„A megnyílót elzárja roppant távolság...”

A Halál kilovagolt Perzsiából című regény harminckilenc évet élt írója, Hajnóczy Péter mindössze kilenc doboznyi írói hagyatékát a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtár őrzi, a Szegedi Tudományegyetemen működő Hajnóczy Hagyatékgondozó Műhely tagjai kezelik, Cserjés Katalin nyugalmazott egyetemi docens irányításával. Tizenegy évnyi kutatómunkát sűrít egybe a tavaly ősszel megjelent ’Bajnok című kötet: felsorakoztatva a jórészt megsárgult lapokon, spirálfüzetekben fennmaradt írói szövegeket. Kommentárokkal, tanulmányokkal, levelekkel, háttér-dokumentumokkal és kutatói gondolatokkal kiegészítve. A fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeumban „A megnyílót elzárja roppant távolság…” címmel tartott kötetismertetőn mutatkozott be a csapat néhány tagja. 

A soha nem sejthető 

– A hagyatékban fennmaradt kék spirálfüzetek némelyikében csupán pár sor áll, míg néhányuk teljesen teleírt a szerző. Ám valamennyi egy emberi élet és gondolkodás lenyomata. Hajnóczy Péter különféle színeket is használva rója füzeteit, olykor önkéntelennek tűnő geometrikus rajzokkal mozdítja meg lapjait. Alig valahol egy-egy személyes, életrajzi elem, füzeteiben a gondolkodás térformái jelennek meg. Rendkívüli, újra és újra-olvasásra ösztönző bajnoknak tartom Őt magát is, aki mindig más oldalát mutatja a valóságnak. Különleges, szövegeiben örökké kísérletező, érzékeny alkat, mintha nem is olvasóinak írna mérhetetlen elszántságával, hanem egy kivetített belső dialógust vetne papírra. Kiszámíthatatlan és megtervezhetetlen történeteinek iránya, néhol szinte sejthetetlen a ránk váró fordulat. Kísérleti szövegei nem egyszer felzaklatóak, első olvasásra akár kuszának, értelmezhetetlenek tűnnek, ám az újraolvasás során mindig előbukkan egy még ismeretlen világ. Olykor, mint egy megnyíló seb, tárul elő egy-egy rémkép, szürreális motívum – hangsúlyozta Cserjés Katalin, a kötet szerzője, szerkesztője a magyar irodalom ellentmondásosan értékelt írójáról szólva. 

A halál... 

Hajnóczy legterjedelmesebb és egyben legismertebb műve az először 1979-ben megjelent A halál kilovagolt Perzsiából című kisregénye. Az alaptörténet egy alkoholista író egyedül töltött délutánja, amikor feleségét várva harcol az alkohol csábításával. A főhős küzd múltja és személyisége széteső darabjai­ért. Bel­ső monológja helyzet­elemzés, amelyben a hős, kívülről pillantva önmagára, elemző tárgyilagossággal rögzíti az al­­koholfüggőség, a szenvedély és szenvedés különböző fázisait. Szinte filmszerűen pörgetve, vágva meg az idősíkokat és eseményeket. 

– Hajnóczy kézjegyeinek egyike a szenvtelenség, amellyel végtelenül provokatív, olykor már-már pimasz prózát teremt. Hiába érzem, hogy szikár realizmusa valószerű, miközben a megjelenített életkép, például a kommunista diktatúra időszaka, vagy csupán az emberi viszonyok kettősségének emlegetése szinte követelné, hogy valamiféle érzés, indulat megjelenjen a szövegben. Ott is van az, odalent, a szövegmélyben, olykor áttörve a szikárság burkait, akár a vallomás erejével. Feszített a Hajnóczy-szövegek olvasása, mert mindenekelőtt az olvasóban, a be­­fogadáskor jönnek létre az érzések – fogalmazott Hoványi Márton PhD, az ELTE TÓK adjunktusa, a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely vezető tagja saját Hajnóczy szövegélményeiről. 

Félpályán találkozva 

A ’Bajnok című kötet izgalmas pont­­jai Hajnóczy egykori barátja, Dobai Péter költő, író, dramaturg, a Balázs Béla Filmstúdió forgató­könyvírójának levelei, illetve a fiatalon elhunyt szerző írásaihoz fűzött kommentárjai. 

