Szerelmet is hozott az üzlet a Stefánián

– Apukám, [namelink name="Loykó György"] bátyja hídépítő mérnök lett, a nagyszüleim az ő taníttatására költött pénzt apukámnak is odaadták, hogy boldoguljon, ha már nem tanul tovább. Így vette meg 1933-ban, húszévesen a mai Dózsa György utca sarki papírbolt helyét – idézte fel a családi papír-, írószer- és illatszerüzlet kezdeteit  [namelink name="Varga Istvánné Anikó"]. Amikor azt már kinőtte, átköltözött a Stefánia sarkára, ahol ma orvosi rendelő működik.

Varga Istvánné Anikó magával hozott pár régi képet. Fotó: Török János

Keressük a zöld villamost

Ha régi fotót őriz a szegedi Széchenyi téri, „zöld villamos"-nak elkeresztelt közvécéről, vagy más érdekességről osztaná meg emlékeit, keresse Dombai Tünde újságírót a [email protected] e-mail-címen vagy a 06-30/830-6459-es telefonszámon!

Olvasónk édesanyját, Lévai Annát is úgy ismerte meg az édesapja, hogy a fiatal lány illatszerésznek tanult a belvárosban, és mindennap ott járt el az üzlet előtt. Végül egy pár lettek; az asszony a régi Hungária felől nyitott illatszertárt, a férje maradt a sarok túloldalán a papírkereskedésben. Egy-egy kisegítőnél nem volt több személyzetük. Az épülettömb másik sarkán, ahol most fitneszterem található, könyvkötészetet rendeztek be.

Lakást pedig a régi Sajtóház helyén, a mai ügyészség épületében vettek maguknak. Azt tervezték, megveszik az illatszertár fölötti lakást is, összenyitják az üzlettel, és Felsővárosi Kisáruház lesz belőle.

A tündérmese nem tartott sokáig. A második világháború után az államosításkor csak a két sötétkék köpenyüket vihették magukkal.

– Büszke vagyok rá, hogy az én apukám minden helyzetből felállt – teszi hozzá Anikó. – Rövid időre a Kárász utcai állami papírboltnak lett az üzletvezetője, de nem bírta a kötöttségeket. Végül a Széchenyi tér 15.-ben, a mai élelmiszerbolt helyén nyitott egy kisebb papír- és írószerüzletet. Amikor azt is elvették, akkor zuhant maga alá igazán, mégis talpra állt. Vett otthonra egy kötőgépet, és fürdőruhákat, pulóvereket kötött.

Varga Istvánné Anikó édesanyja a Stefánián lévő illatszertár kirakata előtt.

Mivel mindenképpen papír-írószer kereskedő akart maradni, nagy nehezen megszerzett egy kis üzletet a Horváth Mihály utcai Fáklya mozi mellett. Megérezte a változás szelét, ezért töltőtolljavításba is kezdett. Amikor onnan is el kellett vinnie az üzletét, szemben, az órás helyén dolgozott tovább. Megtanult golyóstollat, sőt – elsőként Szegeden – gázöngyújtót tölteni. 1990-es haláláig dolgozott. Anyukám a Kárász utcai népművészeti boltot vezette, ő 1982-ig élt.