A nyugalom, a békés környezet és a csend megfizethetetlen

 Lefényképezted Palit? 

– kérdezte vendéglátónk, a 45 éves Pap János Török János fotóskollégámtól, mikor megérkezett a szomszédos majorból. Pali, a szamár békésen legelészett és közben egyre közelebb jött hozzánk. Tanyája udvarán festői rendetlenségben, illetve rendben sorakoztak a traktorok, a különböző gépek, szénabálák, az istállóban és előtte az elkerített részen 35-40 szarvasmarha. 
 

Borjú és munka 
 

 Reggel kisborjú született 

– közölte János, és kisvártatva már ölben hozta, hogy megmutassa, az anyja is vele tartott, lehet, hogy féltette. Megjegyezte, hogy a Panni nevű tehénre bárki ráülhet, minket is biztatott próbáljuk ki, a gyerekei rendszeresen megtették. 

Valószínűleg nem tudja, hogy nem ló... 

– mondta viccesen. A Múmia becenevű tehén pedig 18 éves és 16 borjat ellett, megbecsülésből, hálából nem adta és nem is adja le vágóba. 
 

Szép házat építettem Balástyán, de 15 éve élek és dolgozok itt az év 365 napján, és általában itt is alszom. Ebben a romosnak tűnő épületben minden megtalálható, ami számomra szükséges: konyha, fürdőszoba káddal és illemhellyel, televízió, ágy, asztal, szék és fűtés. Kelkáposztát, karfiolt és kukoricát termesztek, most váltok fűszerpaprikára, mert a kelkáposztának 15 éve szinte ugyanaz az ára. Hogy mi hiányzik? Az eső, de az nagyon!

 – jelentette ki Pap János. Sok szakmában kipróbálta magát, például volt kútfúró, dolgozott halastónál és fakitermelésen, hogy csak párat említsünk. A nap a munkával hamar eltelik, ottjártunkkor vágott kelkáposztát, fóliát vásárolt, amit majd felállít, megtárcsázta és rotátorozta a helyét. 

A jószágok reggel és este kapnak abrakot, és János szinte egyfolytában traktoron ül. 
 

Madarak 
 

 A Kiskunsági Nemzeti Park mostani tájegységvezetőjével, Tajti Lászlóval együtt Pusztaszeren nőttem fel, ezért nagyon figyelek a környező madárvilágra, a környékemre költöző szárnyasokra, a ludakra, a partifecskékre, a szalakótákra és még sorolhatnám. Van vidrám is, már legalább 100 ezer forintomat megevett, csak egyszer lássam meg… 

– mondta sokat sejtetően. A szomszédos, egykori tsz-majorban Kotroczó György él feleségével, Tóth Annával. 
 

Marhatartás 
 

 A tanyát, a majort 1996-ban vásároltuk és 1997-től szarvas­marhákat tartottunk, a tej miatt. Az árak úgy alakultak, hogy 2006-ban megszüntettük ezt a tevékenységet, 2008-ra eladtunk minden állatot és ideköltöztünk Szegedről. A magas belterű épületet jelentősen átalakítottuk, tulajdonképpen csak a külső falakat hagytuk meg. Itt élünk és jól élünk 

– elevenítette fel György. Párja annyit tett hozzá, hogy férje segítségével annak idején 3 megyében 29 tejes vállalkozás indult, ebből mára talán egy maradt állva. 

 Ezt az ágazatot teljesen tönkretették, lenullázták 

– jelentették ki. 
 

 Csend van, nyugalom és jó levegő. Jó hazajönni, az ember elfelejti a városi zsúfoltságot, az állandó zajt 

– mondta mosolyogva kávéfőzés közben a megyeszékhelyen dolgozó Anna. Mára a már citált 50 szarvasmarhából nem maradt egy se, az állatvilágot a befogadott kutya, Vagány – a kávéillatra megjelent, mert olyankor neki mindig jár keksz – és két macska jelenti, illetve Kotroczó György barátja az ő birtokukon tartja és neveli struccait. 
 

Szegedről a tanyára 
 

Világéletemben Szegeden éltem, ott nevelkedtem, nőttem fel, belvárosi létemre fogtam bele a szarvasmarha-tenyésztésbe. Mikor ezt annak idején az ismerőseim és barátaim megtudták, azt mondták, hülye vagyok. Nem lett igazuk, jövedelmező vállalkozás volt, más körülmények miatt hagytam abba 

– árulta el Kotroczó György. Meggyőződése, hogy a mai fiatalok nem éreznék jól magukat, nem boldogulnának tanyán, a legtöbbjüknek idegen ez az élet, az állatokkal, növényekkel való törődés. Ottjártunkkor kezdték kifúrni 25 gyümölcsfa helyét. 
 

Nem hiányzik a város 
 

 Pedig könnyű megszokni. Minden modern kori technika és vívmány, az internettől a mikrón át a televízióig, a minden igényt kielégítő lakrész és fürdőszoba megtalálható a majorunkban, kiegészülve a már említett csenddel, nyugalommal és madárcsicsergéssel, a békével, a természet békéjével. De ezt elmesélni lehetetlen, ki kell próbálni 

– vélekedett György és Anna, hozzátéve: nekik már nem hiányzik a város.