Dobai Péter személyes megélései, régi emlékei és viszonya Hajnóczyhoz izgalmas ellenpontot képviselnek a Cserjés Katalinnal folytatott „párbeszé­dekben”, a személyes emlék, erős valóságjelenet már-már megnyitni látszik a múlt kútjait. Többféle nézőpontból tekinthetünk így Hajnóczy írásaira, személyiségé­­re, illetve a mindkettejükben ott feszülő ellentmondásokra. Hajnóczy „a félpályán találkozott a rá váró sorssal, illetve az akkori társadalmi «elvárásokkal»: épp annyira Ő áldozta fel önmagát, mint amennyire áldozata lett annak a lélekvesztő politikai re­­zsimnek. Talán lehetett volna H. P. egy kicsit lojálisabb önmagához, akkor talán még ma is közöttünk «sétálna» a ma is létező, élesített, időzített aknamezőkön…” – írta Dobai Péter a Tányéraknák című íráshoz fűzött, a kötetben is szereplő levelében. Később pedig: „Hajnóczy mindenkor önkéntes «partnere» volt tulajdon végzetének. S.O.S. jeleket soha senkinek nem adott. Általában zord ke­­délyét sokszor frenetikus, mély lét-humor váltotta fel” – olvasható még az egykori barát, Dobai Péter jellemzésében. 

Lesüllyednek

„Fogalmam sincs, mikor és hogyan jutottam végül Hajnóczyhoz. Vannak az életnek olyan sorsfordító, erős pillanatai, döntései, amelyek mindent megváltoztatnak maguk körül, mégis, a döntés részletei hirtelen és örökre lesüllyednek a tudatmélybe. Most azt mondanám (vagy hinném), hogy hirtelen megláttam a könyvespolcon a mustársárga Hajnóczy-összest, az 1982-es kiadást, melynek fekete borítója már rég hiányzott a kötetről. [...] S azután Hajnóczy életre szóló kísérőm maradt….” – erről az emlékről még a kötet első oldalain vall a hagyatékot húsz éve gondozó Cserjés Katalin. Ahogy egy beszélgetésünk alkalmával megfogalmazta: olyan életművet keresett, amellyel megalkuvás nélkül azonosulhat, és olyan méretű, hogy képes az összes szöveget átérni memóriával. – Nehezen elmesélhető, miféle hozadékokkal járt ez a munka. 

A hagyaték mint az emlékezet tere, a megdolgozott lapok, amelyeken mintha Hajnóczy arcmása, lélegzetvétele ütne vissza. Azt kérdezték tőlem egy korábbi beszélgetésben, hogy az irodalmi emlékezetben, sőt kánonban hol foglal helyet Hajnóczy Péter munkássága. Ezt így aligha tudnám vagy akarnám megfogalmazni, de bízom benne, hogy a Hajnóczy-műhely kutatásai nyomán sokan (újra) kézbe veszik felzaklató szövegeit, élő, eleven anyaggá varázsolva a betűket a holt lapokon. 

„Feszített a Hajnóczy-szövegek olvasása, mert mindenekelőtt az olvasóban jönnek létre az érzések” – Hoványi Márton adjunktus és Cserjés Katalin nyugalmazott egyetemi docens a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Nyugtalan szelleme

„Az írásmód sietős, türelmetlen, hadaró és vágásos, míg másutt kiszámíthatatlan mód túlbeszélt apróságokat részletez. Nem először látunk efféle szerkezetet vagy narrációt a hagyatéki darabokban, de nem érdemes e darabok esetleges gyengeségével érvelni, mert a korább­ról ismert nagyszövegek is használják fenti türelmetlen, egyensúlytalan írásmódot. Nem pont az nyugtalanító, amiről a szöveg szólni kíván, bár tagadhatatlanul az is. Ellenben az nyugtalan, aki írja a novella sorait. Hajnóczy, s az ő nyugtalan szelleme költözik át fokról fokra olvasójába is” – fűzi Cserjés Katalin a Földoldozás című hagyatéki szöveghez. 

A Műhely a PIM-ben

Petőfi Irodalmi Múzeum kitűnő feltételeket biztosító rendezvényén a Haj­nóczy-műhely széles spektruma képviseltette magát. Cserjés Katalinnal Hoványi Márton PhD, az ELTE TÓK adjunktusa, a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely vezető tagja beszélgetett. Németh Zsófia szegedi PhD-hallgató egy, Az elkülönítő szövegvilágához (amelynek feltárása a nagyszerű munkatárs, a korán elhunyt Nagy Tamás jogszociológus érdeme) kapcsolódó másik hagyatékot, Szépvölgyi Aliz intapusztai ápolt írói munkásságát mutatta be. A szövegeket Mészáros Ágoston színművésznek tolmácsolta. Malya Attila festőművész, a kötet borítójának készítője videókon mutatkozott be. Ludmán Katalin a hagyaték digitalizálási munkálatait ismertette. Rácz Lőrinc világítástervező felejthetetlen kiselőadása A parancs sötétjéhez és hangjaihoz. Kancsó Luca kortárstánc-művész záró előadásában a Gyűrűk című emblematikus szöveghez kapcsolta mozgásasszociációit. Édesapja, dr. Kancsó János a Műhely mentora, a kötet szerkesztője.