19°CDon Pepe - nem csak pizzát kóstoltunk
2012.01.03. 14:12:36
Egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy a szegedi Don Pepe, amely egy nagy áruház földszintjén bújik meg, azt hirdeti magáról az interneten, hogy pizzéria.
Mi más volna, ha egyszer egy országos hálózat része? Csakhogy a szegedi egység több egy átlagos pizzériánál: étteremnek is nevezhetnénk. Meglehet, a legtöbben a kedvelt olasz eledelért ragadják meg a kilincset, ám benn, a helyiségben akár módosíthatnak is a terveiken, ha megpillantják az étlapot. Azon ugyanis levesek is sorakoznak, sőt egyéb meleg ételek is. Mi tagadás, pizzára fájt a fogunk, de csakhamar átéltük az „újratervezés" gasztro-GPS-es élményét: a pizzakínálaton lazán átsiklottunk, és jó szokásunkhoz híven a leveseknél vetettünk horgonyt. Első lendületből tanyai bablevesre és - gondolván az újévi szerencsénkre - lencsegulyásra szavaztunk. Egyiket sem bántuk meg, és nemcsak az adag nagysága miatt. A túlhevítettség eleinte zavaró volt, ám pár vánszorgó perc múlva kellően hűlt, és végre elárasztottak bennünket a hőn várt ízek. A lencsegulyásból nem spórolták ki a névadó alapanyagot, bár a hússal takarékosan bántak. Hiányérzetünket azonban kompenzálta a szemnek is tetszetős összhatás, amely - az utóbbi időben fogyasztott hasonló eledeleket figyelembe véve - mindenképp a jobbak közé tornázta fel ezt a pepés ételkészítményt. A bablevesben az alapanyag, a füstölt tarja, a csipetke, a sárgarépa és a fokhagyma remek, étvágygerjesztő ízben egyesült. Egytálételként akár főfogásnak is megtette volna.
 |
Míg vártunk a második fogásokra, a Bugaci fantázianevű pizzánkra és a háromhúsos tésztára, volt időnk szemügyre venni a helyiséget, amely - valószínűleg a bevezetőnkben említett áruház forgalmának is köszönhetően - nem kongott az ürességtől: majdnem mindegyik asztalnál étkeztek vendégek. Az egykori ötletgazdát, aki kitalálta az áruházzal közös átjáró ajtót, minden bizonnyal igazolta az idő. A helyiség egyébként tiszta, emberléptékű, hatalmas ablakokon árad be a fény. Csak a vasszékek árnyalták némileg a meleg hangulatról szőtt álmainkat. Már a belépéskor szorítottunk azért, hogy kedves, nyílt pincért fogjunk ki, de a sors ezúttal mostohán bánt velünk: az egység felszolgálónőjét nem találtuk mosolygós kedvében. Ettől függetlenül a korrektségéhez nem fért kétség. A 32 centiméter átmérőjű Bugaci pizza voltaképp egy csirkemájas, ragus, sajttal és hagymával gazdagon meghintett étek, amely az erős zöldpaprikától izmos löketet ad a száj lágyabb részeinek, a nyelvnek nemkülönben. Szerencsére ásványvizes hűtésről idejében gondoskodtunk. Az ízét pikánsnak, izgalmasnak ítéltük, és ha előtte nem kanalaztuk volna ki az utolsó cseppig a levesünket, egy falatot sem hagyunk a tányéron, ám férfiasan bevalljuk, az adag kifogott rajtunk. A felét kértük becsomagolni. A visszafogott pincérnő készséggel tette a dolgát, és még váratlanul kérdezett is: ízlett-e a leves? Ó, hogyne! De továbbra is mindhiába vártuk azt az icipici mosolyt, amely ünneplőbe öltöztette volna éttermi hangulatunkat.
A háromhúsos tésztában bélszín, csirkemell, sertéskaraj kacérkodott egymással. A gusztára szelt csíkok ízletesek voltak, ám szinte keresgélni kellett a tészták között a matériát. Csínján bántak a húsfalatokkal. Kár. A levesekért, a pizzáért, a szószért és a tésztáért, illetve két ásványvízért 4540 forintot fizettünk.
Az étterem értékelése
Konyha: a levesek és a pizza jól vizsgázott 8 pont (értékelés 1-10-ig). Minden egyéb (miliő, kiszolgálás, hangulat): a felszolgálónő mondhatni hivatalosan viselkedett 7 pont.
14 hozzászólás
azbest
2012.01.06. 20:11:43 
