Az Eb sztárjai és betlizői

A sztárok:

DAVID VILLA

Tudtuk róla, hogy kiváló csatár, hiszen a Valenciában is remekelt. És az Európa-bajnokságon igazolja, valóban kiváló adottságokkal megáldott játékos. Kezdte az oroszok elleni első meccsen egy mesterhármassal, majd eldöntötte a svédek elleni mérkőzést, aztán pihent egyet, az olaszok elleni negyeddöntőben pedig állandó infarktus közeli helyzetben tartotta a védőket. Hol zseniálisan passzolt, hol lőtt – az olasz kaput például a legtöbbször a mezőnyben, összesen ötször vette tűz alá –, de ha kellett, agresszívan letámadott, sőt szabálytalankodott is – ebben is a „legjobb" volt hat elkövetett faulttal. Nem mellékesen az Eb gólszerzőlistájának éllovasa négy találattal. Ehhez a négy meccsen tizenhat lövés elég volt neki, azaz átlagban minden negyedik próbálkozása után a labda a hálóban köt ki.

ANDREJ ARSAVIN

Most már értjük, kétmeccses eltiltása ellenére miért ragaszkodott hozzá az orosz válogatott szövetségi kapitánya, Guus Hiddink. Úgy volt vele, ha az első két csoportmeccs után még marad esély, jól jöhet a segítsége. Jól jött. A Zenit támadó középpályása csak nézte a spanyolok oktatójátékát, majd a görögök elleni szenvedéses sikert, aztán a svédek ellen beállt, gólt szerzett, és ugyanezt tette a hollandokkal szemben is. Tíz lövés, ebből hat kaput fogott, és két gól született – statisztikai mutatói hatékonyságról árulkodnak. Villához hasonlóan pedig az ő mérkőzésenkénti gólátlaga is egyes.

MICHAEL BALLACK

A németek „csékája" a középpálya középső részének bármelyik posztján képes világklasszis produkcióra. Ezt pedig ezen az Eb-n tökéletesen igazolja. A mélységből irányítók közül az egyik, ha nem a legjobb. Amíg Podolski felelt a gólokért, ő a háttérben maradt, ment a szekér nélküle is. Aztán az osztrákok és a portugálok ellen már ő maga is odaért a kapu elé. Előbb hatalmas szabadrúgásgólja, majd szabálytalanság után elért találata miatt ünnepelhették a társak. Az ő kiegyensúlyozott teljesítménye révén emlegetik már úgy a német csapatot, mint az Eb első számú esélyesét.

Akinek ment és akinek nem: Ballack és Ronaldo egymás ellen
És a betlizők:

LUCA TONI

Egyszerűen hihetetlen volt látni, ahogy csetlett-botlott. Szegény. Az Európa-bajnokság alatt tizenhatszor próbálkozott kapura lövéssel – eredmény, azaz gól nélkül maradt. Ha ezen esemény után akarná valaki leigazolni, maximum Svájcból, esetleg Ausztriából volna kérője, oda is csak kölcsönbe. Merthogy semelyik csapat nem fizetne ki érte pénzt, nemhogy egy Bayern München szintű együttes. Nem az ő Eb-je volt ez, mint ahogy nem is az olaszoké. Gólínségben szenvedő támadójuk meghatározta a sorsukat.

CRISTIANO RONALDO

A portugál válogatott kiesését badarság volna csak az ő számlájára írni. Ment, igyekezett, gólt lőtt, gólpasszokat adott – ám ő még nem bírja el, ha egy egész válogatott produkciója tőle függ, ha egy egész ország az ő teljesítményére fókuszál. Amikor hisztizett, előjött régi önmaga. A csapatkapitányi karszalag pedig még nagyon „nehéz" neki. Érthetetlen, hogy ahol olyan rutinos labdarúgók szerepelnek, mint Carvalho, Deco, Ricardo, esetleg Petit, miért ő kapja meg a lecserélt Nuno Gomestől a karszalagot.

NIKO KRANJCAR

Horvátország szeme fénye, hatalmas tehetség, ám ezen az Eb-n a totális alibi és betli jellemezte. Tőle várták a gólokat, a gólpasszokat, ám Ausztria ellen a 65., Németország ellen a 85., Törökország ellen a 65. percben le-, Lengyelország ellen pedig a 75. percben becserélték. Köze sem volt egyik horvát találathoz sem, sőt segíteni sem tudott a negyeddöntőben esetleg egy értékesített 11-essel, lévén már réges-régen a kispadon ült. Lehet, már a közelgő Premier League-s idényére és a Portsmouthra gondolt?