Délmagyar logó

2019. 06. 17. hétfő - Laura, Alida 20°C | 28°C Még több cikk.

100 éve írtuk: Tág tér nyílott a kalmározásnak - Szivar, cigaretta, dohány a szegedi szabadkereskedelemben

Érdemes fellapozni a 109 éves Délmagyarország archívumát, a régi cikkekből nemcsak hely- és kultúrtörténeti érdekességeket tudhatunk meg, hanem gyakran azt is, hogyan gondolkodtak elődeink. Sorozatunkban 50 és 100 évvel ezelőtti lapszámainkból adunk közre érdekes írásokat.
Épp száz éve, 1919. május 22-én Szivar, cigaretta, dohány a szegedi szabadkereskedelemben címmel jelent meg a Délmagyarországban az alábbi írás.

A dohánygyárban feldolgozott szivarokat tudvalevően dr. Dettre János kormányzóbiztos kiosztatta elárusítás végett a trafikosok között, hogy a városnak valami jövedelmet biztosítson akkori szorult anyagi helyzetében, hogy ne mondjuk, pillanatnyi pénzzavarában, amely állandóan fenyeget. A szivarokat, bár fölemelt árban árusították, egy-kettőre elárusították. A trafikosokat nyomatékosan figyelmeztették az áru elrejtésével járó veszedelmekre, s ők, akik úgyszólván az egész nyilvánosság ellenőrzése alatt állottak, hamarosan kiárusították az egész készletet, félve az esetleges büntetéstől.

A dohányárusok helyett azonban mások raktak zsebre tekintélyes hasznokat. Tág tér nyílott ismét a kalmározásnak és a lánckereskedelemnek. Olyanok is, akik nemcsak, hogy nem kereskedők, de a kereskedői foglalkozástól is teljesen távol állanak, és akik legjobban szidták az árdrágítókat, most ezerszámra vásárolták össze a szivarokat – továbbeladás végett. Százakat kerestek egyetlen üzleten. Eladták ügynököknek, akik a szivart kicsempészték a megszállási vonalon alulra és fölülre. A szivart kétszeres, háromszoros, négyszeres áron adták el ezek az ügynökök Budapesten, Félegyházán, Cegléden, lent pedig Szabadkán és Temesvárott. A készletet bámulatos gyorsasággal vitték szét az országban, úgyhogy, ami itthon maradt, s amennyiben még árdrágítók útján forgalomba kerül, csak a budapesti áron kapható.

A dohánygyárnak van még dohánykészlete, s a város a földolgozandó szivarmennyiséget ismét elárusíthatná, mert hiszen elég haszonnal járna rá nézve ez az üzlet; de nem volna ajánlatos egyszerre akkora szivarkészletet a piacra vetni, mint a múltkoriban történt. A városnak olyanformán kellene eljárnia jelen súlyos anyagi helyzetében, a kormánytól s a forgalomtól való elzártságában, mintha az övé volna a dohánymonopólium. Ámbár, igaz, hogy monopóliumról most nem lehet szó, ha a valóságos állapotot tekintjük. A piacon nyíltan árusítják a leveles, a fölvágott dohányt s a kész cigarettát. Hogy ebben a cigarettában csakugyan dohány van-e, azt még nem vizsgálta meg a városi vegyvizsgáló állomás (ha ugyan ez az intézmény életben van még, szegény). Bizonyos, hogy a piacon olcsón, csak húsz fillérért árusítják a cigarettát. Vegyi sajátosságai: 1. hogy az égést táplálja ugyan, de maga rosszul ég, 2. hogy a füstje sötétszürke színű s olyasféle szagú, mint az égő chitin, minélfogva nem alaptalanul lehet föltételezni, hogy állati anyagokat (tollat, hajat vagy körömreszeléket) is kevernek belé.

A kávéházakban is lehet kapni, hál’ istennek, cigarettát a főúrnál. S a piaci és a kávéházi csinált cigaretta közt az a különbség, hogy az utóbbi darabonként nem húsz, hanem harminc fillér. De van trafikcigaretta is. Persze nem a trafikokban, hanem a szegedi szabadkereskedelemben, a mozik előtt, az újságárusoknál, s természetesen a főúrnál. Az utcán 20-30 fillérért árusítják a Király cigarettát, s most nagyon keresett, kedvelt fajta, körülbelül olyan ínyenc finomság, mint amilyen valamikor az Egyiptomból importált Hyksos vagy Rhamses volt. A Király cigaretta, amelyet a neve nem tett népszerűtlenebbé, különösen finom akkor, ha a kávéházban árulja a főúr. Akkor tudniillik felszökik az ára 40 fillérre.

Hölgyet, Memphist, Stambult, erős boszniai cigarettát is lehet vásárolni a szabadkereskedelemben 50 fillértől fölfelé darabonként. A trafikcigarettát Temesvárról hozzák, mert az ottani dohánygyár állandóan üzemben van, s csak cigarettákat készít. A város, azt hisszük, jövedelemszerzés céljából kihasználhatná a konjunktúrát. A szegedi dohánygyár szivarral látná el a város nagy szükségletét, mert dohányt azután is lehetne szerezni, ha a gyár készlete elfogy. Cigarettát maga a város vásárolhatna Temesvártól, esetleg csere útján, úgy, hogy szivart adna cigarettáért. Szakértővel nem tárgyaltunk erről az ügyről, de a pénzügyigazgatóság és a dohánygyár vezetőségei talán foglalkozhatnának vele. Hiszen sok ember biztosítottabb legitim keresetéről s a közönség érdekeiről is szó van, mert még mindig nem lehet tudni, miből fizetik a pénzügyi és a dohánygyári tisztviselőket a jövő hónapokra, azonkívül az árdrágítást valamiképpen enyhíteni kellene a dohánykereskedésben is.

Az 1885-ben alapított szegedi dohánygyár a város egyik legnagyobb ipari üzemévé vált, fénykorában hétszáz dolgozója volt. 70 évvel ezelőtt zárták be, ruhagyár létesült a helyén.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyelőre nem újítja fel a város a 46. gyalogezred emlékművét

Egyelőre nem újítja fel a város a 46. gyalogezred emlékművét
Megkerestük az önkormányzatot, hogy mi lesz így az igen elhanyagolt emlékmű sorsa, kérdésünkre… Tovább olvasom