Reformálja meg a karácsonyi menüt velünk, felejtse el a halászlevet

A mi családunk olyan, hogy mindig akkor ér el minket egy hatás, amikor már lefutott, vagy még nem aktuális. Legyen szó zenéről, vagy épp ételről. Például még bő egy hét van karácsonyig, de nagy valószínűséggel a halászlevelet letudjuk még a héten, a töltött káposzta pedig eleve nem is játszik a menüben. Egy nagymamával, aki imádja megreformálni a hagyományos ételeket, és másik nagyival, aki az ősidők óta főzi a klasszikus karácsonyi menüt és velünk, akik Jamie Oliver konyháját kombinálják Gordon Ramsey-vel, Anne Burellel és Hugh Fearnley-Whittingstall-lal a River Cottage-ból, viszonylag nehéz karácsonyi menüt összeállítani 3 napra. Azért mégis megpróbáljuk, talán találunk olyan megoldást, amivel a halászlé és a töltött káposzta is feledhető.

A legjobb abban, hogy 3 nap alatt 3 helyen eszünk, hogy valahogy mindig elkerüljük az egyforma ételeket és süteményeket. Jó, a hagyományokat nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, főleg nem a nagyszülőknek ugye, így bejglit szinte kötelességből sütnek. Én például nem eszem meg, persze nem azért, mert most ennek van az ideje és én akkor azért sem. Egyszerűen ezt a finom tésztát a mákkal nem tudom párosítani, diót meg egyéb okokból nem ehetek. Ezt kiküszöbölendő, tavaly nagymamám beújított a kakaós bejglivel. Aztán szájtátva figyelte, hogyan nyomtuk be az egész tekercset a sült kakas és pulyka nyakleves után, amikor éppen a gyomorrepedés ellen küzdöttünk. 1-0 a nem hagyományos karácsonyi ételeknek.

Az újítás szenteste nálunk elkezdődött a házilag sütött cipóval és fokhagymakrémlevessel. Mellé sült kacsa volt narancsszósszal és vörösboros sütőtökkel, „mindentbele" zöldséges pite és falafel. Bár sokan azt hihetik, hogy ez utóbbi annyira Jamie Oliveres kaja, hogy egy átlag magyar ki se tudja fizetni: ez viszont tévedés, hiszen a csicseriborsó alapú fasírt semmivel sem drágább, mint húsos nagy testvére. Talán kicsit macerásabb, de hát karácsony van, ilyenkor aztán kirúghatunk a hámból. Majd koplalunk januárban. Szerencse, hogy egyik se félórás étel, így magunknál családilag kiküszöböltük, hogy kétszer kelljen sokat enni, mivel 5 óra előtt nem lettünk kész. A szaloncukorról tavaly lemondtunk, legalábbis nagy dózisban, helyette marcipángolyót csináltunk. És ezzel megállapítottuk, hogy 2-0 nekünk, a felturbózott, átreformált karácsonyi menü híveinek.

A nagyszülőknél persze nem ennyire egyszerű a helyzet, de a gesztenyés hókifliért a fél karomat is odaadnám, így még ha épp a reformáció közepén is tartottunk, ebben a pontban engednem kellett. Meg a zserbóban. A pulykára a nagyszülők 1000 -féle variációt ismernek, így valahogy sosem sikerül megunni. Talán van amerikai gyökerünk, és kitolt hálaadást ünnepelünk ilyenkor? Még erre nem jöttünk rá, de egy amerikai nagybácsinak biztosan örülne a család. Na de vissza az ételekhez.

A gyomorrepedés, infarktus és kezdődő cukorbetegség kiküszöbölendő, próbálunk azért odafigyelni, hogy ne tésztát tésztával és hús hússal együnk, hanem nyomokban zöldség és gyümölcs is jusson belénk. A hagyományos francia saláta költséghatékony is, de az az átka, hogy nem lehet belőle csak minimum 5 főnek 5 napra elegendő mennyiséget készíteni. Bár a 12 napos szabadság alatt csak elfogy.

Süteményekben se vágyunk semmi krémesre, semmi habosra – szóval semmi megszokottra. Fentebb már említettük a grízes marcipángolyót, de az ünnepeket feldobtuk a szaloncukornak álcázott lekváros szerelmeslevéllel, a kakaóba forgatott tiramisugolyóval, vagy épp a reggelinek is beilleszthető narancsos-kakaós kuglóffal és csokis kaláccsal, vagy épp a citromos keksszel - a mézeskalács után szabadon, mert persze ahogy a bejglit, úgy ezt sem szeretem. Azt hiszem, már várom a karácsonyt!

Ön is megvariálja a karácsonyi menüt?