A teátrumban dolgozó asztalosok ha kell, hajóácsok is; a lakatosokkal pedig előfordulhat, hogy rakétakilövő állomás építésére kapnak megbízást. Az operatársulat sokoldalú művésze, Vajda Júlia gyűrűn forogva és fekete lakk bőrszerkóban, láncokkal, korbáccsal a kezében is énekelt már. Ilyen sztorikat hallhatott a Szegedi Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola száz szakközépiskolás, szakiskolás diákja, amikor Gyüdi Sándor főigazgató kalauzolásával kis túlzással a pincétől a padlásig bejárta a Szegedi Nemzeti Színházat.
– Nem ritka eset, hogy diákcsoportok jönnek hozzánk, a mostani látogatásnak mégis volt különlegessége: a Móravárosi iskola témanapot tartott nálunk. A középiskola profiljával is összefügg ez a dolog, hiszen ott sokféle szakmára képeznek diákokat, a színház pedig nemcsak színészekből, énekesekből és táncosokból áll, hanem itt is rengeteg olyan munkavállaló dolgozik, aki valamilyen speciális szakma képviselője.
A műhelyeinkben lakatosok, asztalosok, kárpitosok dolgoznak, vannak varrónőink, fodrászaink. Az iskola diákjainak nemcsak úgy szerettem volna megmutatni a színházat mint a kultúra egyik fontos helyszínét és a város egyik legszebb épületét, hanem mint a különleges szakmák „gyűjtőhelyét” is. A leghagyományosabb szakmák művelői számára is sok élményt jelenthet a változatos, kihívásokkal teli színházi munka – mondta Gyüdi Sándor, aki valóságos show-műsort adott a diákoknak. Elárulta: Európa-szerte 48 olyan színház működik, amit a szegedihez hasonlóan a neves bécsi tervezőiroda, a Fellner és Helmer tervei alapján építettek. Ezek még az ősszel egyesületbe tömörülnek.
 |
| Gyüdi Sándor kalauzolta a diákokat a világot jelentő deszkákon. Fotó: Frank Yvette |
A jövő szakemberei – leendő asztalosok, női szabók, hegesztők, festők, fodrászok, kőművesek, gépészek, villany- és központifűtés-szerelők, szépészetet, rendészetet tanulók – a L’art pour l’art elnevezésű program részeként ismerkedtek a színházzal. Még a direktor szerint „horrornak is beillő” Verdi-opera, a Macbeth zongorás próbáján is részt vehettek, amit Galgóczy Judit rendező és Pál Tamás karmester vezetett.
A szépészetet tanuló két tininek, Nacsa Szintiának és Kiss Adriennek a színpadtechnika és a kulisszák mögötti világ tűnt a legérdekesebbnek. A rendész osztályba járó Bálint Dánielnek annyira megtetszett, amit látott, hogy azt mondta lapunknak: szívesen dolgozna a színházban. Igaz, őt nem a portások munkája, hanem a hangtechnika varázsolta el.
