Több száz tonnányi hal fogy karácsonykor

Az előttünk álló napok másról sem szólnak, mint a sorban ál­lásról. Előbb a halért, majd a kényelmesek és gasztronómiai­lag kevésbé pallérozottak a halászléért, majd a boltban a későn ébredők ajándékért, szaloncukorért, végül az év utolsó napjaiban virsliért, pezsgőért és bizonyos pirotechnikai eszközökért. 

Nem úsznak a munkában 

Mi a fehértói halgazdaságnál, a Szegedfish Kft.-nél kezdtük volna a sorban állást, de dél­előtt tíz óra után nem sokkal már majdnem elfogyott a sor. Lévai Tibor is nyugodtan sétált vissza a korábban megvásárolt, megtisztított halért. 

– Azt mondták, másfél óra, amit várnom kell. Vártam fél órát, azt hiszem, kész lesz – mondta, és szerencséjére így is lett. Még nem úsznak a munkában az elárusítóhelyen és a tisztítóban sem. 

Egy óra alatt kész

Lévai Tibor egy három és fél kilós pontyot és egy egy kiló hetven dekás harcsát vásárolt. Halászlét készít majd, a harcsát kirántja. 

– Horgász vagyok, általában megfogom magamnak, de most nem tudtunk halat fogni a haverommal, pedig ő nagy horgász, sokat jár ki, de még neki sem sikerült. Igazából a pucolással telik el az idő, azért csináltattam itt. Otthon kifilézem, megfőzöm az alaplevet, lefagyasztom, 24-­én meg egy óra alatt megvagyok a halászlével – tette hozzá. 

A régi szép idők

Az elárusítóhelyen összeszokott brigád dolgozik. Odabent kellemes a hőmérséklet, hősugárzó ontja a meleget. A pénzt Szabó Erzsébet kezeli, most ment nyug­­díjba negyven év után. Míg egy­­más után üti be a tételeket, rövid nosztalgiázásra is marad ideje. Elmesélte, hogy amikor még nem volt meg ez az elárusítóhely, kint a téli medencéknél felállított sátorból árultak, busszal, taxival jöttek a vásárlók Szerbiából a halért. 

– A régi szép idők. Azért volt jó, mert akkor még fiatal voltam – viccelődött Erzsébet, majd elmondta, a nagy rohamot a következő napokban vár­­ják.