2019.07.17. 20:01
Kanadából érkeztek a rajzok Szegedre - fotók
A tengerentúlról hozott alkotásokat Fujkin István, aki ceruzával készíti rajzait, amelyeket hangszerek elemeiből épít fel. Július végéig látható tárlata a Petőfitelepi Művelődési Házban.
Kanadában élő, Horgosról származó képzőművész alkotásaiból nyílt tárlat hétfőn a Petőfitelepi Művelődési Házban. Harmincnál is több képet hozott át a tengeren Szegedre, mindegyik ceruzával készült, különböző hangszerek elemeiből álltak össze. Látható billentyűs, pengetős és rézfúvós darabja is, amelyekből baglyok, gólya, illetve hazánk jelképei is megelevenednek.
– A zene mindig is fontos szerepet töltött be az életemben, mindig szólt munka közben, így nyilvánvaló volt, hogy valamilyen formában a képeimben is megjelenik majd. Olyat szerettem volna alkotni, amit még soha senki, ennek kutatása során találtunk a hangszerekkel egymásra. Sokan viszik papírra őket, például lefestik, de ez más, itt az elemeik jelennek meg, egy-egy darab belőlük. Első pillantásra nem is tűnnek fel, mint például a zöldségekből és gyümölcsökből összeállított művekben, ezeket több ideig kell nézegetni, hogy észleljük – emelte ki Fujkin István, akit a Szegedi Szépmíves Céh elnöke, Nagy Károly faggatott a megnyitón.
Kiderült, Istvánt az indián kultúra hamar magával ragadta, ezért is költözött Kanadába ismerőseivel, az alkotó azt mondja, úgy érezte otthonra talált. – Korábban már jártam ott, akkor egy olyan jellegű eseménybe csöppentem bele, mint itthon a táncház. Nagyon furcsa volt, de megtetszett a kultúra és a zene is, ezért is mentem vissza. Először olajfestményeket készítettem, azok méretesebbek, aztán ugyanolyanokat ceruzával is alkottam. Az utóbbi technikával más hangulatú, izgalmasabb lesz a mű, jobban lehet játszadozni a színekkel, rétegezni. Nincs szükség a drága, modern eszközökre, elég ez a puha, zsíros anyagú ceruza, vásárlás előtt pedig mindig átgondolom a művet, és csak az ahhoz szükséges színeket szerzem be – részletezte a művész.
Fujkin István több képén megjelenik a bagoly, amely az indián mitológiában kettős szerepet tölt be, több törzs is halálmadárnak tartja, a földi és a túlvilági lények közötti tolmácsként tekintenek rá, míg vannak, akik a bölcsességet látják benne.