtokába, mely gyökerestül felforgatja az ő és környezete életét. A bajt csak tetézi, hogy tudtán kívül nagy veszélybe sodorja újdonsült ismerősét, egy lányt, aki az első perctől rabul ejti gondolatait...

Egy könyv hátsó borítóján is szerepelhetne ez a szöveg. De maga a tény, hogy egy képregényhez íródott a bevezető, komolytalanná teszi a kiadványt?

A kultúra része

– Az emberek gyakran rácsodálkoznak arra is, hogy egyáltalán létezik képregény – mondja Pilcz Roland. – Nem ismerik, vagy ha ismerik is, nem tudják hová tenni. Lenézett dolog, pedig más országokban abszolút a kultúra része. Már a kezdetek sem sejtettek sok jót Magyarországon. Sok regényadaptáció jött ki a nyomdából eleinte, így a „lebutított irodalom" jelző is ráragadt a műfajra. Érthető. A kettőt eleve nagyon rossz ötlet összevonni, hiszen az irodalom a képregény eszközeit használni nem tudja. Nem lehet egy könyvet 36 kockában átadni. Ez teljesen más – teszi hozzá Pilcz Roland, aki tavasszal mindezek ellenére a Kalyber Joe-sorozat negyedik részét is kiadja.

A nagyításhoz kattintson a képre!
A mesélő

„Pilcz Roland 1984. február 23-án született Szentesen. Családjával hamarosan Szegedre költöztek. Óvodáskorában lenyűgözték az olyan fantasztikus filmek, mint a Csillagok háborúja vagy az Indiana Jones. Ekkor gondolta úgy, hogy ő maga is elkezd fantasztikus történeteket mesélni, és erre vizuálisan a képregény műfaja volt a legalkalmasabb" – olvassuk az alkotóról a http://www.kalyberjoe.hu -n. Roland már általános iskolásként korát meghazudtolva rajzolt képregényt. Kalyber Joe figuráját 1994–95-ben alkotta meg – történetében is visszanyúl az iskoláig, mert minden bonyodalom innen indul ki... Azóta közel húszrésznyi képregényfüzetet készített Kalyber kalandjairól, és szűk tíz év leforgása alatt élete részévé lett ez a mese. Roland jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar végzős rajz szakos hallgatója.

A kilencedik művészet

A képregény az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke – a kilencedik művészetnek is nevezik. Gyökerei a kora középkori kódexekig és falfestményekig nyúlnak vissza – olvassuk a wikipedián. Mai formája a 19. század végén alakult ki az Amerikai Egyesült Államokban. Mikor a képeket szöveg egészíti ki, ami általában úgynevezett szóbuborékokban helyezkedik el, az már tipikusan huszadik századi műfaj, a popkultúra része. Első típusa az úgynevezett képsor, általában három-öt képből álló, csattanóval végződő történet: ez a comic strip (vicces csík), ami napilapokban jelenik meg. A másik a comic book (képregény könyv), önálló, általában húsz-harminc oldalas füzetben lát napvilágot. A harmadik, sajátos típusa a manga (japánul: szeszélyes képek) – a középkori japán festészet és a modern nyugati karikatúrák kereszteződéséből alakult ki.