Újra babát vállaltak 10 évvel a tragédia után

Nyáron a kis Gergő érkezésével ötfősre bővült a szentesi Földi család. Tíz év elteltével most ismét három gyermekük van. Annak idején elveszítették az alig pár órát élt másik kisfiukat, Zsoltikát. Akkor megírtuk: 2005 nyarán Földi Zsoltné Ilona a várandóssága 28. hetében ikerbabáknak adott életet. A kicsik még az anyaméhben vírusfertőzést kaptak, a kisfiú légzési nehézséggel is küzdött, nem sokkal születése után meghalt, a kislány, Tünde Jázmin hosszú kórházi kezelés után térhetett haza.

– Június 24-én van Jázmin születésnapja, most lett tízéves. Mi azonban nem aznap tartjuk, ezt vele is megbeszéltük, érti, hogy miért. Tíz éve azon a napon én elvesztettem egy gyermeket, soha nem tudnék aznap ünnepelni – idézte fel Ilona.

„Élt 7 hónapot"

Akkoriban sokan támogatták őket, mások nem könnyítették meg a gyász feldolgozását. Értetlenkedtek, miért temetik el „rendesen" a babát, miért nem hagyták, hogy a kórház intézze az ilyenkor szokásos eljárást, és miért nem próbálják egyszerűen elfelejteni. Azt vésették a kicsi sírkövére: „élt 7 hónapot", hiszen ennyi ideig volt része a mindennapjaiknak. Más azt nehezményezte, miért nem a kis Jázmin világra jöttének napján ünneplik a születésnapot.

Gergő érkezésével lett teljes a szentesi Földi család Fotó: Králik Emese

Jázminnak aranyból van a szíve

Földiék a kezdetektől fogva augusztus 21-én vágják fel a szülinapi tortát. Ez volt ugyanis az a nap, amikor a szegedi klinikán ápolt aprócska kislányról végre úgy érezte: talán életben marad majd, árulta el Ilona. A kezelés után októberben hozhatták haza, hosszú fejlesztés következett, a világhírű, Dévény-módszeren alapuló tornára hordták Jázmint, ami az édesanya szerint sokat segített rajta. A rávalót többnyire maguknak kellett kigazdálkodni.

Igazságtalan, tette hozzá Zsolt, az édesapa, hogy míg az önpusztító életmódot folytató felnőttek segítésére nagyságrendekkel többet költ az állam, az ilyen apró emberek támogatására nem nagyon jut. A lányka ma már negyedik osztályos, a koraszülöttségből adódóan vannak olyan tantárgyak, amelyek nehezen mennek neki, a művészetekhez viszont kitűnő az érzéke. Gyönyörű a hangja, zongorázni tanul, kézműves-foglalkozásokra jár. – És ami a legfontosabb: aranyból van a szíve – mosolygott az anyuka.

Kata, a pótanyuka

A nagyobb nővér, a most 16 éves Kata ma sem tud könnyek nélkül beszélni a tíz évvel ezelőtt történtekről. Bár még kicsi volt, átérezte a szülei fájdalmát. – Láttam anyát és apát, hogy mindjárt összetörnek. A legrosszabb talán az volt, hogy a koromnál fogva még megfogalmazni sem tudtam a bánatomat – emlékezett vissza. Ő ma Szegedre jár a Vántus-szakközépiskolába, fagottozik, méghozzá olyan sikerrel, hogy játszhat az egyetemisták zenekarában. Pótanyukája a július 13-án született Gergőnek, tudatta büszkén az édesanyja. A történtek miatt az édesapában volt némi félsz, de győzött a női szakasz. Zsolt végül beadta a derekát, és vállalták az újabb gyermeket. Gergő érkezése nagy öröm volt, ma már büszkén mondja: a fiúcska lesz az ő igazi segítsége a kis gazdaságukban tartott bikák körül.

– Pár héttel a császáros szülés után engem megoperáltak vakbéllel. Amíg kórházban voltam, a család minden tagja csatasorba állt, Kata is etette, fürdette, pelenkázta a babát. Jót nevettem, mikor hazaértem egy pénteki napon. Le volt eresztve az összes redőny, éjszakai sötétség volt a házban. Az elcsigázott család így intett: „Pszt! Most kell egy-két órát aludni, mert mindjárt ordít!" – kacagott az emléken. – Ha már egyszer úgy tervezte a sors, hogy három gyermekünk legyen, hát legyen úgy – indokolta döntésüket Ilona.